Harmadik alkalommal (2008, 2010 és 2012) vehet részt az 1997 –ben és korábban született lányokból álló kézilabda csapatunk az Országos Gyermekbajnokság döntőjében. A sportot szerető, de tájékozatlan olvasóimnak írom le: ez a bajnokság az adott korosztály legfontosabb megmérettetése. Itt egyesületi utánpótlás csapatok mérkőznek meg egy felmenő rendszerű bajnokságban. Több mint 200 csapat kezdi el a megyékben, a küzdelmet az áhított cél: az Országos Döntőbe jutás érdekében. Kerületi döntők, megyei elődöntők, megyei döntők, régiós döntők, országos elődöntők és a végén az ország 8 legjobb csapatának döntője.

Az 1997. évben született kézilabdás lányok, kiegészülve néhány fiatalabb játékossal, harmadszor utaznak a kézilabda utánpótlás, - vitathatatlanul legnagyobb presztízsű csatájába -, az ERIMA Utánpótlás-bajnokság Országos Döntőjébe, Veszprémbe. Ezek a lányok már most az Ország nyolc legjobb csapata között vannak! Pénteken, szombaton és vasárnap (április 13-14-15) lejátszott mérkőzések szinte lényegtelenek, nincs elvárás, megtették már azt, ami kellett ehhez a sikerhez.

Miért írom ezt? A csapatunk két általános iskola csapata, egy kisrégió csapata, lakosságszámunk – a kiválasztás lehetősége – töredéke ellenfeleinknek. Nálunk nincsenek az ország minden tájáról toborzott játékosok, a mi lányaink egy a Fuisz Tanár Úr által megkezdett, és ma Balogh Beatrix által folytatott munka, és a lányok tehetsége okán érik el fantasztikus sikereiket.  

Amikor azt írom, hogy a döntőbejutás már diadal, komolyan gondolom! Az elmúlt 4-5 évben rengeteg utánpótlás tornán jártam, sok mérkőzést láttam. Nem aggódom a magyar női kézilabdasport jövőjéért! Nagyon jó csapatok vannak! Jobb lehetőségekkel! A mi „kisvárosi” csapatunkról mindenütt az elismerés hangján szólnak, ellenfeleink tudják - csodálkoznak is! -, ismerik lehetőségeinket. Éppen ezért gondolom azt, hogy minden eredmény elfogadható  számunkra az Országos Döntőben!  

Engedelmükkel egy kis visszatekintés. 2008-ban Gödöllőn nyolcadikak lettünk.  A körülmények mellett a tapasztalatlanságunk volt az alapvető ok, amiért mérkőzést sem nyertünk.

2009 –ben Dunaújvárosban az országos elődöntőn két mérkőzést nyertünk, hiába…  kevés volt a továbbjutáshoz.

2010-ben Veszprémben az Országos Döntőn negyedórán keresztül azt hittük sikerült bejutnunk a legjobb négy közé … de hát a szabálykönyv egyik eldugott passzusa „padlóra küldte” csapatunkat. Az aznap lőtt több góllal az FTC ment tovább a négy közé. Mi a hetedik helyen végeztünk.

2011 –ben nem jutottunk tovább a régiós döntőből Mecseknádasdon. A három baranyai csapatból összeválogatott hazai csapat (az akkor szabályok megengedték) legyőzött minket egy „rémálom szerű” mérkőzésen.

2012 –ben eddig egy vereségünk van az ERIMA bajnokságban.  Csurgón kaptunk ki a Mohácstól a régiós döntőben 4 góllal. Ez volt az a mérkőzés, amikor azt éreztem … végre „megfogtuk őket”! Kevés hiányzott a győzelemhez!

Következik április 13-án, pénteken Veszprémben, a Marcali VSZSE - Mohács TE mérkőzés 17:40 kor a Március 15. utcai Sportcsarnokban.  A Mohács az a csapat, amelyik ebben a korosztályban Szedlák Nikolett vezetésével 2007 -ben, 2008 -ban, 2009 -ben, 2011 -ben, bajnok tudott lenni, 2010 –ben pedig ezüstérmesek voltak. Nem lesz egy „sétagalopp” de meggyőződésem, hogy pénteken lesz az a nap, amikor végre látom, hogy legyőztük a Mohácsot!

Szombaton két mérkőzés vár a lányokra. 11:30 –kor a Váci Női Kézilabda SE, és 14:00 –kor a Gödöllői Sportegyesület.  A csoportban elért eredmények határozzák meg a továbbiakat.

Hajrá Marcali!  Hajrá lányok!