Major Andrea a mi Médzsörünk elbúcsúzott az aktív kézilabdától ...
Major Andrea sok éven át volt meghatározó játékosa a Marcali VSZSE kézilabda csapatának. Negyven évesen még mindig rettegett beállósa volt az NBI/B –s mezőnynek. Máig a fülembe cseng a PEAC edzőjének meglehetősen hangos korholása egy vesztésre álló mérkőzésen, amit a húszéves játékosának kiáltott: „ ... anyád lehetne és lefut! Nem szégyelled magad!" 2011 -ben a Magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége a sportág fejlesztése érdekében kifejtett eredményes tevékenységért „ A Magyar Kézilabdázásért Arany jelvényt" ítélte oda.
Szüleid sportoltak?
Hát szülői indítatás annyiba volt, hogy édesapám NB1-es kosárlabda játékvezető volt, és igazából nagyon sok kosárlabda mérkőzésre jártam Egerszegen. Ugye akkor itt egyből adódik a kérdés, hogy akkor miért lett mégis a kézilabda? Hát azért mert az az általános iskola ahova jártam, ott alapvetően a kézilabdával foglalkoztak, aztán jobbára azért kiderült, hogy nem leszek 190 centi magas, úgyhogy így akkor aztán maradtam inkább a kézilabdánál.
Hogy kezdődött?
Gondolom mint mindenkinek az iskolában, de én többet akartam, elmentem a CAOLA –hoz. Jól ment a játék az utánpótlás csapatban. Nyolcadik osztályos voltam, mikor a Tóth Pisti felnőtt mérkőzésen berakott jobb szélre játszani, és akkor ott lőttem jobb szélről az utolsó 1-2 percbe egy gólt ... Szerintem akkor és ott dőlt el bennem, hogy kézilabdás leszek, és azt gondolom, hogy a Pistinek is az volt az pont, amikor azt gondolta, hogy ebből az emberből játékos lesz. Onnan indult a pályafutásom.
Érezted a bizalmat?
Éreztem a bizalmat, meg szerintem a Pistivel való kapcsolatom is akkor alakult ki.
És ez ki is tartott, hiszen ameddig a Pisti csapatot vezetett, szinte végig mentél vele.
Így van, nekem meghatározó volt a kézilabda pályafutásom alatt a Pisti.
Úgy tudom a húgod is kézilabdázott...
Igen a Detti is kézilabdázott, együtt játszottunk, egy csapatban, az iskolában majd a CAOLA –ban. A CAOLA akkor egy NBI –es csapat volt Zalaegerszegen. Ott játszottunk a serdülőben, az ifiben, majd a felnőttben. Én mikor elvégeztem a középiskolát Pécsre kerültem a főiskolára, akkor játszottam a PMSC-ben. A húgom pedig Marcaliba igazolt.
Főiskolát végeztél, ugye testnevelő tanár vagy most is.
Matematika-testnevelés szakon végeztem, később még elvégeztem a kiegészítő 2 évet, tehát testnevelésből egyetemi diplomám van.
Pécsen te kézilabdáztál?
Igen, kézilabdáztam Pécsen két évet, és amikor a CAOLA felkerült NB1-be, akkor hazamentem játszani.
Akkor elmondhatjuk, hogy neked legalább hat NB1-es szezonod volt.
Így van kettő a Péccsel, kettő a zalaegerszegi CAOLA -val és kettő a Marcalival.
Tehát a testvéred volt az, aki először jött Marcaliba, amikor az NB1-be felkerült a csapat.
Így van. A Tóth Pisti hívására jött először a húgom, majd a következő szezonban tavasszal én is Marcaliba igazoltam. Kialakult egy Egerszegi utazócsapat, együtt jártunk Marcaliba nagyon sokáig egy autóval, az Ágota, a Sziló, a tesóm, a Pisti én , és még az Ibolya is jött velünk egy darabig.
A Krajcár?
A Krajcár Ibolya igen. Csak aztán akkor az Ibolya közben ugye úgy döntött, hogy itt fogja élni az életét.
Tehát a két szezont te is lehúztad az NB1-es Marcalival. A feljutó csapatba is benne voltál már, az NB1/B-ben?
Nem én csak az őszi NBI –es szezonkezdetre érkeztem. A szezont végigjátszottam és akkor volt az, hogy az edzőváltás volt az első év után. Elment a Tóth Pisti, és jött a Kocsis Géza. A Kerner Krisztát és a Dettit a Géza elküldte, ma sem tudom pontosan miért. Én maradhattam, mert engem meg "szeretett".... De aztán már nagyon nem ment a csapatnak.
A szezon felében a Gézát küldték el ...
Igen, a Géza egy fél évig volt a Marcalinál, utána lett a Szántó Angéla az edző.
Olvastam a Tóth Piszi visszaemlékezését az NBI-es időszakról és abban külön kiemelt egy emlékezetes meccset Győrben, amikor Görbiczéket elkalapáltátok.
Igen, így van, emlékszem rá! Emlékezetes mérkőzés volt, fölfigyelt rá az ország, hogy Marcaliban micsoda jó csapat van. Azóta is mindig emlegetjük, amikor a Győr idejön hozzánk, hogy mindigmegpróbál olyan csapattal jönni ami a legjobb, igyekszik minden játékosát hozni, nehogy kikapjanak, mert szerintem bennük is megmaradt annak a mérkőzésnek az emléke.
Azóta is megmaradt...
Igen, igen. A Győr néha úgy játszik, hogy a serdülő csapattal megy idegenbe is, de velünk ezt nem teszi.
Jön a teljes Győr, nehogy véletlenül megint abba a szégyenbe maradjanak.
Így van, az a mérkőzés a Róth Kálmán emlékezetében szerintem örökre benn fog maradni.
Amikor kiesett a Marcali az NBI –ből Te is elmentél ...
Igen azt követően elmentem, mert terhes lettem. Én 2000 tavaszáig voltam itt, mert ugye 2001 februárban született leányom a Fanni. Amikor úgy gondoltam, hogy visszajönnék kézilabdázni, akkor igazából azért a pici gyerekkel túl nagy távolság volt a Marcali, Hévízre mentem vissza játszani. A Fanni megszületett 2001 februárban, és decemberében én már mentem játszani Hévízre.
Hévízre és akkor utána még Vasváron is kézilabdáztál?
Így van, utána még elmentem Vasvárra, onnan hívott vissza a Tóth Pisti.
És 2009-től már folyamatosan Marcaliban játszottál.
Valóban, megmondom őszintén, az a Vasvár volt az egyetlen olyan kitérő, amire most azt mondom, hogy azt nem szerettem. Tehát jó emlékeim vannak minden másik helyről, nagyon jól éreztem magam Egerszegen is, Pécsen is, Hévízen is, Marcaliban is, de az a vasvári kitérő ... oda nem szabadott volna elmennem. Sokkal jobb lett volna, hogyha Hévíz után újra Marcalit választom. A vasvári kitérőnek az oka igazából csak az, hogy Zalaegerszegtől 20 km-re van.
És hát gondolom a gyerek akkor kezdte az iskolát?
Hát igen nyilván azért is.
Te magad tanítasz ugye most már évek óta?
Igen.
Van kézilabdacsapatod az iskolában?
Van, de igazából nem egyedül csinálom a kézilabdát a suliban, mert sok más órám is van, és szeptember 1-étől igazgatóhelyettes leszek.
Akkor abba is hagyod az edzőséget? Nem lesz majd időd?
Most úgy néz ki, hogy most erre nem lesz idő, de egy nagyon ügyes kolléga csinálja a kézilabdacsapatot, nyilván azért bármiben segítek ha szükség van rá.
Gyermeked nem kézilabdázik?
A Fanni már nem lesz kézilabdás. Nagyon ügyesen táncol, tehát egy ének-zene és mozgásművészeti iskolába jár. A tánc felé orientálódott, viszont nagyon szeret, és már egy éve kosárlabdázik, hát azt majd meglátjuk, hogy milyen sikerrel.
Egy kicsit a kézilabda sportról kérdeznélek, volt egy nagyon eredményes kézilabdacsapat a CAOLA Egerszegen. Manapság nem is hallok arról, hogy bármiféle kézilabda folyna a városban. Hogy lehet ez egy nagyvárosban, mi lehet az oka, hogy ez megszűnt?
Azt gondolom, hogy anyagi okok vannak a háttérben. Azok a gyárak mind megszűntek Zalaegerszegen, amelyek támogatták a kézilabda sportot. Minket a CAOLA támogatott elsősorban, de ott volt a Zalahús, és mondhatnák másokat is, de már nincsenek.
Ez vonatkozik más sportágakra is. Zalaegerszegen a focicsapat is NB2-es lett, egyedül a kosárlabda csapat az, amelyik korábban is országos hírű volt, - több bajnokságot nyert -, és most is az élvonalban van.
Azért próbálkoznak egy megyei kézilabdacsapattal, több -kevesebb sikerrel, aztán ennyi. A röplabda meg szinte teljesen megszűnt, mert ugye NB1-es röplabda csapat is volt, a röplabdával kezdődött a „vesszőfutás", az volt az első labdajáték, ami megszűnt Zalaegerszegen.
Még egy kérdés a általában a kézilabdáról, őszintén kíváncsi vagyok a véleményedre. Rettentő nagy kézilabda akadémia lázban van az ország, itt most már boldog- boldogtalan akadémiát csinál. Ezzel a több évtizedes tapasztalattal a kézilabdasportban, szakemberként, hiszen testnevelő tanárként végeztél, egyetemi diplomád van, hogy gondolod járható út ez? Szükség van egyáltalán rá, hiszen most is a világ élvonalában van a magyar kézilabda!
Én is azt gondolom, hogy a világ élvonalában vagyunk, de az utánpótlásra mindig szükség van, és én ahogy látom pedagógusként, ezt az iskolákban ma már nem lehet úgy megvalósítani, mint régen meglehetett.
Elsősorban azért mert nincs rá anyagi fedezet, tehát amikor én általános iskolába jártam, akkor mi minden hétvégén valahova mentünk kupára, és nem volt gond, hogy buszt szerezzünk, az sem volt probléma, hogy mezünk legyen, és az természetesnek számított, hogy van labda . Most viszont ezek létező problémák egy iskolában, tehát ha el akarom vinni a gyerekeket egy kupára, nincs rá pénz.
Na de hol fog az a gyerek kiválasztódni, aki majd akadémiára megy, ha megszűnnek ezek a kis műhelyek?
Remélem, azért megmaradnak ezek a kis műhelyek, csak azt gondolom, hogy amikor a tehetséges gyermek kiválasztódik, annak viszont menni kell tovább.
Az életedből, ha jól számoljuk legalább 10-12 évet Marcaliban töltöttél.
Igen, azt nagyon sajnálom, hogy nincs Marcali közelebb, hogy most tudnék a Marcali kézilabdának segíteni, hogy akár kisebb gyerkőcöket is oktathatnék kézizni.
Amúgy Te edzősködtél már?
Igen és voltam a csapattársam a Balogh Manyi edzője is! Amikor én a CAOLA -ban a felnőtt csapatban játszottam, akkor megkaptam egy évig a serdülő csapatot, mint edző, és akkor a Manyi a serdülő csapatban játszott.
Ő ugye Lentiből került a csapatba?
Igen, de Ő Zalaegerszegen tanult gimnáziumban, játszott a CAOLA serdülő csapatában. Így voltam az ő az edzője.
Mit gondolsz a 2014/15 –ös szezonról?
Nagyon szurkolok a lányoknak a csapatnak, hogy ez a szezon sikerüljön, főleg a fiataloknak azért, hogy be tudjanak épülni a csapatba, a felnőtt bajnokságba, meg hogy maradjanak itt, amíg lehet!
Nyilván majd jön az egyetem, a főiskola. Tudom, hogy nagy a csábítás, hívják a lányokat más csapatokhoz. Maradjanak még! Én azt gondolom, hogy itt sokat fognak még fejlődni, főleg sokat fognak tudni játszani! És az a legfontosabb!
Volt olyan év Marcaliban, hogy voltak anyagi problémák tudom, de előbb utóbb mindig minden rendeződött, és ez nagy szó a mai világban, a Kiss Laci, amit megígért azt mindig betartotta. Az is fontos, hogy a körülmények mindig meg voltak teremtve ahhoz, hogy nyugodtan tudjunk dolgozni, játszani .
Hogy bírod a labda nélkül?
Rettenetesen hiányzik ... ezt nem lehet abbahagyni. Ha Marcaliban élnék akkor nem futni járnék, hanem lejárnék edzésre. Mert nagyon hiányzik a kézilabda, és nagyon hiányzik a társaság.
Így a végére ...
Szeretném megköszönni, Marcalinak, a Kiss Lacinak, hogy itt lehettem. Ez a Város megtisztelt azzal, hogy 2011 –ben én lehettem az „Év sportolója" Marcaliban. Nagyon köszönöm!
Én nagyon nagy örömmel jöttem ide mindig, tehát soha nem ért csalódás, nekem Marcali mindig a szívem csücske marad, annak ellenére, hogy Zalaegerszegen élek, ott születtem, de úgy gondolom én már egy kicsit mindig Marcali is maradok.
Köszönöm a beszélgetést! Köszönöm azt a sok szép pillanatot, amit láthattam Tőled! Köszönöm, hogy mérkőzésről, mérkőzésre bebizonyítottad, hogy nincs vesztes meccs, menni hajtani, futni kell! Nagyszerű példát mutattál minden kézilabdásnak! Nagyon sok sikert az életben! És gyere gyakran, amikor csak teheted, szurkolni a csapatunknak!