Kedves Olvasó!
Északról szederfák szegélyezik a csapást, amelyen elhagytuk a lakott területet. Hóval borított, a mélyedésekben jéggé fagyott víz pattogott a lábunk alatt, miközben egyre közelebb és közelebb kerültünk az erdőhöz. Utunkat keresztbe - kasul szakítottál meg a vadak által taposott ösvények. Távolban, talán 150 méterre előttünk szarvasok mentek át az úton, egyed számukat csak saccolni tudtuk, 3 esetleg 4 tucatnyian lehettek e csodás teremtmények. Beljebb haladván egy őzbak is bele szaladt a látó mezőnkbe, de azzal a lendülettel el is tűnt a sűrűben. Magaslesről, apró madarak seregeit figyelhettük meg, miközben fonnyadt magvak után kutatnak a bozótosban.
Pár 10 méterrel feljebb ragadozó szárnyasok, akiknek árnyéka takarta a napsütésben megroskadt havat. Zuhogót Gyóta felől értük el, közben a csordogáló patakhoz közeli, téli képződményekben gyönyörködtünk. Hamarosan ropogásra, csörtetésre kaptuk fel fejünket. Balosunkon, úgy 80 méterre megjelent a csorda. Lélegzetem visszafojtva vatorásztam elő a gépemet, hogy megörökíthessem őket. Gyalog hídon átkelve magányos ökörszem billegette picinyke farkát, azzal egyensúlyozva a száraz gallyakon. Járt utat elhagyva, állatok útjára vergődve, templomtornyunkat célba véve bóklásztunk a szántáson. Kisebb patakokon átkeltünk, némi tanakodás után. Majd a síneken visszaérkeztünk a civilizációba. Talán 12-13 Km-t gyalogolhattunk kint a természetben, a csodálaton napsütésben. Tisztelettel; Zsiga-bá
{gallery watermark=1 watermark:position=se watermark:x=10 watermark:y=10}2013-01-28-04-16-27{/gallery}
{module [99]}
