A Balatonberényi Turisztikai Közhasznú Egyesület szervezésében november 25-én tizenhárom fő tett látogatást a szlovén-magyar határ közelében fekvő muravidéki településeken. A kora reggeli indulásnak köszönhetően kilenc óra körül már Cuk Péter mintagazdaságának éléskamrájában koccintgattunk a fiatal gazda pálinkájával, konyakjával és meggylikőrjével. Miután megcsodáltuk az egykori istállóban kialakított polcokon pedáns rendbe állított borokat, szörpöket, gyümölcsleveket, befőtteket, savanyúságokat, lekvárokat és más egyéb házi finomságokat, a búbos kemencével felfűtött étkezőbe invitáltak minket. A családi relikviákkal és régi fotókkal díszített helyiségben csak egy töredékét sikerült megkóstolni a pajtában megszemlélt finomságoknak a bőséges reggeli során.

Egy rögtönzött borkóstoló után megnéztük a gazda nyúltenyészetét és kisétáltunk a több mint kilencven egyedből álló skót felföldi marhacsordához. Péter szerint az a 30-40 sertés és a több mint száz szárnyas már nem jelent nagy megterhelést a jól gépesített biogazdaságnak, melyben lényegében a fiatal gazda és szűk családja tevékenykedik. Dolgos mindennapjaik lehetnek...

Még az ebéd előtt, buszos kirándulás keretében ismerkedtünk meg a Dobronak környéki látnivalókkal, a térség magyarlakta településeinek történelmével és mindennapjaival a soron következő vendéglátónk, Hancsik József kalauzolásával. Kevéssel egy óra után már az ő pincéjének teraszán ízlelhettük előételként füstölt sonkáját, saját tökmagolaját és az egyik helyi jellegzetességet, a vágott zsírt. Az elmaradhatatlan pálinkát és a családi gazdaság rövid bemutatását követően olyan, számunkra ismeretlen tájjellegű fogásokat szolgáltak fel ebédre, mint a disznótoros kerékrépa leves, vagy a hajdinás hurka és a véndős hús. A fenséges, három fogásos ebédet az elmaradhatatlan pincelátogatás követte. Az előzetesen leegyeztetett három tételes borkóstolóból persze minimum a triplája lett, jómagam az ízkavalkád felénél már elveszítettem a fonalat... Búcsúzásnál, a nehézkes buszra szálláskor ismételten meghallgathattuk a szívélyes gazda turisztikai jelmondatát, miszerint: „Ennyi, innya köll!"

Lendván már csak a Katalin-napi forgatag végét sikerült elcsípni, de a kézműves kirakodóvásárban így is tudtunk megfelelő vásárfiát találni a számtalan keramikus, mézeskalácsos és őstermelő kínálatából. A rövid, de annál hasznosabb belvárosi sétát követően a lendvai-hosszúfalui szőlőhegyet vettük célba. A muravidéki őszi panorámát a Cuk család másik büszkeségének, a meseszép, nádfedeles Cuk borháznak a teraszáról csodálhattuk meg. A menetrendet pontosan betartva, este öt órakor érkeztünk meg kirándulásunk utolsó állomásához a Rozsmán pincészethez. Forró cserépkályha, frissen sült köményes kiflik, és csillogó borospoharak várták a már jó hangulatban érkező csapatunkat. A Rozsmán borház – mint ahogy az egész Lendva környék – jófajta fehérborairól híres. A házigazda minden egyes borát nagy szeretettel és részletesen mutatta be nekünk, kedves szavakkal körítve a gazdag illatokat és zamatokat. Öt klasszikus világfajta (chardonnay, olaszrizling, rajnai rizling, pinot blanc és félédes rajnai rizling) kóstolása után a „Szentélynek" nevezett borospincébe is lemerészkedtünk, ahol aztán a beígért két tétel kóstolása után újabb és újabb, egyre régibb és ritkább palackok kerültek elő a rejtekhelyekről. Talán még most is ott iszogatnánk, ha a sofőrünk munkaidejét tiszteletben tartva, hét órakor nem indulunk el hazafelé.

Az egyesület - a szervezésen kívül - anyagilag nem tudta támogatni a kirándulást, de a viszonylag magas részvételi díj a finom, házias ízek, a majdnem húsz fajta kóstolt bor, az ízletes párlatok és pálinkák, az ajándékba kapott és vásárolt finomságok, valamint a szívélyes vendéglátás tükrében reálisnak mondható. A kirándulás turisztikai-szakmai szempontból azért tekinthető kiemelten hasznosnak és tanulságosnak, mert a három turizmusból élő parasztgazdaság és borászat történetét, fejlődését és működését is sikerült megismerni a baráti koccintások között. Ezek a jó példák akár a hasonló adottságokkal rendelkező településünkön és a berényi szőlőhegyben is követhetők lehetnének...

{module [99]}