Skip to main content

A Marcali VSZSE kézilabda csapatának története (1993-1998) Kiss László visszaemlékezése ...

Írta: Vágó Zoltán
Megjelent: 2013. március 10. Vasárnap, 14:57

mvszes_keziAmikor 2012 decemberében megkerestem a Kiss Lacit, hogy szeretnék egy „nagyobb terjedelmű” cikket írni a Marcali VSZSE elmúlt 20 évéről, benne a Csarnok történetéről, készséggel a rendelkezésemre állt, akkor két délután beszélgettünk. A diktafonról leírtam az interjút és megkértem nézze át, nincs –e benne hiba. Átnézte és abban egyeztünk meg, hogy a téma sokkal alaposabb utánajárást érdemel. Egyéb más feladatai - évzárás, költségvetés készítés, éves beszámoló készítése - késleltette a cikket.

Az álabbi írás a Laci gondos „kutató munkájának” eredménye. Régi jegyzőkönyveket keresett elő, hogy méltóképen, - lehetőleg mindenit megnevezve, akik az eddig példátlan sikernek részesei voltak -, emlékezzünk meg arról az időszakról, amelyikben az NBI –ig jutott a Marcali női kézilabda.

Lesz folytatása a történetnek, az 1998-2010 közötti időszakról a csapat egykori edzője Tóth István ír a Marcali Portál számára egy visszaemlékezést.

1993.-ban a Sportcsarnok átadásával megkezdődött a Marcali női kézilabdázás „újkori” története. Hogyan emlékszel erre?

Valóban sorsdöntő volt egy fedett, nemzetközi méretű létesítmény létrejötte a városban, hisz egyre jobban teremsporttá vált a kézilabda.

Vass_VinceJelentőségét akkor érthetjük meg leginkább, ha a kezdetekre is – röviden - visszatekintünk. Marcali pezsgő sportéletében (a labdarúgás, a birkózás, az atlétika, az asztalitenisz, a sakk, a kosárlabda, a röplabda, az iskolai torna mellett), mindig fontos szerepet játszott a kézilabda. Ebben nagy része volt a sportág marcali meghonosítójának, Vass Vince bácsinak, valamint Peti Jánosnak, a kézilabda megszállottjának és a testnevelők hozzáállásának. Mivel iskoláimat Marcaliban végeztem, szerencsére személyesen is megtapasztalhattam a város két emblematikus testnevelőjének a munkáját, akik későbbi pályaválasztásomban is nagy szerepet játszottak. Horváth József tanár úr és Fokvári György tanár úr lelkesedése és felkészültsége is eredményezte, hogy sok tehetséges kézilabdás (is) kikerült a kezük alól, akik több évtizeden keresztül a megyei bajnokságban szereplő férfi és női együttes folyamatos utánpótlását jelentették.

Ez a tendencia a 80-as években megszakadt, felnőtt csapataink megszűntek, a kézilabdázás súlypontja az iskolákra tevődött. A diáksport viszont virágzott. Nem volt olyan kicsi iskola, ahol – más sportágak mellett - ne kézilabdáztak volna, illetve ne indultak volna a diákolimpián. (Más versenyzési lehetőség nem nagyon volt.)  Sokat kellett dolgozni azért, hogy egy „járási” döntőt megnyerjen valaki.

A Mikszáth iskolában – a három évfolyamon működő tagozat lehetőségeit is kihasználva – egyre jobb eredményeket értünk el. Nagy Ági, Nagy Timi, Ferencz Tünde, Hidasi Brigitta, Lőrincz Melinda, Sótonyi Kati, Peringer Lia, Peringer Orsi, Koltai Mariann, Ködmön Alíz, Kollár Anita, Papp Anita, Milinte Brigitta, Péter Csilla, Kovács Juci, Benczes Zsuzsa, Domonkos Erika, Ősz Ivett, Szigetvári Andi, Csönde Zsuzsa, Trombitás Zsanett, Vékony Evelin, Pék Evelin, Pék Petra és még többen, korosztályuk meghatározó alakjai voltak.

Hiába dolgoztunk sokat, áldoztuk fel a nyarakat, saját árnyékunkat nem sikerült átlépni. Bár többször megnyertük a megyei döntőt, elsők lettünk a televízió „Pályán maradni” kézilabda vetélkedőn, lehetőségeink messze elmaradtak vetélytársainktól. Szabvány terembe évente 1-2 alkalommal, már az éles országos tétmeccseken sikerült játszanunk és az a sokat emlegetett hajszál mindig elválasztott bennünket az igazi elitbe kerüléstől. De hazatérve, másnap újra felrajzoltuk  krétával a kaput az iskolai tornaterem falára és dolgoztunk tovább. Az évek során az iskola befejeztével legügyesebb játékosaink vagy abbahagyták a sportolást, vagy máshol folytatták pályafutásukat.

012-VSZSEÍgy érkeztünk el  90-es évekhez, a Sportcsarnok megépítéséhez. Adott volt a feladat: egy ütőképes, a megyei felnőtt bajnokságban induló együttest kell kialakítani. A Noszlopy és a Mikszáth iskolából, valamint Nagy Gábor kéthelyi testnevelő barátom tanítványaiból adott volt egy fiatal, tehetséges mag, de a mezőnyhöz alkalmazkodva, felnőtt játékosokkal is meg kellett erősíteni a keretet. Ekkor került sor Dombóvári Zoltánné és Szántó Angéla átigazolására, akik a mesztegnyői csapat színeiben szerepeltek. Angéla leigazolása nem ment zökkenőmentesen, mivel ő akkor a mesztegnyői iskolában tanított és ragaszkodtak hozzá, hogy ott is sportoljon. Több hetes tárgyalás, egyezkedés után végül sikerrel jártunk. (Angéla történetét azért szerettem volna kiemelni, mert az MVSZSE 20 éves fennállásának egyik legjobb üzletét kötötte hazahozatalával.) Megjegyzem, Gyöngyinek és Angélának a mai napig pótolhatatlan szerepe van egyesületünkben.

Nagy erősítést jelentett Laczó Timi csatlakozása is a felkészüléshez, aki kiváló atléta képességeit és példamutató hozzáállását jól kamatoztatta a kézilabdában is.

Az első komoly mezgarnitúránkat  Künzelsau lakóitól kaptuk, akik egy jótékonysági bálon összegyűjtött pénzből vásárolták meg számunkra.

Az atlétika és a kézilabda pályán eltöltött sok óra eredményezte, hogy - bár nem ismertük a mezőnyt -, nyugodt lelkiismerettel várhattuk a bajnokság kezdetét. Felkészültünk.

A bajnokságokban való indulásnak meg kellett teremteni az egyesületi formáját is.

005-VSZSEIgen, 1993. július 16-án, a Polgármesteri Hivatal nagytermében, 55 alapító taggal létrejött a Marcali Város Szabadidő Sportegyesület. Az elnevezés nem volt véletlen, arra gondolva, hogy az esetleges későbbi pályázatoknál nem cseng rosszul a szabadidő elnevezés.

A közgyűlés – melyet Ivusza István vezetett-, két szakosztály (férfi kosárlabda, női kézilabda) megalakulását mondta ki és megválasztotta a vezetőséget, melynek tagjai a két sportághoz kötődő, sportmúlttal rendelkező személyekből kerültek ki. A jelenlévők egyhangúan szavazták meg az elnököt és az elnökséget:

Elnök:  Kiss László

Elnökség: Vass Vince, Dr. Berényi Sándor, Bácsics János, Vinkó László,  Tóth János, Mihalics Géza, Mészáros Géza, Szívós Gábor, Sótonyi Zoltánné Számvizsgáló biztos: Zajcsuk Lajos

Itt jegyezném meg, hogy egyesületünk az eltelt 20 évben jelentős és folyamatos átalakuláson ment keresztül. 1997-ben a birkózók és a sakkozók csatlakoztak hozzánk, majd több más sportág is. Volt olyan időszak, amikor 12 szakosztállyal működtünk. Jelenleg 7 sportág, önálló vezetésekkel és gazdálkodással tartozik a kötelékünkbe.

Milyen volt az első bajnoki év?

Fárasztó és sikeres. Reggel eljöttem otthonról és hét óra előtt nem jutottam haza. Ha akkor létezett volna a Marcali Portál, a családom többet láthatott volna ott, mint élőben. A csarnok vezetése, a hétvégi programok, a vásár, az edzések… Soroljam még?


002-VSZSEA kézilabdához kötődően is minden feladat rám hárult. Időpont egyeztetések, szövetségi feladatok, felszerelés vásárlás, igazolások, játékosokkal kapcsolatos problémák, pénzügyek stb. Az első bajnoki mérkőzéseken mint edző, még a jegyzőkönyvet is én vezettem és „persze” kezeltem az eredményjelzőt. Furcsa a mostani helyzetben visszagondolni erre.

A csapat viszont kiválóan szerepelt. Nagy szimpátia és szurkolói érdeklődés vett körül bennünket, ezt meg kellett hálálni. Az első mérkőzések után kiderült, hogy egyik esélyesei vagyunk a bajnokság megnyerésének. Nagyon gyorsan megszoktuk a kiváló hazai körülményeket, a termet. Már furcsa volt, hogy a legtöbb idegenbeli mérkőzést szabadtéren esőben, szélben, napsütésben kellett játszani. Emlékezetes a Kaposfőn megvívott egyik első mérkőzés, amikor a labda egy játékszituáció után eltűnt a kukoricásban és az összes játékos, a játékvezetőkkel együtt azt kereste. Mintegy húsz perc után folytatódhatott csak a játék.

Az őszt – két döntetlennel, 283:172 – es gólkülönbséggel - már az első helyen zártuk. Az együttes összetétele és a lőtt gólok az őszi szezonban: Domokos Erika, Vékony Evelin, Hizó Johanna, Laczó Timi (43), Szántó Angéla (35), Dombóvári Zoltánné  (13), Kovács Judit (45), Peringer Lívia (75), Papp Anita (5), Ködmön Alíz (4), Tóth Orsolya (7), Mészáros Anita  (19), Szigetvári Andrea (16), Gyöngyösi Melitta (19), Molnár Veronika (2).  Végül a 12 csapatos bajnokságot 4 pont előnnyel nyertük a Balatonboglár, a  Kaposvár és a Siófok előtt, ezzel jogot szereztünk az NB II.-ben való indulásra.

Ebben az évben még a Mikszáth iskola IV. korcsoportos csapatát is edzettem és versenyeztettem. A diákolimpia megyei döntőjét óriási fölénnyel nyertük és az összes különdíjat a mi játékosaink kapták. Az országos döntőbe kerülésért Nagykanizsán lejátszott mérkőzésen, egy szaggatotton kívül elkövetett szabálytalanságért ellenünk megítélt időn túli 7 m –el (!) nem kerültünk be.

Ez volt a „hőskor”. A Sportcsarnok, a csapat újdonságnak számított és élvezte is ennek minden pozitívumát.

Miből, mennyi pénzből lehetett mindezt megvalósítani?

Ma már csak mosolyogni lehet azokon az összegeken, amiből az 1993 –as őszi szezont lebonyolítottuk. Megegyezés született a város vezetésével, hogy közvetlenül ők nem támogatják az egyesületet, de megkaptuk azt a jogot, hogy a sportcsarnokban elhelyezett reklámok bevételével gazdálkodhatunk. Igen, ez megint egy feladatot jelentett – összeszedni a szükséges anyagiakat. Az utókor számára talán érdekes lehet kik helyeztek el reklámtáblát először a sportcsarnokban és ezzel támogatták az egyesületet: Magyar József, Boda Károly, Fruma Kft., Hódos Árpádné, Kéthely Sevax, Szántai Imre, Prevident KKT., Kovács Foto, BB. RT., Marylla, ÁFÉSZ, NOVOMAR Kft., Balaton Füszért, Industrie Elektrik, Pannon Lignum,

Fűrészüzem Kft. A reklámtevékenységből származó bevétel 248.000.-Ft. volt, melyből a kosarasok 85.000.-Ft-ot, a kézilabdások 133.000.-Ft-ot kötöttek el. A következő évre még 30.000.-Ft megtakarításunk is maradt.

Ez a finanszírozási rendszer még 1994-ben is megmaradt, mely során 800.000.-Ft bevételi és kiadási oldallal számoltunk a két szakosztály számára. A következő évtől /a mai napig/ áttértünk az önkormányzati finanszírozásra, mert a kiadások már messze túlhaladták a reklámokból beszedhető pénzösszeget.

A sikeres kezdet után, hogyan zajlottak a következő évek?

Az első NB II.-es évben a keret kibővítése volt a legelső megoldandó feladat, mert a „nagy csapaton” kívül, a megyei bajnokságban is kötelezően kellett indulnunk. Így a már ismert játékosok mellett újak is feltűntek a keretben.

Igazolt játékosaink 1994-ben: Domokos Erika, Vékony Evelin, Mészáros Anita, Laczó Timi, Szántó Angéla, Dombóvári Zoltánné, Kovács Judit, Peti Gréta, Gyöngyösi Melitta, Tóth Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Szigetvári Andrea, Molnár Veronika, Péntek Mónika, Hamar Andrea, Ködmön Aliz, Matics Bernadett, Papp Anita, Szántai Viktória és Ősz Ivett

Akkor még nem sejthettük, hogy közülük többen a majdani NB I.-es együttesünkben is szerepelni fognak.

013-VSZSEA napi edzések, a lejátszott bajnoki mérkőzések azt eredményezték, hogy nemcsak beleerősödtünk a mezőnybe, de kezdtünk nagyobb álmokat is szövögetni. A keret egyre komolyabb játékerőt képviselt a négy NB II.-es bajnoki évben. A saját nevelésű játékosok egyre érettebbekké váltak, Bőzsöny Erika, majd később Krajczár Ibolya és Utasi Ágota csapatunkba kerülésével az 1997-es évnek már a bajnokság megnyerését és az akkori magyar viszonyokban igazán jelentős előrelépésnek számító NB I. / B osztályt tűztük ki célul magunk elé. Ezt erősítette a Városi Önkormányzat és Hagyánek László (a Lénia Kft. tulajdonosa) folyamatos és a jövőre nézve stabil támogatási ígérete is.

Így, utólag elég egyszerűnek tűnik a feladat, de tudni kell, hogy minden évben több csapat is pályázott a feljutásra, akiknek talán még jobb lehetőségeik voltak, mint nekünk. Végül 1998 utolsó tavaszi fordulójában, a Siófok idegenbeli legyőzésével, egész éves nagyon szoros küzdelemben, megnyertük az NB II.-es bajnokságot és sporttörténelmet írva, felkerültünk az NB I. / B osztályba.

Az utolsó mérkőzésünket már szakértő szemmel figyelte Tóth István barátom is, akinek elévülhetetlen érdemei lettek az elkövetkezendő évek sikereiben.

Ekkora siker után pedig átadtad a csapatot …..?????

Mielőtt válaszolnék olvasóink figyelmébe ajánlom a következőtáblázatot.

Az MVSZSE felnőtt együttesének edzői:

1993

Az MVSZSE megalakulása

Bajnokság

Helyezés

Edző

1993/94        

Megyei bajnokság       

1. helyezés      

Kiss László

1994-98

NB II.                         

Kiss László

1998   

NB II.                        

1. helyezés      

Kiss László

1998/99

NB I. / B

2. helyezés 

Tóth István

1999/2000          

NB I.

11. helyezés

Tóth István
Kocsis Géza

2000/2001            

NB I.

12. helyezés

Kocsis Géza
Szántó Angéla
Szloboda Józsefné

2001/2002         

NB I. / B

6. helyezés

Tóth István

2002/2003

NB I. / B

3. helyezés

Tóth István

2003/2004

NB I. / B

3. helyezés

Tóth István

2004/2005

NB I. / B

2. helyezés

Tóth István

2005/2006

NB I. / B

5. helyezés

Tóth István

2006/2007

NB I. / B

4. helyezés

Tóth István

2007/2008

NB I. / B

4. helyezés

Tóth István

2008/2009

NB I. / B

7. helyezés

Tóth István

2009/2010             

NB I. / B

8. helyezés

Tóth István
Szántó Angéla
Kerner Krisztina

2010/2011         

NB I. / B

8. helyezés

Zsigmond György

2011/2012

NB I. / B

8. helyezés

Balogh Beatrix

2011-                        

NB I. / B

Balogh Beatrix

Ezt a felsorolást azért tartottam fontosnak, mert kitűnik belőle, hogy a felnőtt csapat történetének egynegyed részében voltam én az edző. Ez olyan régen történt, a mostani játékosaink nagy része még nem is élt ekkor.

019-VSZSEA kérdésre visszatérve. Gondolom nagyon sok ember hiúságát legyezte volna, ha NB I. / B osztályú együttes szakmai munkáját irányíthatja. Nem mondom, hogy nem merült fel bennem is ez a kérdés, de már a sikeres NB II.-es bajnokság tavaszi szezonjában eldöntöttem: a feladat súlyának megfelelő, új embert kell keresnem. Úgy éreztem, akkor döntök felelősségteljesen, ha ezt a megoldást választom. A Sportcsarnok, a vásár, az egyesületi elnökség (a kézilabda sportág teljes felelőssége), az önkormányzati egyéni képviselőség (1994-2002) teljes mértékben kitöltötték a napjaimat. Egy felfelé ívelő sportágnak akkor tudok segíteni leginkább, ha ezt a megoldást választom. A közösség érdeke így kívánta..

Utólag is óriási szerencsének tartom, hogy régi főiskolai barátom, Tóth Pisti – aki a Zalaegerszegi Caola NB I.-es csapatánál is tevékenykedett előtte -, érdeklődéssel reagált megkeresésemre. Emberi és szakmai szempontból is teljesen alkalmas volt a feladatra és örömömre elfogadta a felajánlott lehetőséget. Nagy szerepe volt az elért sikerekben és abban is, hogy jelenleg is beszélhetünk Marcaliban kézilabdázásról.

(Jellemző a hozzáállására, hogy felkérésemre – mint legilletékesebb -, szívesen vállalta, hogy a Marcali Portál számára folytatja a gondolataimat és beszámol edzői működése időszakáról.)

Hogyan összegeznéd a tapasztalataidat?

A sport állandó siker és kudarc, mindegyiket el kell tudni viselni. Tisztelet, akik hétről-hétre vállalják a megmérettetést és tesznek azért, hogy több öröm legyen, mint bánat. Ez a játékosokra, a vezetőkre és a támogatókra egyaránt vonatkozik.

Mi szinte a nulláról elértünk valamit, amit biztosan lehetett volna még eredményesebben csinálni, de a képességeink és a körülmények ezt tették lehetővé. Vidéki gyerekekből, fiatal emberekből NB I.-es sportolókat neveltünk. Szántó Angéla, Mészáros Anita, Kovács Judit, Peringer Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Molnár Veronika, Tanai Bernadett, Hagyánek Barbara, Nagy Kornélia, Pék Evelin, Pék Petra is szerepelt első osztályú mérkőzéseken.

Sok válságot értünk meg, de valahogy mindig túljutottunk rajta. Volt olyan időszak, amikor a Sportcsarnok bővítésén gondolkodtunk és olyan is, amikor azon, miként lehetne az érdeklődést ismét a sport, a sportág felé fordítani. Köszönet mindenkinek, aki segített ebben.

Teljes felsorolásra nem mernék vállalkozni, de érzékeltetve a segítők széles körét, párat megemlítenék: városunk polgármesterét és képviselőtestületét, a szülőket, a személyszállítókat, az újságírókat, a mérkőzéseken videózókat, a rendezőket, Mészáros Karcsit és Gágó Robit a zsűriasztalnál évek óta végzett munkájáért, a reklámozókat, a tombola felajánlókat, a TAO támogatóinkat stb.

Nem szeretném komolyan befejezni ezt a beszélgetést, ezért had idézzek egy gondolatot, amit viccesen szoktam mondani: még mindig én vagyok az egyetlen edző, aki felnőtt női kézilabda csapattal bajnokságot tudott nyerni. Kívánom, hogy ne legyen így sokáig.      

Köszönöm a képeket Szántó Angélának és Gágó Róbertnek!

{gallery watermark=1 watermark:position=se watermark:x=10 watermark:y=10}2013-03-10-16-02-22{/gallery}

Sport - Legfrissebb
Városunk - legfrissebb
Közelben - Legfrissebb
Interjúk - Legfrissebb
Kék hírek - Legfrissebb
Kultúra - Legfrissebb
MTI - Legfrissebb
Közérdekű - Legfrissebb