INTERJÚK

DSCN7029 removebg

Városunk volt alpolgármestere, a helyi FIDESZ és KDNP tagja, a FIDESZ Marcali alapszervezetének egykori elnöke, visszavonult az aktív politizálástól. Ahogy interjújában elmondja fokozatosan átadja vállalt funkcióit Somogy megye sportéletében, és a nyugdíjas éveire készül. Életéről, sport és politikai pályafutásáról kérdeztem beszélgetésünk során.

 

 

Táskán születtél ...

 

Már nem, 1959 -től már nem a falusi bábaasszonyok vezették a szüléseket, hanem elkezdték bevinni kórházi szülészetekre az asszonyokat, ezért én Marcaliban születtem, de Táskán nőttem fel.

img Z04090134

Iskoláimat is ott kezdtem, a faluban volt alsó tagozatos oktatás. Egy tanítónéni foglalkozott az 1-4 összevont osztályokkal. A felső tagozatot már Balatonfenyvesen kezdtem, a kisvasút akkor még javában működött és azzal jártam iskolába. Hatodikba már Buzsákba jártam, mert megépült a Táska-Buzsák közút. Nikla felé csak 1978 -ban épült meg az út, ezt követően kezdtek Marcaliba járni a táskai középiskolások.

 

Én még Kaposvárra jártam a Kinizsi Pál élelmiszeripari szakközépiskolába, a cukoripari szakra. Nem voltam nagyon jó tanuló mert „csak” 4,2 – 4,3 volt az átlagom, ezért szüleim inkább a szakközepet szorgalmazták a gimnázium helyett. 1977 -ben érettségiztem.

079 Taska clip image002 0002

Azt tudni kell, hogy én már diákéveim alatt is folyamatosan fociztam. Édesapám volt a táskai sportegyesület elnöke, Ő maga is focizott a táskai csapatban és én is hamar bekerültem. Jól ment... 15 évesen már a megye másodosztályban játszottam. (Fiatalabb olvasóinknak: Akkoriban még volt járási 1-2, megye 1-2-3!) Felfigyeltek rám ott is, és Kaposváron is, az iskolai csapatban együtt fociztam a Bántó Karcsival, aki elsős koromban elvitt a Rákóczihoz. Karcsi már középiskolás korában játszott a Kaposvári Rákóczi csapatában!

 

Atletizáltam is mert az iskolában volt egy testnevelő aki az atlétikát szorgalmazta. Lengyel Tibi bácsi atlétát akart faragni belőlem. A távolugrás volt ami a legjobban ment, de gyakorlatilag mindent csináltunk. Akkoriban volt egy Olimpiai Reménységek elnevezésű országos utánpótlásprogram, amin én is részt vettem, bejutottam az országos döntőbe. Egy komoly verseny volt még a TV is közvetítette. Az volt a trend, hogy egy-egy olimpiai érmes volt az adott sportág szakértője a közvetítés során. Földesi Ödön aki Helsinkiben ezüstérmes volt az olimpián, volt a távolugrás szakkommentátora. Riport is készült akkor velem, mert én ugyan hatodik lettem, de Földesi Ödön bennem látta a reménységet, az utódját. 6,50 -et ugrottam 16 évesen, hozzáteszem 187 cm magas 60 kilós fiú voltam! :) De hát hiába én akkor már csak focizni akartam ...

 

Örömömre édesapám és édesanyám látta a TV -ben az interjút, akkoriban még nem kellett kapcsolgatni a TV -t mert csak egy csatorna volt vasárnap délelőtt. Anyukám az tudta, hogy megyek a versenyre, és úgy ültek le a TV elé, hogy hátha meglátnak. Na amikor még interjú készült akkor volt nagy öröm, és büszkeség. Édesapám volt a faluban a kocsmáros ... hamar elterjedt, hogy a Laci gyerek szerepelt a TV -ben. :)

 

Hogy lett belőled pedagógus?

 

A sok edzés és verseny, meccs okozta iskolai mulasztás ellenére kitűnőre érettségiztem. Már több éve érlelődött bennem, hogy pedagógus leszek, persze testnevelő. De volt egy probléma ... nekem nem ment a szertorna. És a tanárképzőre alapvető felvételi követelmény volt a szertorna. Viszont akkor indult a kaposvári Tanítóképzőben egy testnevelés speckolos képzés, és inkább ez mellett döntöttem. Maradhattam a Rákóczinál is, ez volt a számomra ideális megoldás. Azt is tudtam, hogy majd később lesz lehetőségem a tanárképzőre is, amit végül meg is tettem. Levelezőn elvégeztem Pécsen a Tanárképző Főiskolát, testnevelőtanár lettem.

 

A foci, hogy alakult?

 

Játszottam a Rákóczi ifi, majd tartalékcsapatában. Volt egy időszak amikor megszüntették a tartalékcsapatok bajnokságát, akkor játszottam az otthoni csapatban, a megye másodosztályban. Táska két alkalommal is megnyerte a másodosztályú bajnokságot. De nem tudtunk feljebb menni mert nem volt serdülő csapatunk. Táska egy kis falu, nem volt annyi gyerek.

 

Létrehozták az U21 -es bajnokságot akkor visszaigazoltam a Rákóczihoz. A kieső időben Táskán játszottam, de Kaposváron edzettem a Rákóczinál, a kapcsolat nem szakadt meg.

 

Milyen poszton játszottál? És hogy alakult a pályafutásod?

 

Csatár voltam mindig, de a mai fogalmak szerint inkább támadó középpályás. Mondhatom úgy is, hogy jobbösszekötő.

 

A főiskola után az ifi edzőm Hász László megkeresett, hogy menjek vele Bábolnára (NBII) mert ott lett edző és számít rám a csapatában. Voltam próbajátékon, és meg lett beszélve, hogy hétfőn jön értem és költözök Bábolnára. Viszont volt egy ígéretem Balatonlellére. A szüleim sem nagyon ösztönöztek, hogy menjek és hát akkor már udvaroltam a feleségemnek ... szóval meggondoltam magam, és nem utaztam. Leigazoltam Lellére.

 

Csak hozzáteszem, hogy én alapvetően már akkor is Marcaliba akartam jönni, a Parrag Jani bácsi apám nagy cimborája volt, Ő volt a Marcali elnöke és le akart igazolni. Így is lett volna, de nekem azt ígérték, hogy a tanítási gyakorlatomat abszolválhatom a Noszlopyban. Viszont elfelejtettek szólni a Noszlopyba, és Szűcs igazgató úr megorrolt a helyi labdarúgó vezetőkre, nem fogadott, egyébként is teljes volt a pedagógus létszám az iskolában. Én persze erről mit sem tudtam, jöttem Marcaliba és azzal fogadtak, hogy gondok vannak, de ettől függetlenül a tanítási gyakorlatot itt teljesítettem, viszont úgy döntöttem, hogy Balatonboglárra megyek dolgozni, s Lellére focizni.

 

Három évig voltam igazolt játékosa a Lellének, de ebből én másfél évet katonáskodtam Keszthelyen, ahol a katona csapatban fociztam. Időközben megnősültem, feleségem Lengyeltótiban dolgozott, de továbbra is Táskán laktunk.

 

Amikor leszereltem, hívtak a megyei egyben játszó Marcalihoz, de a Lelléhez kötött az igazolásom. Februárban szereltem le és akkor a Lelle elengedett Marcalihoz, de mire az átigazolás realizálódott volna a Lelle megnyerte az elsőosztályú bajnokságot. Szerénytelenség nélkül mondhatom, volt részem a sikerben, 10 pontos hátrány volt még februárban a dobogó legfelső fokához. Ott álltak az NBIII kapujában. Nagyon marasztaltak. De én már akkor Marcaliba terveztem a jövőmet a magánéletben is, akkor épültek a Múzeum közben az új lakások, ott vettünk a feleségemmel egy OTP -s lakást.

 

Meddig játszottál a Marcaliban?

 

1983 -ban kerültem ide, akkor a Kisborsó Imre bácsi volt az edző. A második évben Jött Fuisz János, s vele óriási átalakulás vette kezdetét, gyakorlatilag mindenre odafigyelt. Az első évben még nem lettünk bajnokok, ha jól emlékszem az ezüstérem jutott. A következő szezonban megnyertük a bajnokságot és feljutottunk az NBIII -ba.

 

Én elhelyezkedtem közben a Mikszáthban mint testnevelő, és egyre nehezebben lehetett összeegyeztetni a sportot és munkát, az NBIII -at már nem vállaltam. A focit nem hagytam abba teljesen, hazamentem Táskára a megye másodosztályba. Ekkor voltam 28 éves, és újra együtt játszhattam édesapámmal. Vele kezdtem a focit Táskán gyerekként, és vele fejeztem be a focipályafutásomat. A legutolsó időkig is jó focista volt! Látszik ez még ma is, hiszen 81 évesen is nagyszerű kondícióban van! A Marcali csapattal sem szakadt meg a kapcsolatom mert bekapcsolódtam az utánpótlás képzésbe, én lettem a serdülő csapat edzője.

 

Hogy lettél sportvezető?

 

A Somogy megyei Labdarúgó Szövetség titkára Rózsavölgyi István volt akkoriban, én a Rákóczi ifiben ismerkedtem meg vele. Ő elment Pécsre az egyetemre és közgazdász lett. Visszajött Kaposvárra és egyszer csak a SLASZ -nál kötött ki. Ő hívott a szövetségbe. Akkor még teljesen más volt egy megyei szövetség helyzete, szerepe. Helyben hoztuk a döntéseket és azokon nem változtatott senki. Nem hasonlítható a mai igazgatósági rendszerhez. A mai napig tagja vagyok a SLASZ Elnökségének, de ma már igyekszem kevesebbet vállalni, lassan befejezem ezt a fajta társadalmi munkát.

10989423 1610721882503935 3573924111908766213 o

Dolgoztam évekig a Bozsik programban is, de mára már ez a feladatom megszűnt, átalakították az alközponti rendszert is, s ma már az Illés akadémia irányítása alatt megy a versenyeztetés,

 

Tevékenykedek még a Diáksport Szövetségben is, de ott is szeretném átadni a feladataimat, keresem azt, aki tovább vinné Marcali diáksportjának képviseletét. A marcali DSB elnöki feladataimat is igyekszem átadni. Van már jelölt, és nagyon bízom benne, hogy jó kezekbe kerül a képviselet. Büszkén mondhatom, hogy Marcalinak jó híre van a diákokat érintő bármilyen sportrendezvény szervezésében, rendezésében, szeretném, hogy ez továbbra is így legyen!

 

Hogy lettél politikus?

 

Azt tudni kell, hogy én a rendszerváltás előtt is egy templomba járó, konzervatív gondolkozású ember voltam, ezt tanultam otthon. Marcaliban a Hódos Árpi volt a FIDESZ elnöke akkoriban és Ő keresett meg azzal, hogy lépjek be a FIDESZ –be, 1997 -ben. Korábban is a FIDESZ-re szavaztam az országgyűlési választásokon, tehát nem volt számomra ismeretlen a politikájuk.

 

Egyébként engem már akkor is nagyon érdekelt a közélet, mert nem szeretem azt, ha nem értek dolgokat, döntéseket, és azok okait. Volt egyfajta aktivitásom a politika irányában, persze ez inkább a helyi politikára vonatkozott, hiszen itt éltem Marcaliban. Foglalkoztattak már akkor is a város ügyei. Az 1998 -as önkormányzati választásokon már majdnem elindultam, először elvállaltam a jelöltséget kb. 3-4 napig, de aztán visszamondtam, mert nem éreztem magamat alkalmasnak a feladatra. Viszont mint külsős bizottsági tag bekerültem a sportbizottságba, elkezdtem tanulni az önkormányzat működését.

 

Egyre jobban kezdett érdekelni az önkormányzati munka, kezdtem megkedvelni a várospolitikát. A következő választáson már elindultam mint képviselő jelölt, Kőrösi Bandi ellen. Vesztettem és a kompenzációs listáról kerültem be a képviselő-testületbe. 2002 -ben én lettem a sportbizottság elnöke. Akkor volt NBI/B -s a foci ... de az egy külön történet lehetne ... volt mit rendbe tenni az Önkormányzatnak.

 

2002 -ben már a Májer István volt a FIDESZ elnöke, Hódos Árpád akkora már „feltámasztotta” a helyi KDNP alapszervezetet és annak lett az elnöke. Egyébként én KDNP tag is vagyok mert engedélyezett a kettős tagság.

36500413 1850572891737610 339614252484526080 o

Abban az időben az iskolák az Önkormányzathoz tartoztak, és a pedagógus társaim rendszeresen kérdezték az önkormányzati döntések hátterét. Én persze igyekeztem válaszolni és utána jártam a dolgoknak, egyre több ismeretet szereztem a Város működéséről. Szerettem ott lenni ahol a döntések születtek, tudni azt, hogy mi mért történik.

 

A 18 tagú képviselő testületben folyamatosan kisebbségben voltunk. 1998 és 2002 között hárman voltak közülünk a testületben. 2002 és 2006 között már hatan voltunk.

 

Az igazi áttörés 2006 -ban történt, akkor egyenlő volt (9 -9) a két oldal eredménye. Polgármesternek 1998 -ban, 2002 -ben és 2006 -ban is a Májer István indult. Nem sikerült a váltás, de a testületben patt helyzet alakult ki. Az alkuk sorozatát hozta a négy év. Ebben a ciklusban már képviselő volt Dr. Dénes Zsolt.

 

A Zsolt elsősorban KDNP tag volt, és csak később lépett be a FIDESZ -be. 2010 -ben a Zsolt lett a FIDESZ-KDNP polgármester jelöltje. Arra számítottunk, hogy a Zsolt megnyeri a választást, hiszen a többséget is megszereztük a képviselő-testületben. Nem sikerült ismét a Sütő László nyert. 2010 és 14 között kétharmadunk volt. Csak a végén változott a helyzet amikor az időközi választáson a Kutor Veronika nyert Boronkán.

 

Én 2010 -ben már egyéniben jutottam be. A Ledniczki István sikerült legyőznöm, nagyon kis fölénnyel. Eredeti elképzelések szerint a Dénes Zsolt lett volna az alpolgármester, de mivel szerződés kötötte a vállalkozása miatt az Önkormányzathoz (orvosi praxis) a törvény tiltotta. Volt néhány próbálkozás a megoldásra, de nem működött. Ezért 2011 -ben engem jelöltek alpolgármesternek. Megválasztott a testület, gyakorlatilag ettől fogva én voltam Marcali alpolgármestere mostanáig.

 

Az önkormányzat nagyon nehéz helyzetben volt abban ciklusban, még nem történt meg az adósság konszolidáció, és sajnos voltak rossz döntéseink is.

BLS 0258 525

2014 -ben már Dr. Dénes Zsolt volt a polgármester jelöltünk, és ekkor történt az a sajnálatos esemény, hogy Zsolt elhunyt. Ez nagyon „letaglózott” bennünket ... engem személy szerint is, de a teljes tagságot is.

 

Nekem Zsolt 2003 -tól a „szomszédom” volt, nagyon jó barátok lettünk. Nagyon megviselt a halála. Viszont közeledett a választás időpontja, addigra mi már összeszedtük a szükséges számú aláírást. Készen álltunk a választásra, a kampány kellős közepén jártunk. Másnap összeültünk és úgy döntöttünk, hogy a temetésig felfüggesztjük a kampányt. Egyébként a másik oldal sem kampányolt ... elcsendesedett a Város.

 

Végül én lettem a polgármester jelölt, a Laskai Péter indult Horvátkúton. De Zsolt nagyon hiányzott a kampányból.

 

A választást végül Sütő László és a MOTTE nyerte. Csak egy egyéni helyet szerzetünk, és ketten jutottunk be a kompenzációs listán a mi oldalunkról. Az hogy én másodszor is alpolgármester lettem azon nagyon meglepődtem. Mert nem volt jellemző ez a gesztus ... korábban 7 képviselőnk volt és maradtunk hárman, ezért sem volt indokolt.

 

Mielőtt elvállaltam volna a a felkínált posztot, a helybeli FIDESZ tagokkal megbeszéltem. Akkor már én voltam a helyi FIDESZ elnök. Megbeszéltem a Szászfalvi László képviselő úrral, aki előtte hosszú ideig volt a marcali körzet képviselője. A tagság és a képviselő úr is biztatott, így vállaltam el. Nem bántam meg, a lehetőségeket igyekeztem kihasználni, és dolgozni a lehetőségeim szerint. Úgy gondolom a kapott feladatokat elvégeztem.

 

Ez már az 5 éves ciklus kezdete volt. A vesztes választásokat követően én felajánlottam a lemondásomat az elnökségről. Ekkor még nem fogadták el, mert közeledett amúgy is a FIDESZ -ben a tisztújítás. Én akkor nagyon elkeseredett állapotban voltam és közöltem, hogy többé nem indulok még képviselőnek sem.

 

21 évet töltöttem el a politikában. Részt vettem nagyon sok olyan döntés meghozatalában, amiről az idő eldöntötte, hogy kiállta a próbát vagy nem. De nyugodt a lelkiismeretem, mert olyan döntésben soha nem vettem részt, ami saját magam, vagy családom egzisztenciáját kedvezően befolyásolta volna. Nyugodt lelkiismerettel nézhetek a tükörbe, vagy bárkinek a szemébe!

 

A társadalmi funkcióim, az önkormányzati feladatok mellett végig a Mikszáthban dolgoztam, s dolgozom ma is. Ebben az évben lettem 60 éves, s már csak néhány év és nyugdíjba megyek. Mindent összeadva jól van ez így!

 

És hát van egy vendéglőd Balatonfenyvesen, sok éve már. Amikor beszélgettem Veled és szóba került láttam rajtad, hogy nagyon szereted csinálni. Hogy is van ez?

zoldterasz

Ugye arról már beszéltünk, hogy édesapám, édesanyám Táskán voltak kocsmárosok. Én is, és húgom is gyakran besegítettünk nekik. Pohármosás, leszedés amíg kisebbek voltunk, később már a pultba is beálltunk. Tehát nekünk egyáltalán nem volt idegen a vendéglátóipar.

 

1980 -ban a szüleink építettek egy ikernyaralót a húgomnak és nekem Balatonfenyvesen. Attól kezdve a nyarakat Balatonfenyvesen töltöm. Szoba kiadással is foglalkoztunk. Volt mellettünk egy üres telek amit elhanyagoltak, a tulajdonost sohasem láttuk. Én nem bírtam látni, és elkezdtem rendszeresen karbantartani. Évekig a környékbeli gyerekeknek és persze a sajátjaimnak is az lett a „bandázó” helye.

 

Egyszer csak sok év múlva megjelent a tulajdonos és meglepődve látta, hogy milyen szépen rendben van tartva a telek. Felajánlotta vételre, mert neki csak nyűg volt. Megvettük a telket és elkezdtünk gondolkozni, hogy mi legyen vele akkor döntöttünk úgy, hogy építünk egy nyári vendéglőt.

zoldterasz2

Így épült meg a Zöld terasz, 1994 -ben nyitottunk. Elvégeztem a szükséges iskolát, hogy vezethessem, és ma már az egyik legkedvesebb nyári elfoglaltságom. Nyaranta két hónapon át üzemelünk, és egy igazi családias vendéglő lett, ahova már egy kialakult törzsvendég gárda rendszeresen visszajár, a kezdetek óta.

 

Ott nőttek fel a vendégeink gyerekei a szemünk láttára, és ma már Ők is odajárnak, sőt már hozzák a saját gyerekeiket is. De az én gyerekeim és a húgom gyerekei is ott dolgoztak, meg a barátaikat is hozták, jöttek velem kollégák gyerekei Marcaliból is .... egy igazi nagy család vagyunk! Nagyon megszerettem ezt a légkört, sok barátot ismertem meg, várom a nyarakat! Szerencsére a vendégeink is szeretnek odajárni, becsülik a konyhánkat, a kiszolgálást. Remélem az egészségem engedi majd, hogy még hosszú ideig a vendégeink rendelkezésére álljunk.

 

Köszönöm a beszélgetést!

 

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.