Mesztegnyői "zebonáskodás" 172. évfordulójának koszorúzási ünnepsége
"Mindennek ideje vagyon"- mondja a biblia. E gondolatokkal kezdte ünnepi beszédét Kövesdiné Panyi Antónia a tegnap délután a Mesztegnyői Zendülők szobránál tartott koszorúzási ünnepi megemlékezésen.
A honismereti egyesület tagjai szervezésében emlékeztek az 1840 december 7.-én történt tragédiára, ami a falu életét sok sok évre meghatározta. A faluba 1806-ban 78 jobbágy családot telepített a Hunyady család és nem a saját földjeiből adott a betelepítetteknek hanem az itt élő falusi emberektől elvette a kínkeservesen, évtizedek alatt megtisztított irtásföldeket, megszüntette a legeltetési és faszedési jogot.
A küldöttek hiába vitték kérvényeiket a császári udvarba kérésük nem talált meghallgatásra, közben megindult a katonaköteles emberek összeírása is. A faluban megindult a szervezkedés a föld elvétel és az összeírás ellen. A forrongó hangulat december 7.-én hágott a tetőfokára amikor a helyi bíró udvarán több százan szorongtak eltökélve -"hogy halálig szúrják vágják a megtámadóikat".
A feldühödött emberek megtámadták a katonaságot és pillanatok alatt 7 halott és 22 sebesült akik közül még december 12.-ég öten meghaltak. A nyomozó bizottság még 52 embert vitt el a börtönökbe akiket 5-6 év börtönre és negyedévente 25 botütésre ítélt a bíróság.
Így végződött tehát a "mesztegnyői zenebonáskodás" amely sok család tragédiáját okozta.
"Legyünk büszkék őseinkre, akik az 1848-as szabadságharcot megelőzve felvállalták az összefogást még az életük árán is egy nemes cél érdekében" fejezte gondolatait Kövesdiné Panyi Antónia.
{gallery watermark=1 watermark:position=se watermark:x=10 watermark:y=10}2012-12-08-03-19-19{/gallery}
{module [99]}
