INTERJÚK

Totj Bence lead

Bence… vagy Benu? Ki így, ki úgy, de nagyon sokan ismerik Marcaliban és a közeli Balaton-parti településeken Tóth Bencét.

 

Bence 1982. október 31-én született Marcaliban. 2002 óta Svájcban él, jelenleg tanár, karmester és szabadfoglalkozású harsonista. A hagyományos Máriai napok fúvószenekari programjait követően kértem tőle interjút.

 

Marcaliban születtél, úgy tudom, a Mikszáthba jártál. Anyukád tanított?

 

Nem, az iskolában nem. De jobb is volt így. Nem tudtam én azt akkoriban összehozni, hogy anyuka meg tanár néni.

 

Hogy kerültél a zene közelébe? Hogy kezdődött?

 

A házbeli barátnőim hatására beíratkoztam én is a „Dalos játék” című foglalkozásra, ahol népdalokra, játékokra tanítottak minket. Hogy kicsit hamisan énekeltem, nem zavart senkit. Gyöngyi néni (Kósi Gyöngyi) azzal vígasztalta anyukámat, hogy lehet ezen javítani.

 

Aztán már óvodásként valamikor kaptam egy furulyát, és anyu megtanított rajta egypár könnyű dallamot. Otthon próbálgattam a hangszert. Hallottam a rádióban, vagy lemezről, kazettáról a gyerekdalokat, és lejátszottam őket. Szerintem ekkor indult a pályám.

 

Toth Bence furulya

Abszolút hallásod volt?

 

Nem, ez nem abszolút hallás. Egyszerűen tudtam szolmizálni, be tudtam lőni, hogy milyen messze vannak a hangok egymástól, és ezért gyakorlatilag szinkronban tudtam játszani a rádióban hallottakkal. Ezután jött a zeneiskola.

 

A zeneiskolában csellózni, furulyázni majd klarinétozni tanultál. Én amennyit tudok a zenéről, ezek meglehetősen távol állnak egymástól. A fafúvós mellé egy vonós hangszer, gondolom, nem nagy öröm a kezdetekkor. Hogy jött ez össze neked?

 

Anyukám a hegedűt szerette volna, de a beiratkozáskor szép szál termetem miatt az alkatomhoz jobban passzoló csellót ajánlották. Meggyőztek, és így kezdődött a csellós pályafutásom Machlik Márió tanár úrnál, és utolsó évben Lakatos Erika tanárnővel fejeztem be. A furulya pedig mellette maradt kedvtelésnek. Az alapszintet elsajátítottam egyedül. Aztán felvettem ezt a hangszert is. Arra emlékszem, hogy másfél év alatt Palicz Viktória tanárnőnél befejeztem a hároméves anyagot az otthoni gyakorlásnak köszönhetően.

 

Toth Bence csello

A tanárnő azt javasolta, hogy válasszak egy komolyabb fúvós hangszert. A fuvola nem fogott meg. Egyik kedvenc mesémből viszont már korábban megtetszett a klarinét, amit a többi hangszer kiközösített, mert örömzenélésen kapták. Koroknai János tanár úrral még versenyen is voltam. Egyébként ő volt az első szakember, aki meglátta bennem a hivatásos zenészt.

 

Csellózol azóta? Mikor játszottál utoljára?

 

Nem, de úgy fél éve jött az ihlet, hogy szívesen megpróbálnám, még megy-e? Tíz éve biztosan nem játszottam.

 

Jól tudom, hogy a zenésztársadalom a vonósokat mindig egy kicsit különállónak tartja, mert nagyon nehéz megtanulni a vonóval játszani. Neked könnyen ment?

 

Nem, én ezt nem így gondolom. Abban egyetértek veled, hogy máshogyan látjuk őket, de például a zenésztársadalom a rezeseket is különállónak tartja. Vannak hangszerspecifikus dolgok. Az, hogy mi rezesek nyelvvel indítunk egy hangot, botrányosan pontos tud lenni. A vonóval egyszerűen nem lehet annyira pontosan. Ott mindig olyan puhán indul a hang, amilyet mi rezesek sosem fogunk tudni. Ez adja a gyönyörűségét a vonós zenének. De nagyon nehéz együtt játszani. Borzasztóan sokat kell gyakorolni, hogy az az alig hallható első hang is olyan legyen, amilyennek lennie kell.

 

Nagy élmény volt, amikor a cselló alapjain megszólalt a kezemben a nagybőgő, és a népzenébe is belekóstolhattam a Baglas néptáncosainak kísérőzenekarában.

 

Igen, de előtte hangszert cseréltél. Hogy jött a harsona?

 

Toth Bence ktalinét

Az M&K–ban klarinétoztam, és a zenekari társaim adtak a kezembe a rezes hangszert. Megtanultam a gombokat nyomogatni, meg körülbelül tudtam, hogy kell szájjal hangot csinálni.. Még nem volt harsona a zenekarban, izgatott a kihívás. Ekkor voltam 14 éves, pár éve klarinétoztam Béla bácsi zenekarában. Török Ferenc tanár úr jelölte ki az utamat a harsonával.

 

Következett Pécs, a Művészeti Szakközépiskola. Nehéz volt bekerülni?

 

A felvételi nagyon érdekes volt. Akkor még csak egy éve harsonáztam, ami nagyon kevés egy hatéves hangszernél. Voltak is problémáim. Előkészítő évfolyamos lettem leendő tanáromnál, Vida Lórándnál. Utólag mesélte, hogy nem mert volna rám fogadni. Az első néhány alkalom után úgy gondolta: nem biztos, hogy oda való vagyok. Az egyéves intenzív együttműködésnek köszönhetően aztán, amelyben a sok-sok beszélgetés révén emberileg is közel kerültünk egymáshoz, bizalmat kaptam tőle. Egyre szebben szólt a hangszerem. Nagyon sokat beszélgettünk is, nem csak zenei dolgokról.

 

A lényeg: sikerült a felvételim. Ezt követően rögtön egy balatonföldvári rezes versenyen kiemelt első helyezést értem el. Innentől lettem biztos benne, hogy van keresnivalóm ezen a pályán.

 

Váltottál a hangszeren belül is, hiszen most basszus harsonán játszol.

 

Igen, két évig tenor harsonán játszottam, de kiderült, hogy nagyon szép mély hangokat tudok fújni. Valószínűleg elég nagy szám van hozzá, és az alkatom is alkalmas. Vida tanár úr ajánlotta, hát ez be is jött.

 

Elvégezted a középiskolát, és 2002–ben elmentél Bázelbe, a főiskolára. Ezt hogy csinálja egy fiatal zenész?

 

Hát ez valóban érdekes volt. Elvégeztem a szakközépiskolát, … és hát, ugye, utána valahova felvételizni kell. A mi évfolyamunknak már 5 éves volt az iskola. A négy évet követően leérettségiztünk, és kaptunk még egy évet szakmai dolgokra.

 

Én eleve külföldre szerettem volna menni, mert azt tapasztaltam, hogy nálunk nincs sok lehetőség. A főiskolára, ahol zenetanárokat képeznek, nagy eséllyel sikerült volna bejutni.

 

Az akadémiával az a probléma, hogy „kitermel“ évente két harsonást. Az országban van pár zenekar, ahol játszathatnál. Nagyon jó zenészek ülnek ott húsz éve, és még évtizedekig. Esélyed sincs bekerülni! Termeli az akadémia a zenészeket, és nincs hova menniük.

 

A külföldről azt lehetett hallani, hogy zenekarok „praktikum állást” kínálnak egy-egy évre, és vannak ifjúsági zenekarok, táborok. Az akadémistáknak ez egy lehetőség a pénzkeresetre.

 

Buti Szilárd, aki nagyon jó barátom, és akivel végigzenéltem az iskolás éveimet, már kint tanult egy éve Bázelben. Ismerte a rendszert, és tudott segíteni.

 

Azt is tudtam, hogy nagyon jó harsona tanár tanít a Baseli Zeneakadémián, Oliver Siefert. Elmentem felvételizni.

 

Meghallgatott és felvett?

 

Gyakorlatilag így történt. Azt tudni kell, hogy a magyarországi komolyzenei képzés igen magas szintű a nyugatihoz képest. A felvételi vizsga elvárásai nem voltak olyan magasak, mint ahol mi a negyedik évet befejeztük. Én akkor 18 évesen képzettebb zenész voltam, mint a hasonló korú nyugat európai zenésztársaim. Később persze ez a különbség eltűnik. Náluk ugyanis nincsen zenei szakközépiskola.

 

Milyen volt Bázelben élni, tanulni?

 

A zenei része nem volt vészes, de a kint maradás nem volt egyszerű. Megélhetést kellett keresni. Az én karmesteri pályafutásom innen indult.

 

Toth bence zenekar1

Svájcban minden településen van zenekar, és mindig keresnek karmestert. Karmesteri végzettség nem feltétlenül kell oda, egy a fontos, hogy zenész legyél. Egy akadémista, aki már ért a zenéhez, és játszik olyan hangszeren, amilyen van ezekben a zenekarokban, továbbá valamilyen szinten a nyelvet is beszéli, álláshoz juthat. A marcali kisgimnáziumi nyelvi alapjaimmal így tanultam meg németül… Beledobtak a mélyvízbe.

 

2003–ban jelentkeztem egy zenekarhoz, - akikkel egyébként utána két alkalommal is voltunk Magyarországon. A velük végzett munkával kerestem a kenyeremet. Az első zenekar után jött a második, a harmadik. Ez a munka annyira megtetszett, hogy ha nem tévedek, 2007–ben jelentkeztem a karmesteri képzésre a Baseli Zeneakadémiára.

 

Laikus kérdés … kell egyfajta tehetség a karmesterséghez, vagy tanulható?

 

Nehéz a válasz a kérdésedre, mert ez szubjektív dolog. Ami neked tetszik, az nem biztos, hogy másnak is tetszik. Megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz, az teljesen irreális dolog. A technika persze tanulható, és nyilván egyfajta zenei tehetség is kell hozzá.

 

A piac eldönti?

 

Nem biztos, mert sokan rajonganak olyanért, akinek szép kék szeme van, szakmai tudás meg nincs mögötte. Koncertjeikre divatból eljárnak, CD-iket megveszik. Tudomásul kell venni: ez nagyrészt marketing.

 

Persze, az én szakmámban ez nem igaz. A fúvószene, a fúvószenekar nem divatszakma.

 

Térjük vissza egy kicsit itthonra. A mi ismeretségünk a 2007–es Nemzetek Fesztiváljára datálódik. Azóta is minden alkalommal részt veszel a rendezvényeken. Te ezt szereted?

 

Toth Bence fesztival2

Én nagyon szeretem a fesztiválokat, mert óriási élményt nyújtanak. A közös zenélés, az emberekkel való megismerkedés, a barátkozás nagyon jó dolog. Teljesen mindegy, hogy amatőr vagy profi zenész valaki, de biztosan találsz közöttük olyant, akivel szívesen játszol együtt. Az is mindegy, hogy játszol éppen, vagy vezényled a zenekart, a kisugárzás pozitív, ha kedveljük egymást.

 

Toth bence zenekar2

Akkor másképpen szól! Attól lesz a zene jó, hogy olyan emberek ülnek ott, akik értik egymást, tudják, hogy mit akarnak. Velük vég nélkül lehet próbálni. Csodálatos élmény.

 

A fesztiválszervezés pedig kell ahhoz, hogy megteremtsd a lehetőséget az előbb elmondott élményhez. Én így kapcsolódtam be Hajas Béla bácsi mellé. Amiben tudtam, abban segítettem. Főleg a zenei dolgokban. Megosztottuk a feladatokat. Ha én próbáltam a zenekarával, addig ő lótott-futott a technikai dolgok ügyében. Szállás, szállítás, étkezés, technika, hadd ne soroljam.

 

Toth Bence fesztival1

 

Nyugat-Európában ismertek az ilyen nagy fesztiválok?

 

Vannak, hiszen például Hamburgba rendszeresen járunk. De Svájcban például ilyen nincs.

 

Örömmel láttam, hallottam idén is a svájci Bieranjas show zenekart a szabadtéri színpadon. Évek óta együtt játszol velük. Hogy kerültél oda?

 

Toth Bence Bieranjas1

A dolog az akadémián kezdődött, ott összeismerkedtünk az egyik ütős sráccal, aki alapító tagja volt a Bieranjasnak. Nos, ez az ős Bieranjas-tag Buti Szilárd barátommal együtt mindkettőnket hívott. Pont kellett nekik egy ütős és egy harsonás. 2005 körül kezdődött el a komolyabb pályafutásuk egy kisebb szünet után. A Bieranjas bulinak indult. Együtt zenéltünk, utána ittunk egy sört, aztán belementünk az éjszakába … mert fiatalok voltunk, és egy kicsit bohócok mindannyian.

 

Az akkori Bieranjasnak semmi köze nem volt a mai Bieranjashoz. Felálltunk a kalapunkban akárhol, és jól éreztük magunkat. Ennyi volt… semmi előre begyakorolt látványelem, csak ami éppen spontán történt.

 

Toth Bence Bieranjas2

Amikor észrevettük, hogy ez nagyon tetszik a közönségnek, akkor elindultunk ebbe az irányba. Elkezdtük koreográfiát csinálni, kezdtünk olyan darabokat írni, átírni, ami populárisabb, ami jobban tetszik az embereknek. Aztán jött az első CD …

 

Toth Bence Bieranjas3

Érdekességképpen az úgy alakult, hogy itt a fesztiválon nyaggatott mindenki, hol lehet CD –t venni, adjak. Aztán az első próbán szóba került, hogy jó lenne, ha lenne. Jöttek is aztán sorban, sőt megpróbálkoztunk egy TV–s műsorral, ahol eljutottunk a döntőig. Ismertséget és fellépéseket hozott.

 

Merre jártatok?

 

Erős túlzással mi már mindenhol jártunk. Európát gyakorlatilag végigjártuk.

 

Így a vége felé … hol tart most a Bence?

 

Toth bence zenekar3

A Bence köszöni, jól van. Van elég sok dolgom, szeretem csinálni a dolgomat. Hat zeneiskolában tanítok mélyrezes hangszereket. Van három-négy zenekarom, ahol karmesterkedem. Versenyekre járunk, nyerünk is versenyeket, veszítünk is. Színes a paletta.

 

Marad Svájc most már?

 

Egyelőre biztosan.

 

A legutolsó kérdésem: a zeneszerzéssel nem próbálkoztál?

 

Már próbálkoztam. Történt is egy-két nagyon vicces dolog. Sasfalvi Gábor tanár úrnak és a gyerekeinek - egy fuvola qvartettnek - írtam egy darabot, amit el is játszottak a keszthelyi Helikonon. Volt még egy … felkérésre írtam ott kint egy indulót. De ennyi. Nagyon sokat kéne tanulni ahhoz, hogy én zeneszerző legyek. Éveket kellene ezzel eltölteni. És nem gondolom, hogy erre van tehetségem.

 

A honlapodon az van a fejrészben írva, hogy karmester, szólista, kamarazenész, tanár. Most melyik van előtérben?

 

A szólistához gyakorolni kéne, ahhoz pedig nincs időm. Hívnak projektekre, de azt sem tudom elvállalni. Annyit gyakorolok, amennyi kell ahhoz, hogy a tanítványaimnak el tudjam játszani a darabokat. A kérdésedre válaszolva inkább tanítok és vezényelek.

 

Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok az életben, a zenében, sok örömet a tanításban!

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.