Marcali VFC –Balatonkeresztúr (0:3)
A legenda szerint Bene Ferenc testvére panaszkodott az egyik ismerősének, hogy a Feri nem kap elég labdát. Az ismerős nevezetes móka mester volt Balatonkeresztúron és a legközelebbi találkozáskor egy foci labdát adott a focista testvérének, hogy kapjon már végre a Feri labdát. Mindenki jót nevetett ezen, azóta is emlegetik. A mai mérkőzésen az biztosan közös volt a két együttesben, hogy Bene Ferenc az aranylábú bajnok, Balatonkeresztúron kezdte a pályafutását, majd a marcali Traktor SE-ben folytatta, ahonnét elindult a világhír felé. Másban sajnos a kései utódok között nem volt közös csak az, hogy sokat futkostak a tavaszi napsütésben. No meg a „szép ajándék", amit a 35 éves város kapott a vendég együttestől.
A nagy érdeklődést hozó mérkőzés elején mindjárt megadta az alaphangot a Keresztúr. Horváth Milán szép gólt rúgott az 1:48. percben. (0:1). Szép volt az idő, végre tavasz volt, talán ezért is volt jó a hangulat a lelátón. Kedélyesen beszélgettek a vegyesen egymás mellett ülő marcali és keresztúri szurkolók. Az igazolásokkal megerősödött Marcali nem igazán találta a labdát az első félidőben. A keresztúri, hosszú évek, ha nem évtized óta összeszokott, rutinos csapatánál volt többet a labda, mintha flippereztek volna vele.
A következő helyzet is a marcali kapunál alakult ki, amikor kétszer is sikerült elgurítania a labdát a támadó játékosoknak a szellős védelem asszisztálása mellett. Aztán a 24. percben Horváth Milán megint jó helyen szaladgált, ismét betalált. (0:2) Látszik, hogy népünk fiatal focistái a televíziós meccseken nevelődnek, mert a gólöröm kifejezése már-már komoly koreográfiát igényel. Jó látni, hogy őszintén tudnak örülni a sikernek, amely a közösség kohéziós ereje.
A marcali játékosok küzdöttek azért keményen, többször is eljutottak a keresztúri kapuhoz, de az őszi szezonban három gólt elért Matucza kapusnak nem okoztak nehéz perceket. Alapvetően békés meccsen a 34. percben osztotta ki a bíró sporttárs az első sárgát, az utolsó emberként szabálytalankodó marcali játékosnak. A 36. percben a Marcali nagy helyzetet hagyott ki, majd a keresztúri csapat „táncolta" el a 44. percben a következő gólhelyzetét.
Jött a szünet. Aki a lelátóról a gyakorló pályára nézett, egy érdekességet vehetett észre. Fiatalok baseball-oztak, kitartóan dobáltak, ütöttek. Talán egyszer ők is nagypályára, valódi néző közönség elé kerülnek. A Sport Büfé rogyásig megtelt a szünetben, a sivatag nomádjai örülhettek így a folyadéknak, amikor sok-sok kilométer múltán italhoz jutottak.
Röviden összefoglalva a második félidőben a Marcali akart, de nem tudott, a Keresztúr nem akart, de tudott. Gólt rúgni. Biztatónak indult, szinte a tizenhatos mögé szorította a hazai csapat a vendégeket. De nem lett gól. A 80. percben az egyetlen értékelhető keresztúri támadás során a rosszul kijövő marcali kapus felett átívelte a keresztúri játékos a labdát, majd elegánsan bekísérte az üres kapuba. (0:3)
Ezzel a góllal érte el a mesterhármast Horváth Milán. Neki ez a dolga. A gondnoknak meg a fűnyírás. A marcali együttesben ez még hiányzik, ez a közérthető, de szigorú feladat megosztás. Talán majd pár hónap múlva jobban megy, kialakul a közösség. Végül is Bene Feri sem balhátvédként lett gólkirály Tokióban...
