Igazgatói pályafutásod kezdete egybeesik a negyvenéves Múzeum jelentős felújításával. A Kulturális Korzó részeként – önálló intézményként – egy új rend szerint működtök. Bővült a rendelkezésetekre álló tér is. Milyen újdonságokat hozott a Múzeum életében ez a változás? 

Vidak Tunde

Alapvetően megváltozott a múzeum élete azáltal, hogy egy ilyen reprezentatív környezet jött létre, mint amilyen a Kulturális Korzó épülete. Reflektorfénybe kerültünk és több figyelem irányul ránk. Egy helyen dolgozunk a város közművelődési szakembereivel. Én abban hiszek, és úgy gondolom, hogy ez előnyére fog válni az intézményünknek, mert ha egyesítjük a közgyűjteményi és a közművelődési szakterület kompetenciáit, akkor magasabb színvonalú programokat tudunk létrehozni.

A Múzeum alapterülete nem nőtt, inkább átalakult: egy foglalkoztató helyiség került kialakításra, amit a közeljövőben szeretnénk berendezni, valamint az egykori irodáink helyén új raktár jött létre, bár még így is szűkösen vannak a tárgyaink. Viszont műtárgyvédelmi szempontból nagy előrelépés, hogy fűthetőek lettek a raktárak.

Kezelésetekben van a Plébániatemplomban látogatható „A marcali templom és plébánia egyháztörténeti emlékei”, a Gimnáziumban „Az én iskolám egykor és ma”, a Balatonmáriafürdőn látogatható „Balaton~Mária~Fürdő ▫ 1896-1945” című kiállítás, de tudom, hogy a Széchenyi Zsigmond Szakközép- és Szakiskolában található, az iskola névadóját bemutató kiállítást is a Múzeum rendezte. És persze itt a „Mesterek és műhelyek” állandó kiállítás és szinte havonta váltják egymást az időszaki kiállítások. Beszélgetésünk délutánján is nyílik egy fotókiállítás. … szóval hogy győzitek, hogy lehet ezekre a kiállításokra pénzt teremteni?

Megpróbálunk a rendelkezésünkre álló költségvetéssel nagyon takarékosan és költséghatékonyan bánni. Példaként említhetném, hogy a ma megnyíló kiállításunk képeit nem fotótechnikai úton hívattuk elő, hanem a városi Könyvtár színes lézernyomtatóján készültek, kiállításban is vállalható, jó minőségben. Ennek költsége nagyságrendekkel kevesebb, mintha a másik megoldást választjuk.

Az említett állandó kiállítások fenntartása már nem kerül túl sok pénzbe. Azt is megemlíteném, hogy vannak segítőkész, önzetlen iparosok, mint például Ősz Sándor, aki az egyháztörténeti kiállítás tárlóit kérésünkre „kinyitja” és segíti a munkánkat, hogy mi elvégezhessük a szükséges feladatokat a kiállítási tárgyak körül.

A múzeum szakmai programjainak megvalósítása szempontjából kiemelkedően fontosak a  pályázati források. Folyamatosan figyeljük a pályázati kiírásokat és igyekszünk megragadni minden lehetőséget.

Az idei évben ma nyitjuk a második időszaki kiállításunkat, és terveinkben még további 8 szerepel. Néhányat megemlítenék. Idén 60 éves a Gimnázium: a Múzeum hozzá szeretne járulni az évfordulós ünnepléshez, hiszen tulajdonképpen a Múzeum is ott „született”. Onnan indult el az a helytörténeti mozgalom, amelyik megalapozta a gondolatot, hogy az akkori nagyközségnek legyen saját múzeuma.

Harmincöt éves lesz a Város ebben az évben. A Kulturális Korzó aulájában rendezünk egy kiállítást, felidézve a 35 évvel ezelőtt történt eseményeket, hiszen sok fotóval rendelkezünk magáról az avatási ünnepségről is.

A „Múzeumok Éjszakáján” egy rendhagyó kiállítás-megnyitót tervezünk: az intézmény történetében először, este kilenc órakor adjuk át a tárlatot a közönségnek. Ezen a napon a Kulturális Központtal, a Könyvtárral, a civil szervezetekkel közösen szervezünk programokat. Mi egy természettudományi kiállítással készülünk az alkalomra.

Tervezzük, hogy kiállítással emlékezünk meg Tóth Ágoston honvéd ezredes, térképész születésének 200. évfordulójáról. A Hadtörténeti Múzeum segítségünkre lesz ebben.

Novemberben megünnepeljük a Múzeum fennállásának 40. évfordulóját: kiállítással és intézménytörténeti kötettel.

Az építkezés idejére kiköltöztetek egy raktárépületbe. Magam is tudósítottam arról, hogy a „kényszerű” költözködés egyben alkalmat teremtett a teljes anyag digitalizálására. Elkészült ez a munka? A feldolgozott anyag kutatható lesz? Van távlati célotok a „polcon lévő” anyag bemutatására?

A kényszerű távollét alkalmat teremtett arra, hogy elvégezzük a tíz évente kötelező gyűjteményi revíziót. Valóban készültek fotók a revíziózott tárgyakról, de ez még nem elegendő egy digitális archívum létrehozásához. Az igazgatói pályázatomban szerepel az a terv, hogy digitalizálni kell a múzeum gyűjteményeit, majd kutathatóvá tenni azokat. Folyamatban van egy elképzelés megvalósítása, ami a volt Városi TV több mint húsz évet átfogó anyagainak feldolgozásával kapcsolatos. Úgy tűnik, kapcsolódhatunk ehhez, és a mi gyűjteményeink feldolgozása is megkezdődhet.

A Múzeumi Évkönyv kiadása mellett, rendszeresen jelentettek meg helytörténeti kiadványokat, illetve részt vesztek azok elkészítésében. Van előkészületben újabb könyv?

Szándékaim szerint módosítunk az eddigi gyakorlaton. Az új koncepció szerint készülő első kötet az a háromnyelvű fotóalbum lehet, amelyik válogatást ad a Tőkés László Sándor nyugalmazott akadémiai könyvtáros által, a múzeumunknak adományozott, 5000 képet magába foglaló fotógyűjteményből. Az adományozó a Marcali-hát szőlőhegyeit fotózta az 1970-es évektől kezdődően. Ezekből a képekből egy turisztikai célokra is hasznosítható, színvonalas fotóalbumot tervezünk kiadni.

Természetesen továbbra is szeretnénk megjelenési lehetőséget biztosítani a helytörténeti kutatóknak is, ezért a múzeumi évkönyvet továbbra is megjelentetjük.

Negyven éves a Múzeum. Huszár Mihály kollégámmal közösen szándékunkban áll megírni a Marcali Városi Helytörténeti Múzeum történetét.

Évek óta tapasztalom, hogy igyekeztek az óvodástól a gimnazistáig minden korosztályt „elhozni” a Múzeumba. Rendszeres látogatóitok az óvodások, kisiskolások. Rendszeresen helyet biztosítatok az oktatási intézmények kiállításainak. Feltételezem, hogy ezen a nagyszerű gyakorlaton nem akartok változtatni. Viszont felmerül bennem a kérdés … hogy győzitek? Minden, a város költségvetését tárgyaló lakossági fórumon elhangzik a bevezetőben: „ … és a legkisebb költségvetése van a Múzeumnak, a közel 15 millió forintjával.” Szóval  … hogy győzitek?

Az intézmény fenntartását, alapvető működési feltételeit biztosítja ez a költségvetés. A béreket és a működési költségeket leszámítva nagyságrendileg egy millió forintunk van arra, hogy kiállításokat rendezzünk, s egyéb szakmai munkákat finanszírozzunk.

Kellenek a felkészült és elhivatott munkatársak is, akik például sok költségkímélő, kreatív megoldási javaslattal élnek elvégzendő feladataink során.

A szakmai tervek megvalósítása szempontjából elengedhetetlenek a pályázati források. A Nemzeti Kulturális Alap évente két pályázati időszakban jelenteti meg felhívásait, ezeken próbálunk forrást elnyerni szakmai munkához. Ebben az évben – nagy örömömre – megjelent egy olyan TÁMOP pályázat is, ami gyakorlatilag „ránk van szabva”. A múzeumok oktatási, képzési szerepének erősítését segíti a pályázat. Ha eredményesek leszünk ezen a pályázaton, akkor lehetővé válna a foglalkoztató helyiségünk berendezése. Különböző korosztályok számára foglalkoztató füzeteket lehetne készíteni a Mesterek és műhelyek kiállításunkhoz és a múzeum gyűjteményeihez kapcsolódóan. Ez a kiállítás már 13 éves, de a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Mi törekszünk az élményszerű kiállításlátogatások megvalósítására: például tárlatvezetések alkalmával a gyerekek kézbe vehetnek bizonyos tárgyakat, kipróbálhatnak eszközöket. Nemrégiben egy másodikos osztállyal egy órát töltöttünk el a kiállítótérben, és nem lankadt a gyerekek figyelme.

Régóta ismerlek, sokat beszélgettünk, beszéltél nekem a jövőbeli terveidről a Múzeum tekintetében. Arra kérlek, oszd meg ezeket a terveket olvasóinkkal is.

Én a Múzeumot tudományos intézményként fogom fel. Szerintem az tud igazán rangot adni egy kismúzeumnak és a Város is igazán büszke lehetne ránk, ha a Marcali Múzeum egy   regionális tudományos kutatóközpont lenne, amely széleskörű társadalmi és szakmai kapcsolatokkal rendelkezik. Képesek vagyunk térségi kutatóhelyként működni, s ehhez a személyi feltételek is adottak. Megyei múzeumi kollégáink fogalmazták meg, hogy Somogy megyében az egyetlen múzeum a marcali, amelyik „felfutóban” van.

Alkalmasak vagyunk kistérségi/járási feladatok ellátásra is. Szaktanácsadásra helytörténeti kutatómunka végzése, kiadványkészítés tekintetében, kiállítások kapcsán szakmai segítségnyújtásra, de szívesen el is készítünk egy-egy kiállítást. Jó példa erre a  Balatonmáriafürdőn rendezett, a fürdőkultúra történetét bemutató állandó kiállítás. A balatonparti települések közül több is jelezte ilyen irányú igényét, de más, környékbeli falvak is kerestek minket, kiállítóhely létesítésével kapcsolatos terveikkel, és mi szívesen segítünk ebben. A Tájház Szövetség szorgalmazza, hogy a marcali Múzeum fogja össze a környékbeli tájházak szakmai munkáját. Meggyőződésem, hogy képesek vagyunk területi múzeumként funkcionálni.

Szeretnék olyan tudományos és közönségkapcsolati koncepciót megvalósítani, amelynek eredményeként évről-évre gyarapodna a helytörténeti/várostörténeti kötetek száma, a tudományos eredményeket pedig élményszerű formában közvetíteni a marcaliak felé. A legnagyobb eredménynek azt tartanám, ha hosszabb távon a múzeum hozzá tudna járulni a helyi identitás erősítéséhez.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok Neked és a Múzeum minden dolgozójának!

 

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.