SPORT

DSC 6265

Szombaton és vasárnap került megrendezésre Balatonlellén a II. Lelle kupa, négy utánpótlás korosztály, és felnőtt női csapatok részére. A tornán a Marcali VFC U13-as csapata is részt vett, az ő mérkőzéseikre vasárnap délután- és este került sor. Többszöri nevezés-, és programmódosítás után, végül 16 csapat indult ebben a korosztályban, melyek folyamatosan négy csoportban, négy pályán játszották a mérkőzéseiket.

 

A csapatok az ország különböző részeiből, de túlnyomórészt a fővárosból, és Pest megyéből érkeztek. Teljesen ismeretlenek voltak számunkra, nem tudhattuk mire számíthatunk. Aztán az első mérkőzéseket látva, át-át pillantva másik pályákra is, megfogalmazódott bennünk, hogy a csoportmérkőzések után, már a felsőházba jutás is szép eredmény lenne. Nagyon jó csapatok, melyeket fizikálisan-, és képzettségben is erős, elszánt, mindenképpen mérkőzéseket, tornát nyerni akaró játékosok alkottak, vártak ránk.

 

Nem utaztunk bő kerettel, és már a csoport első mérkőzésén elveszítettük egyik kulcsjátékosunkat. A csoport három mérkőzéséből kettőt megnyertünk (zárójelben jegyezzük meg, hogy 3x20 perc, azaz 1 óra alatt mindössze 2 gólt kapott a csapat), így csoport másodikként a felsőházba jutottunk.

 

A négy közé jutásért a pécsi PVSK csapata várt ránk, ahol 0-0-s végeredmény után, büntetőkkel jutottunk tovább. Ezen a találkozón egy másik kulcsjátékosunk, (mint este kiderült) kéztörést szenvedett. Az utolsó két mérkőzést ott hirtelen befáslizott, törött kézzel játszotta végig, elismerés érte! Utána kapott rá gipszet.

 

Így jutottunk el a torna számunkra legkeményebb mérkőzéséig, melynek tétje a döntőbe jutás volt. Végig nagyon férfias, küzdelmes játék folyt, itt is, ott is néhány helyzettel. Aztán a vége előtt 20! másodperccel, egy már sokadik kemény test-test elleni csatát, kölcsönös mezrángatást, az ellenfél játékosának rutinos, és látványos esése követte, melyet a játékvezető könnyű szívvel befújt, közvetlenül a büntető területünk előtt. Ezt az ellenfél kihasználta, több idő nem volt, a bronzcsatára készülhettünk.

 

Ekkor már 100 perc volt a lábakban, egy első meccsen elvesztett játékos a pályán kívül, és egy törött kéz a csapatban. Mindennek ellenére, és az ellenfelet egy cseppet sem lebecsülve, többünk véleményét tolmácsolva írom, ezt a mérkőzést a rendes játékidőben meg kellet volna nyernünk! Meg is nyerhettük volna, mert mi játszottuk a jobb focit. És egészen biztosan meg is nyertük volna, ha egy kicsit több „keselyű vér” szorul belénk az ellenfél kapuja előtt, és kegyetlenül lecsapunk az adódó lehetőségekre. Így ez a mérkőzés is 0-0. És ekkor kezdődött a „Thriller”!

 

Elmúlott este 8 óra, lejátszottak a gyerek 6 mérkőzést, 120 percet nem kicsi iramban, és oda kellett állni egy újabb büntetőpárbajhoz. Amit ugyan elkezdtünk, de aminek sosem akart vége lenni! Minden pályán vége volt mindennek, a többi pályát már bontották, az eredményhirdetésen is túl kellett volna lennünk, mindenki ezt a párharcot figyelte, de itt csak nem akart eldőlni semmi. Mentek a lövések főlé, mellé, kapufára, a kapusok védtek, de gól nem született. Aztán a 22., azaz a huszonkettedik belőtte, amire mi nem tudtunk válaszolni, így érem nélkül maradtunk.

 

Milyenek vagyunk mi emberek! A felsőházba szerettünk volna kerülni, aztán 16 csapatból a 4.-ek lettünk, és szomorkodtunk. Hát persze! Mert olyan közel volt! Ha nem is a torna megnyerése, de érem legalább! De akár a döntő is! Hajszálon múlott! Akkorát küzdöttek ezek a gyerekek! Annyira megérdemelték volna! És nem csak a tegnapi nap miatt! Az egész évük miatt!

 

De mondhatom, mivel a csapat magja évek óta együtt van, és lassan beleérnek abba a korba, hogy akár a sport miatt, akár az iskola miatt megkezdődik, sőt már meg is kezdődött „szétszórattatásuk”, nem biztos, hogy sokat játszanak már így együtt, szóval az elmúlt sok évek okán is, a befektetett rengeteg munka okán is megérdemelték volna, hogy éremmel jöjjenek haza, egy ilyen színvonalas tornáról!

 

De az Élet tegnap este valamiért nem így akarta. Vigaszul álljon itt az egyik dobogós budapesti csapat edzőjének véleménye, aki úgy "nyilatkozott", hogy ő „évek óta nem látott egy ilyen kis vidéki utánpótlás egyesületet ilyen szervezetten, fegyelmezetten, tudatosan, és jól játszani”, mint a mi kis csapatunkat tegnap! Persze! Ezt nem lehet kitenni a többi érem közé, kupa sem járt érte, de az elismerés, jöjjön bárhonnan, mindig jól esik, s ezek szerint talán az út sem rossz, amin haladunk.

 

Nagyszerű vasárnap délután, remek este volt! Ismét örök élményekkel gazdagították gyerekeink, a csapat mindazokat, akik elkísérték őket erre a remek tornára.

 

A galériához kattintson a képre!

 

A galériához kattintson a képre!

 

A galériához kattintson a képre!

 

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.