Amikor elmentem a Kulturális Központba a Toscana-ról szóló könyvbemutatóra, nem is sejtettem, hogy hamarosan személyesen láthatom azokat a helyeket, tájakat! Június első hetében egy társas utazás alkalmával 8 marcali társammal részese voltam egy sűrű programnak.

olaszut-08

Féltem a hosszú buszozástól, de a 2 tatabányai fiatalember nagyon igyekezett kényelmünkről gondoskodni. Szállásunk egy „gyógyvíz – ivókúrás"üdülőhelyen, Gianchiano Terme 4 csillagos szállodájában volt, internet hozzáféréssel. Akik, kértük az esti étkezést, nem bántuk meg, mert igazán mindent elkövettek, hogy kedvünkben járjanak: ízelítőt kaptunk jellegzetes toszkán ételekből, bőven ehettünk friss zöldséget, szánk íze szerint használhattuk a vidék olíva olajait, borecetjeit, de tálaltak fel levest is, melyre a „mindentbele" kifejezés a legtalálóbb, azonban nagyon finom volt.

Az étkezésről még annyit, a fakultatív utazásokon kaptunk egytál ételes ebédet, ami azért, hol több, hol kevesebb, de más-más „pasta" volt. Rómában a horvát pincérfiú a csinos, fiatal marcali hölgyeknek alig adott pár falatot, hogy karcsúak maradjanak, s persze ezt viccnek szánta. Itt váltottunk pár szót egy Nyitrából érkező szlovák csoporttal, akikkel már „látásból" ismertük egymást, hiszen a turisták szokásos útját jártuk be mindenütt! Az ázsiai látogatók közül főleg kínaiakkal találkoztunk, s számomra meglepő módon sok indiaival.

Jártunk Sienában, Assisiben, a Trasimeno- tónál, ami kissé hasonlít a Balatonunkhoz, láttunk sok száz éves olajfákat egy kis mediterrán gyöngyszem városkában, Castiglionéban, Montepulcianoban egy családi pincészetben, ahol –kanizsai társunk szóhasználata szerint, szemcseppentésnyi mennyiségben- borkostolón vettünk részt.

A chianti nagyon finom volt, de nem a mi pénztárcánkhoz van szabva az ára! Pisa és Firenze látványosságai sem „okoztak csalódást"! Egy napra elhagytuk ezt a jellegzetes tájat, mert Rómába vitt minket, az EU 5-ös minősítésű olasz autóbusz, ami a környezetvédelmi szempontoknak megfelelő, de a legkevésbé sem mondható „utasbarátnak"! S azért 250 km nem kis távolság, hozzászámítva a hatalmas forgalmat. Viszont az útjaikat nem fékezik kátyúk, az útmenti pihenőhelyeken kulturáltak a mosdók, s ez sem elhanyagolható, hiszen elég sok időt kell ilyen helyen is eltölteni, pláne ha összeérünk egy másik csapattal!

Szóval, a társaság a 7 nap alatt összebarátkozott, vigyázott egymásra, s kinek-kinek életre szóló élményben volt része!

Írta: Gálné Végh Edit, Fotók: Bódis Emília, GVE

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.