Gimis sítábor …
Korai indulás volt a mindössze kétszáz fős osztrák faluba, Trahüttenbe. Négy napot töltöttünk ott, napi hat órás síeléssel. A kezdők oktatásban vettek részt Krénusz Laci bácsinál, bár mindjárt aznap feljöttek arra a pályára, amin a haladók is síeltek. Őszinte elismerés.
Első napunk fent a csúcson félelmetesnek tűnt, mert hatalmas köd volt. Csak találgattuk, merre megy a pálya. Csákányos felvonókkal lehetett a feljutni a sípályákra. Legtöbben a könnyebb, lankás pistetét választottuk, de voltak akik felmerészkedtek a feketepályára.
A második napot, igazi síelős napnak mondhatjuk, semmi köd és hó, csak napsütés. A faluból a sípályára vezető úton csak bámultunk ki a busz ablakából, olyan gyönyörű volt a táj.
A harmadik, negyedik napon felváltva esett a hó, sütött a nap. De egy kis rutinnal és síszemüveggel a köd sem okozott akadályt. Esténként a szálláson beszélgettünk, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. Vacsoránál magyar ízekkel találkoztunk, így egy kicsit otthon érezhettük magunkat. A vendéglátók is magyarok voltak, így mindent megértettünk és hatalmas vendégszeretetben volt részünk.
Persze nem síeltük végig a napot, lehetőségünk volt az ottani, úgynevezett "Hüttékben" kicsit megpihenni, saját szendvicseinket a pincérek ellenszenvére elfogyasztani, vagy megkóstolni a palacsintatésztás levest.
Nagyon jó kis társaság gyűlt össze, a tábor hangulata is hatalmas volt, s az élmények (minden téren) feledhetetlenek lesznek.
Szerintem senki nem bánta meg ezt a párnapos kirándulást, részünkről jövőre ugyanakkor, ugyanott.
Képek: Jancsek Zsófia, Gergő Virág
{gallery watermark=1 watermark:position=se watermark:x=10 watermark:y=10}2013-03-02-17-50-07{/gallery}
{gallery watermark=1 watermark:position=se watermark:x=10 watermark:y=10}2013-03-02-17-50-22{/gallery}
