INTERJÚK

Biró Zoltán

Arra kérlek, mutatkozz be a Marcali Portál olvasóinak.

 

 

1975-ben születtem Lengyeltótiban. Gyermekként Öreglakon éltem, Kaposváron jártam a gépipari technikumba. 1996 óta vagyok rendőr most már 23. éve. A Marcali Rendőrkapitányságon őrnagyi rangban, bűnügyi osztályvezető-helyettesként dolgozom. Két gyermek, egy 9 éves kislány és egy 10 éves kisfiú büszke édesapja vagyok.

 

Két teljesen ellentétes életpálya … készülsz egy gépésztechnikusi hivatásra, aztán egyszer csak rendőr lesz belőled. Hogy van ez?

 

A sors közbeszólt az életembe. 1989-ben kezdtem a gépipari technikumot, és egy hónap múlva a gépipar szinte megszűnt Magyarországon. Hogy miért a rendőri hivatást választottam? Szerintem minden gyerekben ott van a vágy, hogy rendőr legyen. Elvégeztem egy rendőrtiszthelyettes iskolát, majd később Budapesten a rendőrtiszti főiskolát.

 

Egy korábbi interjúdban olvastam, hogy még középiskolás korodban volt egy zenekarod is. A saját számaitok szövegeit te írtad. Volt már korábban is irodalmi érdeklődésed?

 

Már általános iskolás koromban tanáraim kiemelték a fogalmazásaimat. Kiderült, hogy kiváló fogalmazási készséggel rendelkezem. Tudtam, ismertem a képességeimet, de sokáig „rejtve” maradt. Amikor a zenekarunknak kezdtem el szövegeket írni, akkor derült ki igazán, hogy nekem megy a szövegírás és ráadásul élvezem is.

 

A szöveg, a versírás egyik legfontosabb feltétele a megfelelő szókincs. Azt pedig ugye az olvasás segít fejleszteni … sokat olvastál gyerekként?

 

Én rengeteget olvastam és olvasok a mai napig is. Ez valóban nagy segítségemre volt a szövegírásban. A dalszöveg az legtöbbször 10-15 sor. Nagyon nehéz röviden, de érthetően megfogalmazni a dal üzenetét ebben a pár sorban, de nagyon szerettem ezt a kihívást.

 

Egy regényben a gondolatokat sokkal könnyebb „elmondani” mert van terjedelem, több lehetőség nyílik a dolgokat körülírni. Én a mai napig is sokat olvasok, nem csak könyveket, hanem verset is, mert gyönyörködöm abban, hogy a költők milyen szépen és szabatosan tudják kifejezni gondolataikat.

 

Az irodalom szeretetét átadom a gyermekeimnek is, szerencsére ők is sokat olvasnak. De ezen kívül még az esti mesét is úgy mesélem nekik, hogy az ágyuk mellett találom ki a történetet, amelyben ők maguk a főszereplők, és sok kalandban van részük.

 

Térjünk vissza az életutadra. Hol kezdted a rendőri szolgálatot?

 

Marcaliban, 1997-ben kezdtem próbaidős járőrként, majd amikor véglegesítettek, bűnügyi technikus lettem, és egészen a Rendőrtiszti Főiskola befejezéséig dolgoztam, mint bűnügyi technikus.

 

Érdekes volt járőrként?

 

Csak néhány hónapig dolgoztam a közrendnél, de nagyon tanulságos volt. Véleményem szerint, aki a bűnügyi területre érkezik, annak jót tesz, ha megismeri a közrendvédelmi területet is, legalább alapjaiban.

 

Milyen szakra jelentkeztél a főiskolán?

 

Gazdaságvédelmi nyomozónak tanultam, és gazdaságvédelmi vizsgálóként kezdtem el a tiszti pályafutásomat.

 

A kollégáid mit szólnak ahhoz, hogy regényeket írsz?

 

Tetszik nekik, érdekli őket. Eleinte a legtöbb könyvem a rendőrök között kelt el, azonban ma már kitárult a vevőim köre. Nem vagyok egyedül a rendőri pályán aki ír, vannak még kollégák akik tollat ragadtak, és publikáltak. Csak érdekességként említem, hogy ha a regényem krimi, akkor bizony meg kell találnom az aranyközéputat a rendőrségi szakzsargon, és a beszélt köznyelv használata között.

 

Elöljáróid mit szólnak hozzá?

 

Igazából sohasem volt olyan parancsnokom, aki akadályozott volna. És hát azt tudni kell, hogy az írás során nem használom fel az általam folytatott nyomozásokat, a könyvem témája a fantáziám szüleménye.

 

Akkor térjünk át az írói életpályádra. Te diákként indultál versenyeken?

 

Nem, én akkoriban csak a zenekarom szövegeivel foglalkoztam, meg sem fordult a fejemben, hogy valami irodalmi versenyen elinduljak.

 

Hmmm... de akkor hogy jött az „Isteni szikra”, hogy írni kéne?

 

Hát elég érdekesen. Amikor a zenekarban rájön az ember, hogy miként lehet hangokkal érzelmeket kiváltani, hogyan lehet betűket összefűzve gondolatokat inspirálni, az nagyon megragad a szerzőben. Ha ráadásul sikeres is, akkor ott legbelül valami követeli magadban az alkotást. Viszont az élet az hozza az egyéb feladatokat: a munka, a tanulás, a családalapítás, a gyerekek … akkor háttérbe szorul a megmutatkozás vágya.

 

Sok év után eljutsz oda, hogy tető van a családod feje felett, van két csodálatos gyereked … és szépen lassan ismét előjön az alkotás vágya. A zenekar már elmúlt, csodálatos öt év volt, ezért inkább az írás volt az, ami egyre jobban foglalkoztatott.

 

Úgy kezdődött, hogy mi nyaranta egy baráti társasággal gyakran kirándulunk, nyaraltunk közösen. Nagyon jól éreztük magunkat, rengeteg közös élményt szereztünk. Hogy ne maradjon elfeledve ez rengeteg közös tapasztalat, elkezdtem ezeket a sztorikat leírni.

 

De, hogy legyen benne egy kis csavar, ezeket a közös sztorikat egy kitalált kerettörténetbe beleillesztettem. Megmutattam az eredményt a barátaimnak és hatalmas sikert arattam vele. Nagyon szerették, hogy a történetben magukra ismertek. Így hát az ösztönzésükre kezdtem el gondolkodni a regény íráson. Az első kötetemet, a Tihanyi fény-t nem kiadási szándékkal írtam, hanem saját magamnak és a barátaimnak.

 

Feltételezem azt a kötetet már nem csak a baráti társaságodnak mutattad meg, hiszen hat kötetes író vagy.

 

Aki kérte a nyers anyagot, az megkapta, de éltem az internet lehetőségeivel – nagyon sok amatőr íróknak való oldal létezik –, és feltettem egy irodalmi portálra néhány fejezetet. Sok évvel később jelentkezett egy kiadó, hogy nekik tetszik, és kiadnák.

 

Akkor lepődtem meg, hogy ez akár könyv is lehet. Én a lehetőség eljötte előtt, megelégedtem azzal, hogy a környezetemnek tetszik az írásom.

 

Ekkor már írtam a második könyvemet, A hetedik holló-t, de azt sem szántam kiadásra. Annyira nem gondoltam rá, hogy valódi könyv lehet a munkámból, hogy nem találtam azt az oldalt sem, ahova feltöltöttem azt a néhány fejezetet.

 

Szóval az első kötet megjelent az Underground Kiadónál, a másodiktól kezdve pedig a MyBook kiadóval dolgozom együtt.

 

Mind a két könyv sikeres volt, és ez inspirált a további kötetek megírására. Megjelent: A kard nyomában, A Szitári ezüst, az Örökség, és Az Inas.

 

Most jelenik meg a hetedik köteted. Ez már egy komoly teljesítmény … feltételezem hét kötetes szerző nem sok van az országban.

 

Köszönöm az elismerést. Örömömre már az utcán is megállítanak, hogy mikor jön a következő könyv. Mivel az eddigi hat könyvem közül négy kalandregény, ami eléggé réteg műfaj, így a nevem már jól cseng a kalandregény rajongók között is.

 

Nem akarok a zsebedben turkálni, de gondolom nem az irodalmi munkásságodból fogsz meggazdagodni …? Feltételezem nem olcsó dolog egy magánkiadás....

 

Egyáltalán nem, de van több lehetőség. Én a magánkiadást választottam. Legyártatok egy bizonyos példányszámot és azt én, illetve a kiadó értékesítjük. Ha egy országos terjesztésű kiadónál jelentetném meg akkor 1,5-2 millió forintba kerülne. Számomra ez egy hobbi, szerencsére nem a könyvkiadás fedezi a családom megélhetését. Ami jövedelem származik a könyvemből, az el is megy a következőre. Ha bélyeget gyűjtenék, vagy horgásznék, valószínűleg többet költenék a szenvedélyemre.

 

Talán ez a hobbi időigényesebb, mivel a kutatómunka sok időt elvesz. Több levéltárban is tag vagyok, de ha kell, személyesen is felkeresek bizonyos személyeket, így például beszéltem Gárdonyi Géza dédunokájával is. Tőle hallottam a Feszty szalonról is, ami fontos részét képezte az egyik könyvemnek.

 

Beszéljünk az új könyvedről … a legutolsó köteted Az inas volt.

 

Az volt eddig a legjobban keresett, elismert kötetem. A marcaliak nagyon szeretik, mert a történet városunkban játszódik.

 

Az eddig megjelent köteteim közül Az inasra vagyok a legbüszkébb, mert ez után nem csak a könyvem és én magam kaptam az elismerő szavakat, hanem az otthonom Marcali is. Sokan bakancslistára tették Marcali meglátogatását. Volt olyan, hogy balatoni nyaralást szakítottak meg, felkerestek és kérték, hogy mutassam meg a helyszíneket. A tavaly tavasszal rendezett mezőgazdasági vásáron a Rendőrség is felállított egy sátrat a Sportcsarnok mellett, ahonnan rálátás nyílt a Bernáth Aurél galériára. Azt vettem észre, hogy vannak, akik keresik a könyvben leírt helyszíneket. Ez egy óriási visszajelzés volt.

 

Továbbá a Marcaliakat is meg tudtam ismertetni a saját otthonunk hőseivel, nagyjaival. Sokan nem is tudták, hogy milyen nagyszerű emberek éltek itt korábban. Ennek a városnak vannak hősei, művészei, van múltja. Az, hogy milyen lesz a jövője, az rajtunk is múlik. Ha ezzel a könyvemmel az olvasni szeretők között ismét elhelyeztem Marcalit – még ha nem is Bárd Miklós szintjén –, akkor már én is hozzá tudtam tenni ehhez egy kicsit.

 

Én 23 éve élek ebben a városban, amit nagyon megszerettem. Marcali befogadott, otthonra, barátokra leltem. Ezzel a könyvemmel egyben meg is köszönöm Marcalinak az itteni éveket.

 

Ami az új könyvemet illeti, ezúttal Pécsen játszódik. A korábbi könyveimre jellemzően ez is a magyar történelemre épül. Mindig is ragaszkodtam a magyar helyszínekhez, magyar eseményekhez, ez most sem lesz másként. Ismét két szálon fut a cselekmény, egy történelmi helyszínen – Cella Septichora, vagy más néven hétkaréjos épület –, és egy jelenkori szálon, Pécsen. A könyv címe „Az ajtó”.

 

Egy társaság új albérletbe költözik, és az épületben van egy ajtó, amit nem tudnak kinyitni. A jelenkori történet az ajtó körül bonyolódik, ami egyszer csak kinyílik, a történelmi szál pedig 1507-ben. Egy gróf megalázott szolgálójának története, ami persze majd szervesen kapcsolódik a jelenkorhoz. Talán ennyi elég is kedvcsinálónak.

 

Mikor jelenik meg? Hogy lesz elérhető?

 

A könyv március utolsó hetében fog megjelenni, és magánkiadás lévén nálam lesz kapható.

 

Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert sok olvasót kívánok!

capture 20200319 192150

 

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.