Krishtop Pavel


Pavel Krishtop Ukrajnában született 1959-ben. Tanulmányait a Szumi Zeneművészeti Főiskolán és a Gnessin Zeneakadémia Moszkvában végezte. Később visszatért a Gnessin Akadémia posztgraduális képzésére 1989-ben (Prof. Oleg Boshnyakovich).

Az általa megnyert versenyek: 1979- Országos Zongoraverseny (Kijev, Ukrajna), 1998, 2001- "Liszt Ferenc" Verseny (Szekszárd, Magyarország), 2000- International "Concours Musical de France" (Paris, Franciaország).

 

Koncertek, fesztiválok: 2002- "Bartok-Kabalevszkij-Prokofjev" (Virginia, USA), 2003- "Organum" (Ukrajna), 2003- "Francaix" (Paris), 2003- Piano Week Neckargemünd (Németország), 2005- Tokióban koncertezett és tanított, 2009- "Csajkovszkij-NFfon Mekk" (Vinnica). Koncertek Oroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Németországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Franciaországban és Magyarországon.

 

1993 óta él Magyarországon és tanít Marcaliban. 2002 –ben megkapta Marcali Város Alkotói Díját.

 

Mielőtt megkerestelek, megnéztem a térképen, hogy hol is van Szumi ahol felnőttél. Nagyon közel az Orosz határhoz. Ez már orosz nemzetiségi része az akkori Szovjetuniónak? Szüleid mivel foglalkoztak?

 

Nem, ez ukrán terület, ukrán nemzetiségű lakosokkal. Ahol én éltem és tanultam az egy 30-35 ezer lakosú járási központ. Édesanyám az matektanárnő volt általános iskolában, édesapám orvos.

 

Volt a családban, aki zenével foglalkozott?

 

Hivatásszerűen nem volt, de tulajdonképpen mindenki zenélt valamilyen hangszeren.

 

Volt otthon zongorátok?

 

Nem csak akkor vettek, amikor én már zeneiskolába jártam. A bátyám az tangóharmonikázott, édesapám pedig balalajkán játszott. Nálunk létezett az a szokás, hogy esténként zenéltünk otthon. Nyilván itt kezdődött az én zenei érdeklődésem.

 

Zeneiskolában kezdtél? Küldtek a szüleid?

 

Nem egy hagyományos általános iskolába jártam, és mellette a Zeneiskolába 7 évig. Akkor 10 osztályos volt az általános iskola, és 7 osztályos a Zeneiskola. Saját magam jelentkeztem, otthon csak szóltam, hogy majd oda is járok.

 

Korán kiderült, hogy tehetséges vagy?

 

Tulajdonképpen igen. Az első tanárnőmnek köszönhetem a zenei karrieremet. Ő volt az, aki felfedezte bennem, hogy többre vagyok hivatott. Nagyon ritkán dicsért, nagyon szigorú tanárom volt. Aztán az utolsó két évben már egyértelművé vált, hogy ezen a pályán induljak tovább.

 

Szorgalmas voltál?

 

Hát ... szorgalmas is, - de nagyon fontos volt, ahogy azt ma látom, az általános zenei érdeklődés. Persze mint minden kamasszal velem is voltak gondok ... egypárszor előfordult, hogy „nem találtam az iskolát" ... :-) volt idő, amikor nem is akartam zenész lenni. Követni szerettem volna bátyámat, aki katonatiszt lett. Abban az időben hatalmas presztízse volt a katonáknak, és hát a lányok is odavoltak az egyenruháért, így persze én is katonatiszt akartam lenni.

Hogy lettél akkor zenei középiskolás?

Az utolsó évben jött hozzánk egy zongoraművésznő, aki annyira szép koncertet adott, hogy elkezdtem gondolkozni azon, talán mégiscsak a zenei pályát választom. Az élmény amit ott akkor kaptam, ösztönzött arra, hogy összeszedjem magam. Egy félév alatt pótoltam sok mindent. Nagyon keményen készültem a felvételire. Napi 5-6 órát gyakoroltam.

 

Nehéz volt bejutni a zenei középiskolába?

 

Nagyon nehéz, sokkal nehezebb, mint például napjainkban Magyarországon. Akkoriban nagyon sokan jártak zeneiskolába, és ahhoz mérten nagyon keveseket vettek fel a középiskolába.

 

Hogy teltek a középiskolás évek?

 

Szerencsém volt, mert a tanárnőm hasonlóan az általános iskolai tanárnőmhöz egészen kiváló pedagógus volt. Nekik köszönhetem, hogy eljutottam a Zeneakadémiára. És persze édesanyámnak, aki elvetette bennem a zeneszeretet magját, amely a mai napig a szívemben virágzik.

Becs

 

Ekkor már koncerteztél?

 

Tizennyolc éves voltam, amikor az első önálló koncertemet adtam Szumiban. Egyébként ott is voltak rendszeresen növendék hangversenyek, mi is jártunk iskolákba, óvodákba, de gyárakba és üzemekbe is koncertezni.

1997

 

Sikeresen elvégezted a középiskoládat, és úgy tudom két lehetőséged volt. Vagy Kijevbe, vagy Moszkvába jelentkezel akadémiára. Miért a moszkvai akadémiát választottad, gondolom a kijevi lett volna könnyebb út.

 

A könnyebb út az akkor már engem nem érdekelt. Azt már tudtam, hogy a kijevi akadémia az gyengébb, egy kicsit provincionálisabb. Én akkor már rendelkeztem egyfajta rálátással az akkori Szovjetunióban a lehetőségekről. Azt is tudtam, hogy az ukrán és az orosz kultúra közül az utóbbi sokkal gazdagabb, az orosz zeneirodalom tele van világhíres szerzőkkel.

 

Moszkvába kerültél egy 30 ezres városból egy 10 milliós városba. Feltételezem nem volt egyszerű a dolog ...

 

Rettenetesen nehéz volt felvételt nyerni. Annak ellenére, hogy én az utolsó szakközepes évemben már „sztár" lettem. Kijevben megnyertem az országos középiskolás versenyt. Gondoltam én, hogy majd Moszkvában is az elsők között leszek. Hát nem ... majdnem az utolsó, ez nagy tanulság volt számomra, de ez meg is erősített.

 

Milyen volt a hetvenes, nyolcvanas  években egyetemistának lenni Moszkvában?

 

Nagyon jó volt. Moszkva volt a kulturális központja a Szovjetuniónak. Amikor Moszkvába kerültem hirtelen megnyíltak azok a lehetőségek, amiről korábban álmodni sem tudtam. Színházak, képtárak, múzeumok, az opera, a koncertek ... sokszor volt az, hogy bizony a gyakorlás rovására ment az, hogy éltem a lehetőségekkel.

 

Csodálatos dolgokat láttam és hallottam. Máig nosztalgiával gondolok vissza azokra az évekre. Kinyílt a világ. Persze ma már tudom, hogy ezek az inspirációk is kellettek ahhoz, hogy én zongoraművész legyek. Pótolnom kellett azt, ami egy kisvárosban elérhetetlen volt számomra.

 

Az évfolyamtársaimnak több mint a fele moszkvai volt, persze nekik előnyük volt velünk szemben az általános műveltség tekintetében. Nekik helyben volt minden, hiszen ott nőttek fel.

 

Nekünk, akik a Szovjetunió más részeiről, kisvárosokból érkeztünk ezt pótolnunk kellett. Nagyon kevés volt a másnemzetiségű hallgató. Ukrajnából ketten, Belorussziából egy, Lettországból egy, és Kazahsztánból egy hallgató volt. Nagyon válogattak. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy aki bejutott a moszkvai akadémiára az már egy szempontból kiemelkedett.

 

Hány év volt az egyetem? Feltételezem a zenetanári diplomát is ott szerezted.

 

Öt év, és igen hasonlóan más országokhoz az ott szerzett diploma az a tanításra jogosít fel. De aki végig ötössel végzett és a vizsgája is úgy sikerült, az zongoraművészi diplomát is kapott. Nekem sikerült, és így diplomás zongoraművész is vagyok. Ha csak egy négyesem lett volna, akkor már nem kaphattam meg volna a címet.

 

Mit játszottál a záróvizsgádon?

 

Az egy 40 perces önálló koncert volt. Különböző stílusú zongoraműveket adtam elő : barokk- Bach: Prelúdium és Fuga, klasszikus - Beethoven: 3. Szonáta (I-IV tétel), romantikus - Liszt:  Mephisto-Walzer No.1, XX sz.- Rachmaninov III. zongoraverseny.

 

Feltételezem ezek nem könnyű darabok ... szándékosan ezeket választottad? Virtoúz voltál már akkor?

 

Mondhatom, nyugodtan ezek a legnehezebbek között vannak a zeneirodalomban. Nekem az volt az életem egyik célja, hogy elérjem azt a szintet, hogy ezeket el tudjam játszani.

 

Ahhoz, hogy virtouz lehessek, hogy technikailag és tudásban eljussak odáig, kellett még két év. Akkor már csak és kizárólag a zongorával foglalkoztam. Korábban persze volt az Akadémián jó néhány olyan tantárgy, ami egy kényszer volt számunkra, tanultam én szociológiát, tudományos kommunizmust is.

 

Amikor végeztél, mentél haza?

 

Nem. Egyből bevonultam katonának. Szerencsémre az eredményeim miatt Moszkvában a hadsereg művészeti együtteséhez vonultam be. Másfél évet szolgáltam, és utána mentem haza és elhelyezkedtem, mint zenetanár.

 

Visszatérve még Moszkvára, ott voltak már koncertjeid? Ismert voltál már valamilyen szinten?

 

Évente egy-két alkalommal volt szólókoncertem, és talán valamennyire ismert is voltam. Ez segített ahhoz, hogy 1989 -ban posztgraduális képzésére vissza tudtam menni az Akadémiára, Prof. Oleg Boshnyakovich volt a tanárom. Sikerült eljutnom arra szintre, hogy lehettem a professzor úr tanársegédje, dolgoztam az akadémián mint tanársegéd.

 

És az is a posztgraduális képzésemnek köszönhető, hogy most itt beszélgetünk, ott találkoztam Machlik Márióval aki egy csellista, Ő dolgozott a Marcali Zeneiskolába és kapott egy éves ösztöndíjat a Gnessin Zeneakadémiára.

 

Hogy lett ebből Marcali?

 

Én jó barátságba kerültem, vele sokat zenéltünk, koncerteztünk együtt. Ő hívott Magyarországra. Hogy nézzem meg, mert milyen szép ország. Mondtam neki, hogy turistaként nem megyek, mert nincs rá pénzem. Nagyon nehezen éltem akkoriban. Ekkor esett szét a Szovjetunió. Ő meg azt mondta nekem, na majd ő megpróbál valamit...

 

Nem csak ígért, meg is tartotta. Neki és Völgyiné Zsuzsának, a Marcali Zeneiskola Igazgatójának köszönhetem, hogy idekerültem. Zsuzsa asszony volt az, aki makacs módon átverekedte magát a bürokrácián.

 

A fiatalabbak talán el sem hiszik milyen nehéz volt ez akkoriban. Nekem csak a Szovjetunión belül érvényes Ukrán útlevelem volt. Ennek hiányában még csak Moszkvába sem mehettem volna az Akadémiára. Az akkori Szovjetunióban csak engedéllyel lehetet utazni az országhatárokon belül.

 

Szóval egy csoda volt, hogy sikerült Neki elintézni azt, hogy Marcaliba jöhessek. És még abban is segítettek, hogy kölcsönt adtak nekem, mert pénzem az nem volt.

 

Nem kerültél hátrányba? Egy 10 milliós városból egy kisvárosba kerültél...

 

Nem, éppen ellenkezőleg. Számomra kinyílt a világ. A lehetőségeim megsokszorozódtak. Megismerkedtem Bánki József professzor úrral, akinél jártam konzultáción, Pécsett. Még nem beszéltem magyarul, - bár már elég sokat tudtam-, de oroszul, angolul, egy érdekes zenész „konyhanyelven" elég jól megértettük egymást. Rajta keresztül ismerkedtem meg zenetanárokkal, zenészekkel.

 

Mikor volt Magyarországon az első koncerted?

 

Amikor 1993 –ban idekerültem április volt, és már ősszel, a Marcali Zeneiskolában koncerteztem először, Chopint és Rachmaninovot játszottam ahogy emlékszem.

Francia525

 

Aztán ahogy mondtad kinyílt a világ számodra. Sorra jöttek a nagyversenyek, koncertek. Párizs, Tokió, az USA ... és sorolhatnám. Hogy sikerült bekerülni ebbe a körbe?

 

Amikor a Zeneiskolával először kint voltam Künzelsauban akkor megismerkedtem az ottani zongoratanárnővel, Irina Madirazza –val. Ő volt az aki segített megismerkedni azokkal akik lehetővé tették számomra, hogy bekapcsolódjak Európa zenei életébe. Persze volt ebben véletlen is, mert például a párizsi zongoraversenyt csak véletlenül tudtam meg. Csak négy hónapom maradt a felkészülésre.

 

Hogy lehet egy ilyen komoly versenyre bekerülni? Küldesz egy kazettát amin játszol?

 

Nem azért ez egy kicsit bonyolultabb. Megírod a jelentkezést, abban bemutatod magad, hol tanultál, hol játszottál. Kell két ajánlólevél már ismert művészektől. Aztán kétfordulós selejtező. Ez egy komoly feladat volt. 17 országból voltak versenyzők, sikerült győznöm.

 

Aztán az USA. Oda még manapság sem könnyű eljutni. Hogy sikerült?

 

Az összespórolt pénzemen, a Párizsban nyert díjból utaztam egy fesztiválra és egy versenyre. Nagyon érdekes volt, mert Bartók, Kabalevszkij és Prokofjev volt az a három zeneszerző, akiktől játszani kellett. Ide úgy jutottam el, hogy megcsináltam a hangfelvételt – Bartók: Szvit Op.14- elküldtem a rendezőknek és ők kiválasztottak engem. De nem csak a versenyeztem, hanem résztvevője voltam világhírű György Sándor professzor mesterkurzusának a Radfordi Egyetemen. (USA,Virginia)

usa525

 

Aztán Japán... no, oda hogy jut el valaki Marcaliból?

 

Akkor már több éve dolgoztam mellékállásban az Életfa japán iskolában Keszthelyen. Nagyon sokat koncerteztem náluk és ez volt a jutalomutazás a részükről. Lehetőséget teremtettek arra, hogy kint tartsak egy mesterkurzust. Volt szóló hangversenyem Tokióban, Naganóban. Országot láttam, emberekkel ismerkedtem és tanítottam.

 

japan2

 

Magyarországon sokat koncertezel? Van példaképed a zongora művészek között?

 

Az elmúlt két-három évben kevesebbet, mert sokat tanítok  – beleszerettem a tanításba :-) -, de korábban gyakran koncerteztem. Indultam versenyen Magyarországon is. Két alkalommal is sikerült megnyernem Szekszárdon a zongoratanárok versenyét, és erre nagyon büszke vagyok. Annak pedig személyesen is nagyon örülök, hogy itt volt édesanyám is és láthatta a versenyt. Neki nagyon sokat köszönhetek, Ő volt az aki mindig ösztönzött és támogatott a zenei pályafutásomban.

szekszard200

 

Számomra Lantos István a példakép, Ő a Zeneakadémia professzora, csak véletlen, de Ő is Moszkvában a Zeneakadémián tanult. Talán azért áll közel hozzám az Ő művészete, mert benne is keveredett az orosz és a magyar zenei kultúra.

 

Hogy pihen egy zongoratanár, egy zongoraművész?

 

Zenét hallgatok, kirándulok, de járok úszni a Marcali Fürdőbe is. Szoktam kerékpározni a barátokkal. Kell a kondíció, mert nagyon sok energiát kivesz belőlem egy-egy fellépés. De sokat használom az internetet, azon keresztül tartom a kapcsolatot a barátaimmal, ismerőseimmel.

 

Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert a tanári és a művészi pályafutásodon!

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.