Vízkereszt ünnepe...története
Vízkereszt a húsvét utáni egyik legrégebbi keresztény ünnep. A katolikus egyházban a karácsonyi ciklus advent első vasárnapjától a vízkereszt utáni vasárnapig tart.
A „vízkereszt” szó a görög „epiphaneia” szóból származik, ami „megnyilvánulást” vagy „megjelenést” jelent. Az ünnepnek három jelentése van: a keleti bölcsek eljövetele, Jézus megkeresztelkedése és kánai csodája. A korai keresztény egyházban a vízkeresztet egyetlen eseményként ünnepelték, de idővel Jézus életének több eseményéhez kapcsolódott.
Vízkereszt gazdag hagyományokkal és szokásokkal rendelkezik, amelyek az idők során különböző kultúrákban alakultak ki. A nyugati kereszténységben január 6-a vízkereszt, más néven a három királyok vagy a keleti bölcsek ünnepe. Egyes országokban, például Spanyolországban és Mexikóban az ünnepet felvonulásokkal, lakomákkal és ajándékok cseréjével ünneplik. Kelet-Európában ezt a napot a víz megáldása és a kereszt vízbe merítése jelzi, ami Jézus megkeresztelkedését jelképezi. Ezek a hagyományok tükrözik a régió hely- és népismeretét, néprajzi sajátosságait, néphagyományait.
Vízkereszt napjainkban is a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, határozott dátummal. Az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus Krisztusban Isten emberként jelent meg, közénk jött és üdvösséget hozott . Vízkereszt napja három ünnepet foglal magában: a keleti bölcsek imádatának ünnepét, a kánai esküvő csodáját és Jézus megkeresztelkedését. Bár vízkereszt ünnepe felekezetenként eltérő lehet, továbbra is jelentős nap a keresztény naptárban, amely összeköti Jézus Krisztus megjelenésének és megnyilvánulásának pillanatait.
Címlapkép forrása: pexels.com
