Skip to main content

Salzkammergut (Ausztria) hegyein próbálkoztak Marcali kerekesei.

Írta: Zsiga-bá
Megjelent: 2012. július 20. Péntek, 04:56

Salzkammergut-11Ezennel négy kerekes vitte Városkánk hírét az Alpok mélyén magasodó Salzkammerguti hegyek közé. 2012. július. 14. rendezték meg az idei trofit (http://trophy.at/news_2011-pid1727), amely kontinensünk egyik legnagyobb viadala.

Bad goisern városkához közeledve egyre hűvösebb a levegő, amelyet még azzal is megtréfált a teremtő, hogy az eső is mind jobban esett. Semmi probléma, mire sátrat vertünk, totálisan elázva, addigra hétágra sütött a nap. Rajtszám átvétel után a pontosan elkészített kalória dús vacsora bevitelével töltöttük időnket. Jó hangulatunkat csak fokozta, amikor szülői kísérettel leg fiatalabb sporttársunk is berongyolt a campingbe. Gyors alvás, hiszen én hajnali 6 órakor már a kalória bombákat tömöm magamba, hogy a 9 órás rajtig fel is szívódjon. Éjszaka többször is verte sátrunk tetejét az eső. Reggel nagyon nehéz volt az öltözet választás, fázzak is, meg ne is, de melegem sem legyen, de szellőzzek is?! A sátrat elhagyva visszamentem, hogy a hosszú mezemet is felöltsem. Közben Zsoltink is elhúzott, hiszen neki vonatoznia kellet a harmadik városkáig, merthogy Ő onnét rajtolt. Egyébként, Kb: 3500 induló volt, Dél-afrikától-Skóciáig.

Közeledik a rajt időm: Depóban Magyar sporttársakkal beszélgettem s gyorsan kielemeztük egymás erőnlétét, s azt, ki mennyi energia zselével készült a megmérettetésre. 9 órakor eldördül a rajtpisztoly, és neki vágtam életem eddigi legdurvább terep versenyének. Egy kilométernyi tekerés után szépen alattomosan emelkedik az út, 4-5% ról 15%ra, majd 25%-ot elérve, véget ért az aszfalt. Na megkezdődött a dagonya, aminek az alján egyenetlen, fej méretű sziklák voltak. Természetesen esélyünk sem volt arra, hogy tekerjünk, itt mindenki tolta járgányát. Egyszer aztán megelégeltem és felpattantam paripámra, de nem tartott sokáig az öröm, hiszen semmi esélyem sem volt, hogy a szűk ösvényen elmenjek társaim mellett.

1,20 óra tekerésnél értem fel az első hegycsúcsra, ami 1300 fölé emelkedett. Kegyetlen technikás 30 Km után elértük az Örök falat. Ekkor 300 méterrel voltunk camping fölött. Ekkora méretű hegyecskét még hármat kellet meghódítanunk e napon. 56 km-nél értem el azt a pontot ahonnét Zsolti társam rajtolt. Itt neki ugrottunk a Só-hegynek, - amelyet tavaly sikeresen megmásztam, a 35,4%-os szakaszát kivéve. Ekkor már igazi zivatar áztatta mezőnyünket. Többször megnéztem az órámon mennyi is a hőfok. Egyszer 8,6-et mutatott, máskor 10,4 et. 7-10 km-es lejtőkön majd megfagytunk, el is felejthettük a 60km/ó fölötti száguldozásokat. Frissítőknél nagyon elkelt volna a forró tea s a száraz ruha. Esetleg a cserépkályha melege is! Végül 8,42 órányi tekerés után, 6633 kalóriát elégetve 3800 méter szintet leküzdve sikerül teljesíteni a 124,5 Km-nyi távot.

„ Az összes emelkedőn hatalmas ováció fogadta a bringásokat. Frissítők legalább annyira fel voltak töltve, mint egy vasárnapi asztal, colától a sütiig, aszalt gyümölcstől a barna sóig. Köszönjük a rendezőknek."

Igazi megnyugvás az volt, amikor Társaimat láttam, hogy mindenki egészségesen letekerte a választott távot. Mindenkinek gratulálok, csak így tovább! Dénes Csongor 25 Km, Fenusz Márk 55Km, Horváth Zsolt 80Km, Silinger István 124,5 Km.

Tisztelettel, Zsiga-bá

(a galéria kis képekre kattintva érhető el)

Sport - Legfrissebb
Városunk - legfrissebb
Közelben - Legfrissebb
Interjúk - Legfrissebb
Kék hírek - Legfrissebb
Kultúra - Legfrissebb
MTI - Legfrissebb
Közérdekű - Legfrissebb