INTERJÚK

DSC 2920

Szántó Angéla játékosként és edzőként is megjárta az NB I-et és az NB I/B-t. Játszott az NB II-es bajnokságot megnyerő és feljutó VSZSE csapatában, és már akkor edzette az ifi csapatot. Ma is aktív edző, jelenleg is a Marcali VSZSE ifi csapatának edzője. Beszélgetésünk a VSZSE 20 éves élvonalbeli szerepléséről megemlékező interjú sorozat része.

 

Mikor kezdted a kézilabdát?

 

Általános iskola ötödik osztályában, a Mikszáthban, Trombitás tanár úr keze alatt. Nyolcadikosként már játszottam a Marcali felnőtt csapatában, a megyei bajnokságban. Akkor még csak betonos pálya volt Marcaliban, ahol ma a műfüves focipálya van a Sport utcában, ott voltak az edzések, a bajnoki meccsek. Ebből az időből Peti Janira emlékszem, aki sokat tett a kézilabdáért. Majd folytattam a kézilabdát középiskolás koromban is, a marcali gimibe jártam. A suliban Fokvári Gyuri volt az edzőnk, de játszottam a Marcali csapatában is.

 

Érettségi után felvételiztem Pécsre, matematika-testnevelés szakra, ahova elsőre felvettek. A főiskola csapatában a PEAC-ban játszottam négy évet. A főiskola elvégzése után a mesztegnyői általános iskolában tudtam elhelyezkedni. Ott már Ősz János vezetésével működött egy felnőtt kézilabda csapat. Náluk folytattam a játékot. Két évet játszottam a Mesztegnyőben, a második évben Kovács Jucival együtt.

 

Aztán hívott Kiss Laci a Marcaliba. Te jöttél, és attól fogva a Marcali VSZSE játékosa, edzője vagy. Mikor is volt ez?

 

1993-ban alakult meg a Marcali VSZSE. Júliusban megkeresett Kiss Laci. Többen a későbbi csapatból már edzettek egy ideje a Mikszáthban. Augusztusban közösen edzőtáboroztunk. Az átigazolásom nem volt egyszerű, mert Mesztegnyő nem akart elengedni, de aztán meggyőztük őket, és aláírták az átigazoló lapot. Ragaszkodtam a váltáshoz, a marcali csapatban akartam játszani.

 

Úgy tudom, hogy már az első évben megnyertétek a megye bajnokságot és felkerültetek az NB II-be. Hogy szerepeltetek a magasabb osztályban?

 

Változóan, voltunk harmadikak, hetedikek, néhány éven keresztül még az NB II első hat helyének valamelyikén végeztünk (ha jól emlékszem), majd megnyertük a bajnokságot. Az utolsó NB II-es szezonunkban már itt játszott Utasi Ágó, és már cél volt, hogy jussunk fel az NB I/B osztályba.

 

Ekkor már a csarnokban játszottatok?

 

Mindig is a csarnokban játszottuk a hazai meccseinket, hiszen a csapat megalakulásával szinte egy időben adták át a sportcsarnokot. Az egyesület létrejöttekor két teremsportágat, fiúknak kosárlabdát, lányoknak a kézilabdát, támogatott a város. Egyébként akkoriban kevés csapat játszott a megyei bajnokságban teremben, többnyire betonpályán zajlottak a mérkőzések.

 

Azért volt egy „romantikája” a szabadtérnek, gondolom...

 

Persze. Volt, hogy tűző napon játszottunk, vagy bőrig áztunk és sorolhatnám. Egy alkalommal a kukoricásban kerestük a labdát.

 

Következett az NB I/B. Úgy tudom már az első szezont megnyertétek.

 

Másodikak lettünk, a bajnokságot a Fradi második csapata nyerte. Ők nem juthattak fel az NB I-be, ezért a szövetség minket kért fel az NB I-ben való indulásra. Gondolom, hosszú mérlegelés után döntöttek a vezetők amellett, hogy vállaljuk a legmagasabb osztályban való szereplést. Ekkor már Tóth Pisti volt az edzőnk. Kiss Laci az NB II után nem vállalta az edzőséget. Főszponzorunk a Lénia Kft volt, Hagyánek László vezetésével, aki komolyan támogatta anyagilag is a csapatot, így a nevünkben is megjelentek. Marcali VSZSE-Lénia néven szerepeltünk a bajnokságban.

 

Ekkoriban te már javában edzősködtél is. Jól tudom?

 

Igen. Az NB II-es időszakban annyian voltunk, hogy még egy megyei csapatot is ki tudtunk állítani a fiatalabb lányokból. Akkoriban sokan jártak kézilabdázni a környező településekről is Marcaliba. Kiss Laci párhuzamosan dolgozott a megyei és az NB II-es csapattal. Mivel ott volt neki a csarnok igazgatása, a napi egy edzés megtartása, amire mindig lelkiismeretesen felkészült, majd a hétvégi két meccs, ezért megkért, hogy csináljam a megyei csapatot. Szombaton elmentem az NB II-es csapattal játszani, vasárnap pedig a megyei bajnokságban irányítottam a csapatunkat. Az edzéseket nem én vezettem, ugyanis együtt készült a két csapat Kiss Laci vezényletével. A megyei bajnokság jó versenyzési lehetőség volt a csapat azon tagjainak, akik kevesebbet játszottak, esetleg nem kerültek csapatba. Az NB I/B-s időszaktól kezdve az ifi csapat edzője lettem, majd évek óta a serdülő csapat tagjaival dolgozom együtt.

 

Játszanak még ma ebből a csapatodból? Volt létszám gond már akkoriban is?

 

Igen, a mai Marcali csapat meghatározó tagja, Pék Petra is játékosa volt annak az együttesnek. Akkoriban nem volt létszám gondunk. Igaz, hogy eleinte nem volt olyan szabály, hogy meghatározott számú játékosnak kell megjelennie a mérkőzésen. Volt olyan ifi csapatom, ahol mindösszesen 10 játékos volt általában hadra fogható, de ők mindig ott voltak az edzéseken és a meccseken is. Olyan szezon is volt, ahol hetente azon kellett gondolkodnom, hogy éppen ki maradjon ki a csapatból.

 

Az első NB I-es szezon vége felé edzőt váltott a Marcali. Tóth Pisti helyére jött Kocsis Géza. Mi történt?

 

Talán négy mérkőzés volt hátra, amelyek közül volt nyerhető is. Addig sem játszottunk alárendelt szerepet, voltak nagyon jó meccseink, nem adtuk könnyen magunkat. Természetesen, ahogyan haladtunk előre az osztályok között, folyamatosan erősítettünk olyan játékosokkal, akik már több NB-s tapasztalattal rendelkeztek, szívesen jöttek Marcaliba. Ezáltal hozzájárultak ahhoz, hogy mi, akik itt játszottunk, a legmagasabb osztályban töltsünk két szezont.

 

Visszatérve az edzőváltásra... sajnos nem emlékszem pontosan, de visszagondolva a történetre annyi van meg, hogy egyszer csak bejelentették, hogy nem a Pisti az edző, hanem a Kocsis Géza. Biztosan nem ilyen egyszerűen zajlott az eset, mások talán jobban vissza tudják idézni a történteket. Végül aztán megnyertük azokat a meccseket, ami nyerhető volt. Mindenesetre a csapat úgy gondolta, hogy azok az eredmények még Pisti munkáját dicsérik. A szezon végén a Géza elküldött néhány meghatározó játékost a csapatból. Én mindenképpen befejeztem volna játékos pályafutásomat, ezért bejelentettem, hogy nem játszom tovább. Az ifinél viszont tovább edzősködtem.

 

Aztán elküldték a Kocsis Gézát és te lettél az NB I-es csapat edzője. Pontosabban ketten vezettétek a csapatot Szloboda Judit édesanyjával. Hogy történt a dolog?

 

Tulajdonképpen a csapat döntött úgy, hogy nem szeretnének a továbbiakban a Gézával dolgozni. Rám gondoltak, de én először nem akartam elvállalni, főleg egyedül nem. Miután meg tudtam egyezni a Lacival abban, hogy a Szlobi anyukájával ketten vezessük a csapatot, belementem. Mellette csináltam az ifit is. Számomra nagy dolog volt az NB I-es csapat kispadján ülni, hétről-hétre a hazai kézilabdázás meghatározó edzőivel, játékosaival találkozni, meccselni.

 

Akkoriban még elég volt az NB I-ben a napi egy edzés?

 

Csak nálunk volt így. Mindenki más napi kettőt edzett. Én is dolgoztam a sport mellett, de a lányok nagyrésze is a csapatból. Amatőr csapat voltunk, míg a többiek profi kézilabdásokkal dolgoztak. Egyébként a csapat megkapott mindent, amire szüksége volt, és amire lehetőség adódott. Néha azon felül is. Tisztában voltunk vele, hogy az NB I másképpen működik. Azt gondolom, a helyén kezeltük a dolgot.

 

A második NB I-es évre ugye úgy kért fel minket a szövetség. Elvállaltuk. Jobbra számítottunk?

 

Az első szezon végén kiestünk a legfelsőbb osztályból, de felkérésre ismét elindultunk az NB I-es bajnokságban. Biztosan sokat dilemmáztak az arra illetékesek azon, hogy vállaljuk-e újra, de mindenki úgy gondolta, hogy egy ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni. Ha adottak a feltételek, és biztosítva látszik ugyanaz, mint az első évben, akkor az ember egyértelműen az élvonalat választja. És bizony voltak a második szezonban is jó mérkőzéseink. Mi hétről-hétre odatettük magunkat, harcoltunk, mindent megtettünk a lehető legjobb eredményért. Mindvégig mellettünk állt egy nagyszerű közönség, egy „kemény mag” a Mózsi vezetésével. Idegenbeli meccsekre is elkísértek bennünket, függetlenül az eredménytől, lelkesen buzdították a csapatot. Ez nagyon jó propagandája a volt a kézilabdának a városban.

 

Ha jól tudom akkoriban a VSZSE-nek nem voltak gyerek csapatai. Jól tudom?

 

Emlékeim szerint, abban az időben nem volt a jelenlegihez hasonló utánpótlás rendszer az országban. Az általános iskolákban foglalkoztak a testnevelők a kisebbekkel, és csak a serdülőtől voltak leigazolva a játékosok a VSZSE-ben.

 

Véget ért a második szezon az NB I-ben, és újból edzőt váltott Marcali. Ez hogy történt?

 

Igazából mi csak a szezon végéig vállaltuk. Megmondtuk az elején, hogy akármi történik, mi nem csináljuk tovább. Laci ismét megkereste a Pistit, és ő szerencsére vállalta. Majd miután a Pisti befejezte az aktív edzősködést Marcaliban, attól kezdve többször változtak az edzők a kispadon.

 

Amikor elment a Pisti, akkor ismét csak téged kért a Kiss Laci arra, hogy segíts.

 

Igen, így volt. A Pisti bejelentette, hogy nem tudja tovább vállalni a csapat felkészítését, vezetését. Ekkor Laci ismét megkeresett, és Kerner Krisztával közösen elvállaltuk a feladatot.

 

Hosszú edzői pályafutásod során edzettél ifi, felnőtt, most pedig serdülő csapatot. Melyik korosztállyal foglalkoztál a legszívesebben?

 

Nekem sohasem volt problémám abból, hogy melyik korosztállyal kell dolgoznom. Mindig azzal a csapattal dolgoztam, ami számomra adott volt. Ma már azonban a felnőtt korosztállyal nem szívesen foglalkoznék. Jól érzem magam a mostani helyemen. Szeretem.

 

Őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre. Miért lett ez a vége az elmúlt 20 évnek?

 

Ez egy nagyon összetett dolog és nincs rá egyértelmű válasz. Amikor elkezdtük, nagyon sok fiatal kézilabdázott a városban. Azért kézilabdáztak, mert szerették a játékot és mindazt, ami vele jár.

 

NB I/B-ben már elég nagy szurkolótáborunk volt, az NB I-ben pedig, mint már említettem, a Mózsi vezetésével egy nagyon komoly szurkoló csapat jött létre. Azt kell, hogy mondjam, nagyszerű érzés volt kézilabdásnak lenni abban az időben. Minden szinten megbecsültek bennünket. Voltunk az év csapata, több játékosunk az év sportolója díjat is elnyerte, de mienk volt az év edzője is.

 

Most van olyan korosztály, ahol csak néhány lány kézizik. Más lett a versenyrendszer is, már 7-8 évesek is versenyeznek. Én ezt korainak tartom.

 

Manapság sok más lehetősége van a lányoknak a sportolásra. A mi időnkben, az iskolai sportfoglalkozásokon kívül, szinte csak a kézilabda volt. Ma már, aki nem szereti igazán a kézilabdát, nehezen áldozza fel a szabadidejét. Ha a csapatommal idén elmentünk hétvégén egy meccsre, és a serdülő meg az ifi is együtt utazott, akkor bizony néha 8-10 órát távol voltunk. Ha nem segítenének annyit a szülők, nem támogatnák a gyereküket, nem állnának mögöttük és ezáltal a csapat mögött, bizony sokszor bajban lennénk.

 

Azt gondolom, hogy manapság nehéz a barátokkal, barátnőkkel, a facebookkal és sok minden mással is versenyre kelni.

 

Másik dolog, hogy hiányoznak a huszonévesek. Gimnázium után a jó tanulók elmennek egyetemre, főiskolára, és ha vissza is jön közülük valaki, nem biztos, hogy folytatja. Azok közül pedig, akik munkába állnak, már kevesebben vállalják az edzéseket és meccseket.

 

Úgy fejeztük be az NB I/B-t, hogy 4 pontot szereztünk, de benne volt még az is, hogy büntetésképpen pontot vonnak le a felnőtt csapattól, mert az ifi nem tudott 12 játékost nevezni a mérkőzésre. Számomra ez egy nagyon fájó helyzet. Somogy megye egykori kézilabda fellegvára, nem tud 12 ifi játékost kiállítani...

 

Többször kellett kettő, vagy három sérült játékosnak is leülni a padra, hogy meglegyünk. Szerencsére sérültjeinknek természetes volt, hogy a csapat rendelkezésére álljanak, és végig szurkolták a meccseket. Ezáltal máris „emberhátrányból” indultunk. Egy régebbi beszélgetés során már említettem, hogy az elmúlt szezonban egy csapatra való játékos fejezte be a kézilabdázást különböző okok miatt. Az általuk hagyott űrt a serdülő csapat játékosaival igyekeztünk betölteni.

 

Régen, aki Marcaliban folytatta középiskolás tanulmányait – az érettségiig, illetve a szakmai vizsgáig – nálunk kézilabdázott, néhányan még utána is. De voltak olyan játékosaim is, akik Barcson, Keszthelyen, Kaposváron, vagy éppen Fonyódon tanultak, de végig a mi csapatunk tagjai maradtak.

 

Egy kicsit furcsa kérdés, de őszintén kíváncsi vagyok. Mi a legrosszabb emléked az elmúlt 20 évből?

 

A 1999/2000-es idényben az utolsó hazai NB I-es mérkőzésünket, játékos pályafutásom utolsó mérkőzését a lelátón néztem végig. Csapatkapitányként még a kispadra sem ülhettem le, a jegyzőkönyvben sem szerepeltem.

 

És mi volt a legszebb élmény?

 

Nincs legszebb, mert sok örömet okoztak a csapataim mind játékosként, mind edzőként. Ha mégis választanom kellene, akkor igazából az, hogy ott lehettem az NB I-ben játékosként, edzőként. Ennél többet akkoriban nem tudtam elképzelni a kézilabdában. És nekem sikerült egy nagyszerű csapatnak és edzőnek, valamint a lehetőséget megadó Kiss Lacinak köszönhetően.

 

Köszönöm a beszélgetést!

 

A galériához kattintson a képre!

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.