SPORT

DSC 0938

A szombati nap folyamán egyesületünk rendezésében került lebonyolításra a Régiós „B” Bozsik torna őszi negyedik fordulója. Pályáinkon láttuk vendégül Ajka, Celldömölk, Devecser, Sárvár, és a Szombathelyi Haladás U11-es, és U13-as csapatait.

 

Hatalmas élmény volt! Örülhet aki ott volt, bánhatja aki kihagyta! Gyerekfoci, igaz, de színvonalas gyerekfoci! A (néha) nagyobbakra, felnőttekre jellemző „sztár”-allűrök, vitatkozások, bírózások, fetrengések, lelketlen hozzáállások nélkül. Felszabadult örömfoci, felkészített, jó csapatokkal, akik csak a labdával foglalkoztak!

 

Kicsit szomorkásan, ködösen indult a reggel, de ahogy elkezdődtek a mérkőzések, még a nap is elmosolyodott. Öröm volt látni ezeket a gyerekeket, ahogy játszottak, ahogy élvezték a játékot, öröm, hogy ilyen társaságba kerülhettünk, ilyen csapatok ellen játszhatunk kéthetente, és a legfőbb öröm, hogy egyáltalán nem játszunk alárendelt szerepet, megálljuk a helyünket! SŐT! Azt mondják, Bozsik tornán az eredmény nem számít. (ezt is aki leírta...) Lehet, hogy így van, ennek ellenére mindenki számolja, és számon tartja. Csak ezek tudatában jelenthetjük ki, hogy egyenrangú ellenfelei vagyunk megye-1 élmezőnyéhez tartozó, illetve NB3-as, és NB1-es klubok utánpótlás csapatainak. A 13-asoknál még becsúsznak vereségek a döntetlenek, és a győzelmek mellett, de a 11-eseknél már ...! Tornáról-tornára szemmel látható a fejlődés, ezek az állítólag senki által nem figyelt eredmények pedig nem hazudnak. 4 győzelem, és 1-0-ás vezetés után egy 1-1-es döntetlen az NB1-es Haladással! És ezen az eredményen még mi „bosszankodunk”! Ezen kívül lehet gólt sem kaptunk a tornán. De ha kaptunk is! Ilyen játékkal, ilyen hozzáállással akár vesztesként is el lehetne hagyni a pályát, az elismerés és a taps akkor is járna a fiúknak, mert biztos, hogy jobb csapattól kaptunk ki, de mi kihoztuk magunkból a maximumot. De erről szó sem volt. A futballt ma mi játszottuk, JÁTSZOTTUK!... meg egy kicsit a Hali.

 

Jó volt elvegyülni a szép számmal érkező vidéki kísérők, szülők között. Elcsípni félmondatokat. Hogy váltunk mérkőzésről-mérkőzésre, tornáról-tornára, a kissé lesajnált „timegmitkerestekitt” csapatból „mércévé”. Ott tartunk, hogy a Marcalitól nem kikapni, esetleg őket megverni, már jelent valamit. Ilyen célzásokat hallottam a 11-esek meccsei közben. Néhány játékosunkat már névről ismerik, nem csak az ellenfelek, de szüleik is! Persze: nem vagyunk egy Barcelona, nem vagyunk NB-s csapat, de itt és most örüljünk a sikerünknek! (nem sok jut belőle mostanában) Tőlünk lényegesen jobb kondíciókkal bíró, magasabban jegyzett csapatokat gyűrtünk le! És nem „talált” szerencse gólokkal! Látszik, hogy mit akarunk játszani, látszik, hogy lépünk egyet-egyet előre kettő-kettő hét alatt, látszik, hogy van értelme és eredménye a befektetett munkának, a sok és még több edzésnek! Az egyik „vezető”, ismerve városunk-, környékünk-, és egyesületünk körülményeit, lehetőségeit, a „hihetetlen” jelzőt használta, látva játékunkat, s az eredményeket, ezzel ismerve el az itt folyó munkát!

 

Jó volt látni a gyerekeinket! Ahogy mentek, küzdöttek, akartak, az első meccs első percétől, az utolsó meccs utolsó percéig. Nem álltak le, nem lazítottak. Élvezték, szívvel lélekkel csinálták amit csinálnak, örültek a sikereknek, büszkék voltak magukra. Ma joggal lehettek is! Akik tőlük is büszkébbek voltak, azok szüleik, nagyszüleik, testvéreik, rokonaik, akik szép számmal szorítottak nekik a pálya szélén, s fürödtek a fényben, ami gyerekeik pályán mutatott teljesítményéből rájuk sugárzott. Ilyen produkciókat nézve láthatják igazolva évekkel korábbi döntésük helyességét, hogy ezt a sportot, és ezt az egyesületet választották gyerekeikkel. Hogy nem hiába való az a nem kevés idő, és áldozat, amit fel kell vállalniuk, hogy gyerekeik minél többet a pályán, labdával töltsenek, felkészült, elhívatott emberek irányítása mellett.

 

Nem szabad elájulni magunktól, de a látottak alapján most egy kicsit talán van mire szerénynek lenni! Lehet, rátaláltunk egy útra, aminek még csak a legelején vagyunk, a végét nem is látjuk, olyan hosszú, kacskaringós, néha akadályokkal tűzdelt, de ha maradunk ezen az úton, és még többet, és még keményebben dolgozunk, nem vakítanak el pillanatnyi sikermorzsácskák, nem törnek meg esetleges kudarcok, nem térítenek el-, nem változtatnak emberileg negatív irányba, majd a kamasz korral természetes módon hamarosan érkező „vadhajtások”... na akkor talán tényleg elérhetünk majd egyszer VALAMI-t.

 

Tegnap ismét jó volt Marcali futball szurkolónak lenni! Köszönet érte a srácoknak!

 

Képpek: Péter Csaba

 

A galériához kattintson a képre!

 

A galériához kattintson a képre!

 

A galériához kattintson a képre!

 

A galériához kattintson a képre!

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.