„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nevesincs óvónéni, aki valamikor réges-régen, vagyis az idők kezdete előtt, pontosan a 2007. esztendőben gondolt egyet magában. Álmodott egy meséset, amit valóra váltott immár 5. alkalommal így karácsony tájékán. Ez az álom, ami valóra vált nem más, mint a „Karácsonyi Mesevarázs", annak a szép városnak múzeumában és kulturális korzójában, amit úgy hívnak, hogy Marcali. No, de az álom megvalósításához útra kelt, hogy jó barátokra leljen, akik segítenek abban, hogy az álma valósággá váljon.

Vándorlása során már az első esztendőben segítőkre talált. Így ment ez évről évre, egészen idáig, az örökkévalóság 2012. esztendejéig. Minden évnek december havában összegyűlt a nevesincs óvó néni kedves segítőivel és napról napra csodásabbnál, csodásabb mesékkel varázsolták el Marcali város óvodáinak mindenkori nagycsoportos manócskáit. Ámultak-bámultak a kis manók a mesék hallatán. Így történt ez a mai nap délelőttjén is, és így lesz ez még kerek 3 napig.

De a mesék útján túl mindig akadt egy olyan, ami a kiállítások útjára is elvezette a kis manócskákat. Ma délután is erre az útra tértünk valamennyien, akik itt vagyunk, e mesés illusztrációk földjén.

A három kívánság közül az egyik most az legyen, hogy akit elvezetett e földre ez az út, érezze a mesék hallhatatlan erejét, váljon táltos paripává, jótékony tündérré, királyfivá, hercegnővé, vagy ahogy kívánja. „

Az "Aki nem hiszi járjon utána" című kiállításon kívül rendezvényünkhöz társult Bajzáth Mária meseterapeuta csütörtök délelőtti mesefoglalkozása a kicsiknek, és délután "A mese, mint útra való" című előadás a "nagyoknak".

A délelőtti foglalkozásra elhozta a gyerekeknek "az egész világot, a Napot, a Holdat, a Csillagokat, a népmeséket". A kosárban nem volt más, mint színes kendők, melyekkel megelevenítette a népmesék szereplőit, tulajdonságait, történéseit, észrevétlenül fejlesztve eközben a gyermeki képzeletet, fantáziát, kreativitást. Gyermek, felnőtt egyaránt észre sem vette, hogy elmúlt a 45 perc (pedig előtte már két mesét is végig ültek), mert a módszer lenyűgöző volt.

A délutáni előadás során szó volt arról, hogy a népmese azt mutatja, hogy minden lehetséges, szárnyakat ad gyermeknek, felnőttnek egyaránt. A mese a nevelés táltosparipája. A két ige, a legnagyobb tudás kellene, hogy legyen - köszönni és megköszönni -. Beszélt arról, miért fontos a mindennapos mese, mit visz magával a gyermek a népmesékkel életútjára.

Köszönetemet fejezem ki a program megvalósulásáért, a közreműködésért:

- Marcali Város Önkormányzat Oktatási és Kulturális Bizottságának, hogy támogatták pályázatomat, így 11 db buzsáki hímzett blúz készülhetett erre az alkalomra a mesélő óvónéniknek,

- a gyermekeknek a mesés illusztrációkért,

- Harangozó Rita fazekas népi iparművész, a népművészet ifjú mesterének az elismerő szavakért,

- a Múzeum és Kulturális Központ Igazgatójának és Munkatársainak a sok segítségért, támogatásért,

- Ferencz Jenőnének, a Szakképző Iskola tanulóinak a blúzok megvarrásáért,

- Zsirai Tibornak az emléklapok, meghívók arculatáért,

- TAVI-TV-nek, hogy felvették meséinket, és megtisztelnek azzal minket, hogy Karácsony hetében minden este hozzáadhatunk az ünnep öröméhez egy kurta farknyit - legalább is remélem-,

- Vágó Zoltánnak a fotókért, a közreadásért,

- és drága Kollégáimnak a sok-sok segítségért, támogatásért, a lehető legnagyobb igényességgel, odafigyeléssel, szeretettel feldolgozott, előadott mesékért. Képek!

ÁLDOTT, BÉKÉS, GYERTYAFÉNYTŐL, SZERETETTŐL MEGHITT, BOLDOG ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

{module [99]}