INTERJÚK

Kulcsár János

Kulcsár János a Siófoki SZC Marcali Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája gyakorlati oktatásvezetője, a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara „Somogy Szakképzéséért” díjazottja, Marcali Város Alkotói Díjával kitüntetett pedagógus, nyugdíjba vonul. Ez alkalomból készítettem vele interjút, az életútjáról és egy kicsit a marcali szakképzés történetéről is.

DSC 0665 lead

 

Hány év a szolgálati időd?

 

1969. szeptember elsején vettek fel a tapsonyi gépállomásra lakatos ipari tanulónak. Innen számoljuk az éveket. Hozzáteszem, már a felvételt megelőző nyáron is dolgoztam a gépállomáson, mert csak azokat vették fel tanulónak, akik a nyáron elmentek kombájn mellé dolgozni, és megállták a helyüket. 50 év lesz a szolgálati időm ...

 

Ez szép kerek szám..., de ne szaladjunk ennyire előre. Tősgyökeres somogyi vagy, Somogysimonyiban születtél, de Nemesviden jártál általános iskolába. Sokan talán nem tudják olvasóink közül, de Nemesvid akkoriban az egyik legjelentősebb település volt a járásban Marcali után. Hányan laktak akkoriban Viden?

 

Én úgy tudom, közel 1300 lakosa volt akkor a falunak. Az idősebbek tudják, hogy az már jelentős mezőgazdasági településnek számított, ahol, mint Viden, három tehéncsorda járt a legelőre. De az iskola is jelentős volt, hiszen nyolc tantermes iskolaként működött. Nemesvidi, kisvidi, somogysimonyi, gardospusztai és szőcsénypusztai tanulók jártunk együtt. Még ma is működik, de már csak összevont alsó tagozattal. A környéken a mi iskolánknak van a legnagyobb tornaterme, aminek az építésében - társadalmi munkában - részt vett a falu lakossága is.

 

Bejáró voltál?

 

Nem, a Nemesvidet és Nemesdédet összekötő út nyugati és keleti részén lévő házak (sporttelep) korábban Somogysimonyihoz tartoztak, mi itt laktunk. Somogysimonyiban külön termelő-szövetkezett működött. Felső tagozatos koromban ezt a falurészt hozzácsatolták Nemesvidhez, így lettem én is nemesvidi.

 

Jó tanuló voltál?

 

4,3 volt az átlagom, szakközépiskolába szerettem volna menni, de apám azt mondta: „fiam, ha lesz egy szakmád, pénzt keresel, utána majd oda mész tanulni, ahova csak akarsz ...” Így lettem inas, és nem bántam meg. Ehhez az is hozzájárult, hogy az általános iskolában nekünk még volt politechnika - oktatásunk. Csináltunk kis villanymotort, de volt oktatótábla, ahol a különféle elektromos kapcsolásokat lehetett modellezni. Ahol én laktam, attól nem messze volt a TSZ gépműhelye, én, persze, állandóan ott lábatlankodtam: volt a TSZ -nek két traktorja, mindig azt lestük a barátaimmal. Ha kérdeztük a falubeli mestereket, akik a kovács-, bognár-, és szerelőműhelyekben dolgoztak, ők nem zavartak el bennünket, díjazták az érdeklődésünket.

 

Marcaliban volt az iskola, ha jól tudom ...

 

Igen, ott volt az elméleti képzés, és Tapsonyban, a Gépjavító Állomásnál, a gyakorlati oktatás. Érdekességképpen elmondom, hogy az iskola kezdetekben Kaposvárhoz tartozott, az 503. számú Ipari Szakmunkásképző Intézethez, mint fiókiskola. Az általános lakatosok elméleti oktatása a gimnázium épületének legfelső emeletén volt, alattunk pedig a gimisek voltak. Amikor elkészült a Noszlopy Iskola új épületszárnya, odaköltözött a Szaki. Ekkor már önálló intézményként, 522. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven működött Szabó János igazgató vezetésével.

 

Hányan voltatok akkoriban?

 

Az 1970/71-es tanévben, amikor másodéves tanuló voltam, közel 400 tanulótársam volt. Nem fértünk el az „alsós részben”, ezért több helyen, még a Mayer-házban is, volt oktatás. Heti váltás volt: egy hét iskola, egy hét gyakorlat. Én Tapsonyban voltam gyakorlaton.

 

Mondhatjuk, akkor is duális képzés volt ...

 

Igen, és jól működött. A volt szakrajztanárom, majd később kollégám, Fábos Zoltán gyakorlati oktatásvezető szervezte akkor a „duális” képzést. Voltak tanulók a Bőrdíszműnél, az Óbudai KTSZ-nél, kőműves tanulók a SÁÉV –nél. A Volán-nak, az AFIT-nak is volt tanműhelye, a női ruhakészítők a Május 1. Ruhagyár és a Lady tanműhelyében voltak. Tapsonyban a Medicor Művek vette át a tanműhelyt. Később a Mechanikai Művek is alakított ki tanműhelyt. A téeszeknél és maszekoknál is sok tanuló volt. Az volt az elfogadott módszer, rendszer, hogy a gyakorlati foglalkozás helye közel legyen a munkahelyekhez.

 

Hogy kerültél Tapsonyba?

 

Akkoriban még felvételit kellett írnunk ... az iskolaigazgató és az ottani főmérnök volt a vizsgabizottság. Felvettek. Az osztályban közel harmincan voltunk lakatosok. Mi 15 -en a tapsonyi gépállomás tanműhelyébe kerültünk, a többiek pedig a marcali üzemekbe.

 

Jól felszerelt gépállomás volt a tapsonyi?

 

Igen. Akkor jöttek a Belaruszok, a Szuper Zetorok, ugyanakkor még voltak még K-25-sök is. De az udvaron félreállítva bizony még volt „körmös” Hoffer, SZK3 -as kombájn is. Aztán egyre több gépet vettek a téeszek, és a gépállomások feladatköre megváltozott. Egyre több pótkocsit újítottunk fel, javítottunk sörgyáraknak tartályos pótkocsikat, egyedi gyártású rönkszállítókat, de szárító tornyokat is hegesztettünk, és sorolhatnám. Nagyon szerettem ott dolgozni. Igazi mesteremberek adták tovább a tudásukat.

 

Elteltek az inas évek, hogyan tovább?

 

Én hamarabb szabadultam, mint a többiek, mert az országos versenyen, Salgótarjánban, jól szerepeltem. A versenyen két gyakorlati feladat volt, az egyik lakatos feladat, a másik pedig, számomra ismeretlen, bányászati géppel kapcsolatos: egy frontfejtő gép sebességváltóját kellett összerakni. Szerencsémre, hasonlított a belarusz sebességváltójához, ezért elboldogultam vele. Ötödik lettem, és felszabadultam. Maradtam Tapsonyban, kezdtem mint segéd, de hamar csoportvezető lettem, mert hát a papírmunka jobban ment nekem, mint az öreg mestereknek. A rajzolvasás sem jelentett problémát, és hát tudtam bánni az emberekkel fiatalon is.

 

Szabó János „bácsi” volt akkor az ipari iskola igazgatója, és mondta nekem: „Gyerek, neked el kell menni tanulni, mert rád számítok” - és áthelyezéssel az ipari iskola oktatója lettem a volt mesterem, Szabó Béla bácsi mellett, aki egyébként korábban vízimolnár volt. Mellette mezőgazdasági gépésztechnikus, villanyszerelő is, mondhatom: egy ezermester.

 

Elkezdtem estin a gimnáziumot, majd szakközépiskolában folytattam, és munka mellett érettségiztem le. Amikor a Mechanika Művek marcali tanműhelye elkészült, ahol géplakatosok képzését tervezték, vállaltam, hogy a tapsonyi tanműhelyből átjövök. Örültem, kihívásnak, előrelépésnek tekintettem az új tanműhely indítását és vezetését.

 

Hogy „bírtál” a gyerekekkel?

 

Ma is azt mondom, hogy könnyen. Hiába voltam én is nagyon fiatal, elfogadtak a tanulók. Azzal, hogy munkatársként bántam velük, magam is megcsináltam azt, amit tőlük elvártam, így elfogadtak. Egy fiúban mindig benne van a versengés ... ha látta, hogy bizony lehet olyan síkreszelést csinálni, mint amit megkövetelek, akkor nekilátott a sajátjának és próbálta (előbb-utóbb sikerrel) elkészíteni. Ma is jó szívvel emlékszem rájuk!

 

Feltételezem, képezted magad továbbra is...

 

Igen, szerettem tanulni, szerettem az újdonságokat. Ami létező szakmai továbbképzés volt, oda el is mentem. Szívesen végeztem a „szórványellenőri” feladatokat is: a kevés tanulót foglalkoztató cégek és maszekok gyakorlati képzését ellenőriztem. Mivel kíváncsi ember vagyok, szerettem ezt a feladatot, mert nagyon sok újat láttam, tapasztaltam ezeken a helyeken. Az évek során több szakmából is vizsgáztam. Felsőfokú végzettségeket szereztem a Műegyetemen.

 

Mikor került a „Szaki” a mai helyére?

 

1979 -ben - akkor még Simon térnek hívták a Hősök terét -, lett az iskola komplett egység. Megépült a mostani tanműhely, itt lettem műhelyfőnök. Nagyon sokat dolgoztunk Bodrogi Csaba akkori igazgatóhelyettessel azon, hogy megfeleljen a műhely a követelményeknek. Két részben épült. Az első ütemben a forgácsolók és a bőrdíszművesek szakközépiskolai képzéséhez szükséges gyakorlati munkahelyeket alakítottuk ki. A második ütemben készült műhelyrészek, a vállalati tanműhelyek felszámolása miatt, a lakatosok, női szabók, pék-cukrászok képzését szolgálta. A Marcali TSZ- majorban kialakított tanműhelyben mezőgazdasági gépszerelők, villanyszerelők, kőművesek, kovács tanulók kaptak helyet.

 

A forgácsolók számára már szinte a képzés kezdetén sikerült CNC-esztergagépet szerezni – Nyírbátorból hoztuk el –, mondhatom, még a megyében sem volt sok a számítógép vezérelt gépekből. Először a téeszmajorban lévő műhelyünkben üzemeltük be, Hunor vezérlésű oktatógép volt, esztergálni és marni is tudott.

 

Ismét a duális képzés került előtérbe, a nagy cégek már tanműhelyt is építenek. Te támogatod ezt a képzési formát?

 

Nem lett volna szabad azt a rendszert megszüntetni. Örülök, hogy újraindult a duális képzés. Pozitív példaként említeném a Ziehl-Abegg-et, létrehozott egy lakatos- és egy forgácsoló tanműhelyt korszerű gépekkel. Olyanokkal, amelyekkel a tanuló, ha marad a cégnél, dolgozni fog. Nem lesz ismeretlen a fiatalnak a jövendő munkahelye, mert napi tapasztalatot szerez a cégről. A tanműhelyi teljesítménye pedig jelzés a cég felé, hogy milyen munkaerő lehet majd a gyerekből. Sok előnye van a duális képzésnek.

 

Tervezi a Ziehl-Abegg a mechatronikai képzés elindítását is, ha lesz elég jelentkező. A mechatronika (elemei a gépészetet, elektronika és számítástechnika) jövő egyik szakmája,... lassan egyre több robot fog dolgozni az iparban, és azokat a gépeket programozni, karbantartani kell. Ha lehet, ez a reklám helye, ajánlom a szülők, gyerekek figyelmébe.

 

Nagyon remélem, hogy a szakképzés és a szakmunkás ismét visszakapja becsületét. Húsz éve még a jól képzett magyar szakmunkás volt a legnagyobb csáberő a befektetőknek. A volt tanulóink, akik éltek a megnyíló határok adta lehetőséggel, és külföldön próbáltak szerencsét, egytől-egyig megállták a helyüket, mert jó alapokat kaptak. Azok, akiket itt képeztek a CNC–re, bizony, ma már megbecsült szakemberek Németországban. De sokan dolgoznak Győrben az AUDI-nál is, jó fizetésért.

 

Hogy élted meg ezeket az éveket?

 

Elmondhatom, hogy jól. Bárhova megyek, szívesen fogadnak, a kollégáimmal is jóban vagyok, többnyire csapatban dolgoztam, megtaláltam mindenkivel a hangnemet. A cégvezetőkkel is nagyon jó kapcsolatom volt, bármit kértünk, kölcsönösen, azt messzemenőkig teljesítettük. Komoly bizalmi tőkére tettem szert, amire büszke vagyok.

 

Ha az utcán találkozom volt tanítványaimmal, még a legnagyobb csibészek is köszönnek. Amikor a fiaikat hozzák tanulónak iskolánkba, akkor odajönnek hozzám és biztatnak, hogy legyek „kemény” a gyerekkel, ahogyan sok éve velük voltam, mert így lettek jó szakemberek, ... emberek.

 

Számomra ez többet ér, mint bármilyen oklevél vagy elismerés. Elégedett ember vagyok! De nem a hintaszékbe vágyom, aktív nyugdíjas leszek, ha az egészségem engedi. Kertészkedem, és hát van még néhány régi gép, eszköz, amit barátaim hoztak, hogy ... Jani csináld már meg! Ígérem, most már sort kerítek rá!

 

És persze ott van a szerető családom, unokáim! Nem fogok unatkozni! :)

 

Kulcsár x

 

Köszönöm a beszélgetést! Hosszú és aktív nyugdíjas éveket kívánok neked!

 

A galériához kattintson a képre!

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.