INTERJÚK
mtksz-allas

lajos 250Régóta készülünk erre a beszélgetésre, de mindig közbejött valami, vagy a betegséged, vagy az én elfoglaltságom miatt, de nyár óta halasztódott. Most egy szerencsés (?) kimenetelű kutyatámadás miatt nem tudsz dolgozni, gipszben a kezed ... így van alkalmunk beszélgetni közös szenvedélyünkről a kézilabdáról, a sportról. Persze beszélünk majd a vendéglődről is, hiszen ismeretségünk alapja, hogy sok éve már Nálad ebédelek.

 

A tanév végén Marcaliban rendezték az Országos Strandkézilabda Diákolimpiát. A győztes marcali csapat a Helvécia étterem logóját viselték a mezükön. Én tudom, talán több olvasónk is, hogy korántsem egyedi alkalom, hogy segíted a marcali sportolókat. Tudom, hogy Te is kézilabdáztál. Hogy kezdődött?

 

A Noszlopyba jártam iskolába és annak idején a Horváth Józsi bácsi volt a testnevelő tanárom és ő szorgalmazta 1978 –ban, hogy legyen egy fiú kézilabda csapata az iskolának. Én akkor már sportoltam, fociztam, atletizáltam, birkóztam. Ehhez jött még a kézilabda. Akkor már négy sportágban voltam igazolt versenyző.

 

A városnak akkor volt felnőtt férfi kézilabda csapata, a megyei bajnokságban játszottak, én az ifi csapattal játszottam általános iskolásként. Ez volt még a Vass Vince bácsi féle kézilabda csapat. (Ő volt az aki a városban a kézilabda sportot meghonosította.)

 

Mai napig jó kapcsolatban vagyok az akkori felnőtt játékosokkal. Gondolok itt az Illés Tamásra, a Vinkó Lacira, a Klenovics Zolira, a Sótonyi Zolira, az Ősz Zoli volt a kapusunk a felnőttben. Az ifiben a Szabó Anti volt kapus, együtt játszottam a Landi Pistivel, a Veres Sanyival, a Péntek Józsival akik így hirtelen az eszembe jutottak ...

 

Középiskolába persze Keszthelyre mentél a VSZK –ba. Folytattad a kézilabdát?

 

Igen persze folytattam, és szerettem volna folytatni a többi általam szeretett, és művelt sportot is. Ez úgy működött kezdetben, hogy egyik edzésről mentem a másikra.

 

Akkoriban Keszthelyen a Gellei Imre volt a labdarúgók edzője, aki manapság a Magyar Válogatott mellett dolgozik. Ő testnevelő tanár volt a VSZK –ban, és a Keszhelyi Haladásnak is Ő volt a vezetőedzője.

 

1980 –ban volt a „nagy bundabotrány" és akkor nagyon sok játékost eltiltottak. Én kapus voltam fociban, és mivel nem volt más szólt nekem, hogy szeretne megnézni, hogy védek. Az edzés végén szólt, hozzam az igazolásomat Marcaliból, mert szívesen látna a keszthelyi csapatnál.

 

Nagy volt a dilemma bennem, mert én persze a kézilabdát is nagyon szerettem. Az iskolai testnevelőm volt a kézilabdaedzőm, és ez eldöntötte a dolgot. Maradtam a kézilabdánál.

 

Milyen posztot játszottál a kézilabdában?

 

Bal kettes lövő voltam, vagy „kényszerből" bal szélső. De én nagyon szerettem a gól örömét, legtöbbet átlövőként játszottam. Az általános iskolai csapatban én voltam egyedül igazolt játékos, ezért szinte minden gólt én dobtam a csapatban, nagyon meg lehet szeretni a gól örömöt. Persze azért a felnőtt, vagy az ifi mezőnyben nem volt annyira egyszerű a dolog, de mondhatom ott is eredményes, gólerős játékosnak számítottam.

 

Volt már akkor Diákolimpia? Milyen eredményre emlékszel vissza szívesen?

 

Akkoriban a Zala megyei Bajnokságot nyertem, a felettem járó fiúkkal, és Csurgón másodikak lettünk a Mohács mögött a területi bajnokságon. De így is tovább jutottunk az Országos Középiskolai Bajnokság döntőjébe, Szegedre.

 

Ott persze kiderült, hogy keszthelyi csapatként azért kevesek vagyunk egy Győrhöz, egy Veszprémhez, egy akkori Tatabányához mérve. Annak azért nagyon örültünk, hogy sikerült a Mohácsot megvernünk és így hetedik helyen végeztünk a döntőben, 1981 –ben.

DSC 5798 525

 

Játékosként mennyire voltál ismert? Hívtak máshova?

 

A megyén belül sokszoros válogatott voltam, de a területi válogatottban is szerepeltem, de feljebb nem jutottam.

 

A focit mondtad, hogy nem csináltad tovább, birkózás? Atlétika?

 

Az iskolában az atlétika az ment tovább, több próbáztam, de csak megyei szinten. Birkózás nem volt Keszthelyen, albérletben laktam csak a hétvégeken jártam haza, így abba maradt. Maradt a kézilabda amit igazából nem is bánok! Sajnos csak a középiskolás koromig kézilabdáztam, mert amikor végeztem Keszthelyen, bevonultam katonának és mire hazajöttem addigra már Marcaliban megszűnt a férfi kézilabda csapat.

 

A katonaságnál kézilabdáztál?

 

Nem én az úgynevezett pincér századnál szolgáltam, egy ilyen volt az országban és engem oda vezényeltek. Az alapkiképzést követően szétosztottak minket tábornoki üdülőkbe, személyi pincéreknek így ott nem volt lehetőségem a kézilabdára.

 

Leszerelés után?

 

Amikor hazajöttem 1987 tavaszán, akkor már nem volt férfi kézilabda csapat. Később volt játékostársam Illés Tamás próbálta „feltámasztani" a férfi csapatot. Én egy két edzésen voltam, de azt már nem tudtam összeegyezetni a munkámmal. Sajnos így a versenyszerű kézilabda teljesen abbamaradt az életemben. Persze már volt egy kis súlyfelesleg is, meg az évek is elszálltak.

 

A kézilabda „imádat" persze meg maradt, és a régi 79-80 as csapatból összeálltunk többen. Verbuválódott egy öregfiúk csapat. Volt néhány öregfiúk torna oda el-el mentünk, de leginkább csak kedvtelésből, az edzésen játszottunk egymás ellen. Oda viszont gyakran lejártam, de hát a sérülések azért előjöttek és így abbahagytam teljesen.

 

Vége lett a sport karrierednek, de nem feledted a sportot. A bevezetőben már említettem, hogy hozzád járok ebédelni, ezért tudom, hogy nagyon vérmes Újpest drukker vagy. Feleséged Hajni egyszer elmesélte, hogy még Újpesti Dózsás ágyneműt is vettél! :-)))

 

Nagyon régóta szurkolok a liláknak, korábban szinte minden mérkőzésükre elmentem, ha tehettem. Ma már csak a nagyon fontosakra járok. Ez egy igazi szenvedély, én akkor is a szurkolójuk voltam, amikor a dicsőséges korszakukat élték - sorozatban hétszer voltak bajnokok !– és akkor is, amikor nehéz idők jártak a csapatra. Az ágynemű meg hát ugye szükséges velejárója egy hálószobának ... hogy lila ... hát istenem van ilyen! :-)))) Egyébként már régen nem használjuk! :-)))

 

Sporttámogatás ... ez adta a beszélgetésünk apropóját. Hogy is van ez, Ilyen jól megy a vendéglőd?

 

A vendéglő mehetne jobban, és persze csak akkor tudok adni, ha megtehetem. Én imádom a sportot, és nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek ne az utcán csavarogjanak, hanem sportoljanak! A legnagyobb csibészből is „úriembert" farag a sport. A sportnak van egy közösségteremtő ereje, kialakulnak azok az igaz barátságok, amelyek évtizedekig kitartanak. Az együtt megélt öröm vagy bánat összekovácsolja a sportolókat.

DSC 9310

 

A marcali kézilabdás lányokat pedig a város egyik „kincsének" tartom, hiszen az elmúlt években sikert, sikerre halmozva sok dicsőséget szereztek Marcalinak! Nagyon megérdemelnek minden segítséget, hiszen nagyon sokat áldoznak szabadidejükből a sportnak.

 

Amikor a Helvécia Kupát rendeztük akkor egy nemzetközi gyermektornát hoztunk a városba, és ott is diadalt arattunk egy nagyon színvonalas megmérettetésen.

 

De a segítség az akkor is kell, amikor a hétköznapok vannak és éppen nem egy sport ünnep. Apró dolgokkal is segítek, ha tudok. Volt, amikor nálam ebédeltek a VSZSE -ben játszó csurgói kézilabdás lányok, mert augusztusban nem tudnak hazajárni, itt aludtak a kollégiumban az alapozás idején.

 

Nem csak a kézilabdának segítek, hanem a kosárlabdásoknak is, de adtam már a focistáknak is, még a Menczeles Iván idejében.

 

Sajnos a gazdasági helyzet egyre nehezebb, az emberek már nem járnak vacsorázni, ma már nem „divat" vendéglőbe járni. Ezért egyre kevesebbet tudok segíteni. de azért igyekszem! 

 

Vendéglátás. Én még a Kék Madárban ismertelek meg, amikor végleg visszaköltöztem Marcaliba. A szakmai pályafutásoddal kapcsolatban ott maradtunk, hogy a VSZK –ban végeztél, és a pincérszázadnál szolgáltál, sorkatonaként. Hogy alakult a szakmai életutad?

DSC 5721

 

Én nyaranta, a nyári kötelező gyakorlatokat én folyamatosan a Balaton parton töltöttem. Öt szezont csináltam végig, a maival össze sem hasonlítható forgalmú helyeken. Akkor még 8 hét volt a főszezon! Amikor leszereltem akkor négy évig kocsmároskodtam, majd azt követően mentem el a mesztegnyői Nádas vendéglőbe. Akkor a nyolcvanas évek végén a kilencvenes évek elején rengeteg német vendégünk volt. Ők akkoriban hideget ebédeltek, és estéiket egy vacsora mellett a Nádasban töltötték. Közel 10 évet dolgoztam Mesztegnyőn.

 

1999 –ben lettem vállalkozó. Akkor kezdtem először otthon Bizén a vegyesboltban, majd 2001 -ben lehetőség nyílt arra, hogy megpályázzam a Kék Madár éttermet a Penny mellett. Azt is majdnem 10 évig csináltam. Aztán amikor lehetőség nyílt rá kivettem a Helvéciát 2011 -ben. Addigra már teljesen összekuszálódtak a Kék Madár tulajdonviszonyai, állandósultak a viták, hogy a rezsit hogy osszuk meg, nagyon elhasználódott a gépészet, jobb volt váltani.

BLS 4695

 

Amikor bejövünk a Helvéciába, a bejárat mellett kint van a falon egy díszoklevél, amin gyönyörű kalligrafikus aranybetűkkel az van írva, hogy Fekete Lajos mesterszakács. Hogy lehet egy elismeréshez hozzájutni?

 

Nekem annak idején azt tanították, hogy különbség van a mesterszakács és a szakácsmester között. Azért van kint a falon a díszoklevél, és azért vagyok rá büszke mer én nagyon megdolgoztam érte. 2007 –ben végeztem el a mester tanfolyamot, a mesterképzést, a végén egy nagyon komoly vizsgát kelett tennünk egy szakértő vizsgabizottság előtt. Büszke vagyok arra, hogy sikerült megszereznem ezt a címet.

mesterlevel ful

 

Köszönöm a beszélgetést! Remélem, gyakrabban kijössz a hazai meccsekre! A hangerődre azért néha szükség lenne! Köszönöm, köszönjük, amit teszel a sportért!

helv750 2

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.