Beszélgetés Kiss Iván c. prépost, esperes-plébánossal, a Marcali Római Katolikus Plébánia lelkipásztorával …
A járvány ahogy sok minden mást a marcali híveket is érzékenyen érintette. Hogy telt el az elmúlt időszak?
Nem így terveztük az idei évet mi sem. Év elején még álmodoztunk boldog új esztendőről. Terveztünk minden szépet és jót: jó szerencsét az életben, sikeres tanévet, ballagást és sikeres érettségit, jó nyaralást, külföldi utazásokat, elsőáldozást, bérmálást, olimpiát, eukarisztikus kongresszust és mindezt tönkretette egy láthatatlan vírus, akire még az elején oda se hederítettünk.
Hiszen tőlünk jó messze kezdődött. És amikor ideért, akkor láttuk, hogy oda szép álmaink, valami azt súgta fülünkbe, hogy valami rossz kezdődött az életünkben. Valami olyan, ami eddig nem volt: nem mehettünk oda, ahova akartunk, megtanultunk, hogyan kell karanténba vonulni, mikor lehet elmenni vásárolni, sőt üres templomainkban a pap egyedül énekelte a húsvéti örömhírt.
Sokunknak, inkább a hívőknek eszébe jutott: miért ilyen törékeny az emberi élet?
Telefonon is sokan megkérdezték, hol van ilyenkor az Isten, vagy miért engedi meg az Isten? Döbbenetes képek jöttek az üres vatikáni szent Péter térről, ahol Ferenc pápa egyedül imádkozott a járvány megszűnéséért, magunk is átéltük az üres templomok látványát. Nekem személy szerint három hét önként vállalt karantén volt, amikor csak az üres templomba mehettem át és mondtam el a szentmiséimet a híveimért, a városért. A legszörnyűbb húsvét ünnepe volt, amikor egy száll magamban hirdettem a feltámadás örömhírét. A hívekkel csak online kapcsolat volt és a Tavi tévén keresztül a vasárnapi szentmisén biztattam és erősítettem az embereket. A templomok nem voltak zárva, csak az élő templomi liturgia szünetelt.
Az egyháznak is alkalmazkodnia kellett a vészhelyzeti előírásokhoz. Emlékszik Ön arra, hogy volt a múltban hasonló helyzetben hívők közössége? Esetleg tanult Ön arról, hogy az első világháborút követő „spanyol nátha” világjárvány idején is hasonló módon kezelték a hívők egyházi életét?
Az egyháznak ugyanúgy kellett alkalmazkodni a járványügyi előírásokhoz, mint mindenkinek az országban. A legfelsőbb szinten tárgyaltak a Magyar Katolikus Konferenciával, a püspökök Testülete pedig az aktuális helyzetre kiadta az egyházmegyéknek a járványügyi ajánlásokat. Mivel minden egyházmegye önálló, így mi a kaposvári Püspökségtől kaptuk az aktuális teendőket.
Első lépésként a kézbe áldozást rendelték el, megtiltották a kézfogást a szentmisében, a legszigorúbb rendelkezés a templomi liturgia szüneteltetése volt, ráadásul ez nagyhéten és Húsvét ünnepe körül történt. Mi a Tavi tv segítségével juttattuk el szentmiséinket híveinkhez.
A temetési szertartásnál elrendelték, hogy az egész szertartás a sírnál történjen, röviden és kántor nélkül. Most, ahogy enyhült a helyzet már feloldották a liturgia végzésének tilalmát, azt ajánlották, ha lehet, akkor a vasárnapi liturgia történjen a szabadban. Mi ezt követtük és ez bevált, egyre többen vannak a szabadtéri szentmiséken. A benti liturgiát fokozatosan akarjuk bevezetni, június 21-én már mindhárom hozzám tartozó templomban lesz a szentmise.
Irodavezetőmmel utánanézettem, hogy sem a Historia Domusban, sem az egyházmegyei körlevelekben nem történik említés a spanyol nátha idején tett járványügyi rendelkezésekről.
Elmaradtak esküvők amelyek gondolom később gond nélkül megtarthatóak, a keresztelők is halasztva lettek?
Minden elmaradt esküvő és keresztelő meg lesz tartva. Új időpontokat kerestünk, ugyanez a helyzet az elmaradt miseszándékokkal is.
Lassan visszatér a hitélet a megszokott rendjéhez? A városrészi templomokban is lesz mise?
A Boldog Gizella templomban már vasárnap este volt liturgia, megtartva a másfél méteres távolságot és szájmaszk is volt a híveken. A gombai templomban is 21-én újrakezdünk. Megjegyzem a gombai templomnál felújítási munkák kezdődnek, lehet, hogy ősszel egy-két vasárnap nem lesz ott szentmise.
Olvasom a Plébánia honlapján, hogy őszre halasztják az elsőáldozást és bérmálást. Precedens nélküli intézkedés ez, amit a kényszer szült?
Elsőáldozás amúgy is ősszel lett volna. Az elsőáldozásra készülő gyermekek egy része Budapesten a Puskás Stadionban áldozott volna az Eukarisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén. Nekik, ha akarják egy év múlva is adva van a lehetőség, hogy az elhalasztott időpontban áldozzanak, vagy a többiekkel egy őszi időpontban. A bérmálás is őszre halasztódott, Püspök úr megígérte, ha nem lesz a vírusnak második hulláma, akkor eljön egy előre egyeztetett időpontban.
Hogy oldották meg a hittanoktatást? Önök is a digitális oktatás lehetőségével éltek? A beiratkozás idén nem a megszokott módon történt az általános iskolákba. A hittanra való jelentkezés halasztatódott az iskola kezdetre?
Hitoktatóink is a digitális oktatás módszerével tanítottak. Persze minden kezdet nehéz. Nehézségek voltak például, hogy kezdetben nem volt egységes felület, ahova a gyermek és hittanár a feladatokat küldje, a szülők nehezen oldották meg a gyermekek felügyeletét. De pozitív dolgokat is lehet felsorolni: a szülők és gyermekek technikailag is felkészültebbek lettek. A gyermekek jártassága az interneten bámulatos és élvezték a kapott feladatokat.
A hittanbeíratás online formában történt, örömmel vettem az iskoláktól vett adatokat 70 elsős iratkozott be hit és erkölcstanra, jövő tanévre összesen 417 hittanos gyermeket jelentetek az iskolák.
Korábbi években gyakori vendége voltam a nyári hittan tábornak. Lesz idén is tábor?
Komoly mérlegelés után a hitoktatókkal úgy döntöttünk, hogy nem tudjuk az idén vállalni. Áttanulmányoztuk a táboroztatás feltételeit, akkor döntöttünk úgy hogy inkább szervezünk egy egynapos kirándulást a hittanos gyermekeknek. Most folyik a jelentkeztetés.
Ön személyesen, mint veszélyeztetett korú ember, hogy élete meg, hogy kezelte a karantént, a bezártságot?
Először nehéz volt, püspököm kérte, hogy a 65 év feletti papok lehetőleg ne temessenek, ne áldoztassanak, ne végezzenek nyilvános liturgiát. Aztán rájöttem arra, hogy annyi minden elmaradt dolgot is lehet itthon is csinálni, könyvtárat újból rendezni, imádkozni, meditálni. Rájöttem arra, hogy Isten tervében értelme van annak, ami itt történik. Tudtam, hogy Isten ilyenkor is itt áll mellettünk, segít továbblépni és segít megtalálni az eszközöket a megoldáshoz. És nagy alázatra intett: felismertem Isten irgalmát és látogatását. Rájöttem, hogy 46 év szolgálat után most újból kell kezdeni. És még egy dolog. Mindannyian vizsgáztunk ezalatt az időszak alatt: emberségből, szeretetből, hitből és alázatból.
Szeretném megköszönni a járványhelyzetben Polgármester Úrnak a segítségét (szabadtéri szentmisék), a Marcali Portálnak és Tavi tv-nek a városnak eljuttatott információkat, Kozma Krisztiánnak, Tóth Eszternek a sok verset és felolvasást, Balogh Bálint kántornak, Niklai Zsuzsannának, a Fény Gyermekei zenekarnak a sok szép éneket. Köszönet azoknak is, akik előkészítik a szabadtéri szentmisék helyszínét. És segítenek az újrakezdésben.
Köszönöm a beszélgetést!