sanyi101Az érdekes marcali embereket bemutató riportsorozatom alanyával, több évvel korábban már szerettem volna egy interjút. Akkor nagyon udvariasan, de elzárkózott. Most sikerült rábeszélnem, aminek különösen örülök, mert Nagy Róbert aktív részese volt Marcali közéletének az 1988-1990 rendszerváló években. Az sem gyakori a XXI. században, hogy valaki egy jurtában lakik és igyekszik a kor szeretett-gyűlölt „vívmányait" – pl. mobiltelefon - mellőzni. De változnak az idők, már van mobilja - ritkán van nála :-) - és ma már sokkal többet találkozhatunk vele a dozsóban ... második? harmadik? otthonában, ahol négydanos mesterként edzősködik, mint a marcali szőlőhegyen. Remélem felkeltettem érdeklődésüket! 

 

Arra kérek, hogy mutasd be magadat!

 

Marcaliban születtem, itt jártam általános iskolába. Kaposváron tanultam tovább a Gépészeti Szakközépiskolában, ahol – két év szakmai gyakorlatot követően - technikus minősítést szereztem. Van egy csomó egyéb szakmám és végzettségem, de nem lényegesek. Dolgoztam karbantartóként, számítógép operátorként, hegesztőként, voltam megbízott üzemvezető, ügyvezető igazgató, kazánfűtő, vagyonőr, és magánnyomozó is... ahogy a sors hozta. Feleségem a Noszlopyban tanítónő, egy lányom van, aki már felnőtt életet él.

 

Én 1988-90 között bár Marcali lakos voltam, munkám miatt Békéscsabán éltem, ott tapasztaltam meg a rendszerváltás izgalmas történéseit. A Marcaliban történtekről szinte semmit sem tudok. Több emberrel beszélgettem erről az időszakról, és mindannyian elmondták, hogy Te nagyon aktív szereplője voltál Marcali közéletének abban az időszakban. Arra kérlek, avass be minket, Te hogy élted meg ezt az időszakot?

 

Legyen az évszám 1986... Abban az időszakban – legalábbis én úgy éreztem – minden területen korlátok közé voltak szorítva a lehetőségek. A szocialista tervgazdálkodás, állami dotációk, látszatteljesítmények, „valutareláció", szabályzórendszerrel gerjesztett gazdasági növekedés – ezek a fogalmak jellemezték akkoriban a magyar gazdaságot. Az elveiben elhibázott, összetett gazdasági folyamatok eredménye az emelkedő infláció és a hiánygazdaság mélyülése lett. A legtöbbet használt szó a lakossági hiánycikkek beszerzési helyére a „máriahilferstrassze" volt.

 

Abban az időben alakultak meg a Gazdasági Munkaközösségek. Sokan felismerték a benne rejlő lehetőségeket, előnyöket és a jobb kereseti lehetőségeket. Én is. Persze a szabadabb piacgazdaság felé való elmozdulást erősen korlátozta az állam. Az emberek sorsát érintő kérdések gyakorlatilag úgy dőltek el, hogy nem lehetett érdemben hozzászólni. Befolyásolni pedig szinte lehetetlen volt.

 

A kultúra területén is jelen volt a cenzúra – ha nem is vaskeményen, de létezett. A történelem- és a történethamisítások, a tények elhallgatása mindennaposak voltak.

 

Képzelj el egy „katonavárost" - Marcalit. Mi ebben a közegben szerettünk volna egy változást. Azt szerettük volna, hogy az emberekben rejlő képességek teret kapjanak, a lehetőségeik ne maradjanak kihasználatlanul, ne egy centralista irányítás alatt kelljen élni. Az igazi önkormányzatiság megvalósulásában gondolkodtunk. Valódi szólásszabadságban és igazi demokráciában hittünk.

usztu2

 

Változást akartunk nem csak a város életében, a közéletben, hanem a kulturális területen is. Társaimmal akkor úgy éreztük, hogy egy leülepedett mocsár ez a város. Mi ebben akartunk változást.

 

Megalakítottuk a MDF Marcali Szervezetét. Igazi fórumként működtünk. Legkevésbé hasonlított akkoriban az MDF egy pártra. Ilyen követeléseink voltak: „Szüntessék meg a Munkásőrséget", "A belső laktanyát költöztessék ki a városból", "A szovjet katonasírokat telepítsék át a temetőbe a városközpontból", „A militarista jelképeket tüntessék el a közterületekről", (itt az MHSZ előtt kiállított harckocsira és ágyúra gondoltunk) „Demokratikus tanácselnök választást" követeltünk... Ha ezeket a pontokat számba vesszük, az összes teljesült, és ma már ez egyáltalán nem tűnik olyan nagy dolognak. Pedig akkor a szovjet katonasírok említése vagy Ress Zoltán tanácselnök leváltása is kiverte sokaknál a biztosítékot.

 

Következett az első demokratikus, többpárti választás. Úgy tudom, Te ebben is jelentős szerepet vállaltál. Te voltál az akkori országgyűlési választókerületben (Somogy V.) az ellenzék egyik vezetője. Hogy élted át azt az időszakot?

 

Pontosítok: a körzeti választási bizottságba delegált a helyi MDF. Igazából akkor ismertem meg a politika igazi arcát és eléggé kiábrándító felismerés volt. Akkor ért az első csalódás a kialakulóban levő rendszerváltásban is. Abban az időben kétfordulós volt a választás. Az első fordulót követően hajnalban még úgy tértünk nyugovóra, hogy Kátai Zoltán - aki az MDF jelöltje volt - lesz a második fordulóban is az általunk támogatott közös képviselőjelölt. Mi úgy gondoltuk, hogy komoly esélye van a győzelemre. Bejutott a második fordulóba Suchman Tamás (MSZP), és a kisgazda István József.

 

Közös véleményünk az volt, hogy István József nem alkalmas jelölt, szerintünk jobb esélye volt Kátai Zoltánnak Tamással szemben. Az volt a döntésünk, hogy nem léptetjük vissza az MDF jelöltjét. A nagypolitika viszont rögtön ránk telepedett, és egy miskolci FKGP visszaléptetés kapcsán a mi jelöltünket az MDF országos vezetősége visszaléptette a kisgazdák javára. Ráadásul ezt nekem kellett közölni.

 

Hozzáteszem: a „döntést" először a TV –ből tudtam meg. Erővel visszaléptették a jelöltünket. Ez már nagyon nem az volt, amit mi akartunk. Később sorra jöttek a csalódások... a föld ügyben hozott intézkedésekben, a munkavállalói részvényprogramban, a privatizációban... korábban hónapokat agyaltunk, beszéltünk, tárgyaltunk arról, miként lehetne hatékonyabban és családbarát módon kialakítani az új rendszert. Volt egy konszenzus, amit egy tollvonással elintézett a „központ".

 

Feladták az elveket a napi politikai előnyök miatt – a koalíció miatt. Abban az évben kiléptem az MDF-ből, befejeztem a politikát. Érdeklődésem megmaradt, véleményem természetesen van, de ma már nem politizálok. Van, akinek „bejön" a marionett színház – de én nem leszek többet statiszta egy bohózatban.

Ha találkozom a régi marcali Fórumosokkal, bizony hasonlóan (csalódottan) vélekedünk a „rendszerváltásról" és a jelen eseményeiről.

 

Te profi politikus voltál akkor, vagy dolgoztál mellette? A helyi közéletben azért maradtál? Mi okozta a „ki a természetbe" elhatározásod?

 

Nem voltam politikus, főleg „profi" nem voltam. Ha az lettem volna, akkor most nem juhokat terelgetnék a hegyen.... :-) Kazánfűtő voltam egy marcali óvodában, de közben folyamatosan futottak a vállalkozásaim. A közéletiség mindig is érdekelt. Úgy gondolom, hogy nem lehet elmenni csak úgy a történések mellett.

 

Ezért igyekeztem a város kulturális életében is változást hozni. Barátaimmal létrehoztuk az ART-Studiót. A rendszerváltást követően mi voltunk az egyik első civil kulturális szerveződés. Nagyon összetett egyesület volt. Foglalkoztunk a képzőművészettel, amatőr színjátszással, de Parrag Péter barátommal szerveztünk rock klubbot is, aminek a „leple alatt" foglalkoztunk már akkor a drog prevencióval.

 

A rock klub sokaknak szúrta a szemét... ezért elég hányatott sorsa volt. Érdekességképpen mondom, hogy az utolsó összejövetelünk a templom előtti téren volt a novemberi hidegben. Nagyon „hobo" volt a dolog! Olajoshordóban rakott tűz mellett melegedtünk. A rock buliknak jó híre volt. Kanizsáról, Nagyatádról jöttek a srácok! Majdhogynem megtelt a tér! Nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel... sok mindenről. Szerintem egy nagyon jól működő program és kiváló társaság volt.

 

Mindig is foglalkoztatott a helyi nyomtatott sajtó hiánya. Első kiadványom a „Hallotta?" reklámújság (1991) volt, amiben igyekeztem cikkeket is közölni. Ez a lap kitermelte az 1994-ben bejegyzett és magánkiadásban megjelenő „Marcali Híradót". Igazi „oknyomozó" cikkek jelentek meg benne – a Fruma Kft-ről, interjú Kuncze Gáborral (SZDSZ, akkori miniszterelnök jelölttel), Dr. József Imrével (akkor az MSZP elnöke volt) és az akkori Városi Televízió helyzetéről, a Déli Autópálya Kft-ről is készült cikk.

 

Amíg a „pénztárcám" engedte, megjelent a lap. Ezt követte a Sánta Imre szerkesztette Kalamáris, ami egy színvonalas és tartalmas irodalmi magazin volt (1999). Szigorúan a helyi szerzőket preferálta, egyfajta megjelenési lehetőség volt a számukra.

 

Visszatérve a megélhetésemre: egy barátommal létrehoztuk a Magnus betéti társaságot- marketinggel, arculattervezéssel és kiadványszerkesztéssel foglalkoztunk. Később már közvetítő nagykereskedelem, külkereskedelem is a tevékenységi körünk része volt.

 

A Magnus BT után személy- és vagyonvédelemmel kezdtem el foglalkozni. Alapító tagja és az első ügyvezetője voltam egy vagyonvédelmi cégnek, a Patrol-M Kft-nek. A Személy- Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai kamara megalakulását követően beválasztottak a szervezet országos etikai bizottságába, így az ügyvezetőségről - összeférhetetlenségi okok miatt – lemondtam. Közel 10 évig voltam magánnyomozó és közben futott egy számítástechnikai vállalkozásom is.

 

A döntésemhez, - hogy „kivonulok" a természetbe - a vállalkozói lét tapasztalatai is hozzájárultak. Ráláttam - véleményem szerint – a nem jó irányba mutató gazdasági folyamatokra, a társadalom egyre mélyülő globális és morális válságára. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ügy kapcsán bejutottam a színfalak mögé.

 

Demoralizáló élmény, mert akkor kézzelfogható közelségbe került a „felső körök korrupciója", megtudtam mit fed le az a fogalom, hogy „lobbi", ráláttam azokra a folyamatokra, amik a „demokratikus törvénykezést, jogalkotást" jellemzik... (Tagja voltam egy törvényelőkészítő bizottságnak 1998-ban).

 

Minden reggel, amikor borotválkozás közben a tükörbe néztem, feltettem magamnak a kérdést: tényleg újra ugyanazt akarom csinálni ma is, mint tegnap? Egy tégla akarok lenni abban a falban, amit már régen le kellett volna bontani? Szerettem volna változtatni, de 20 éven át akadályokba, falakba ütköztem.

 

Természetesen változások voltak az országban – de közel sem abba az irányba mutattak, amit anno elképzeltem. A „többpártrendszer" feldarabolta az országot több szempontból is. Magyarországot nem akartam elhagyni, pedig több helyre is hívtak: Ausztriába, Németországba... még Bolíviába is egy korábbi olasz cégkapcsolatom révén. Aztán döntöttem.

 

Ha a körülöttem levő dolgokon nem tudok változtatni, akkor a közvetlen környezetemen kell változtatni. Van egy barátom, aki már több évtizede egy jurtában él az Őrségben, feleségével és két lányával. Nagy boldogságban, szerényen, kemény körülmények között. Úgy gondoltam ez lesz a járható Út.

jurtany

 

És ez hogy van? Reggel fölkelek, nézem magam a tükörben borotválkozás közben, és azt mondom, hogy elég volt?

 

Majdnem. A legelső lépés az volt, hogy a bankoktól és egy csomó felesleges költségtől függetlenedni kellett. Visszafizettük az kölcsöneinket a mobiltelefonomat kidobtam, feleslegessé vált technikai eszközeimet eladtam. Vettem egy kis tanyát - a marcali hegyben - amit később egyre bővítettem. Most nagyjából egy hektáron van a tanya, és mellette még három hektáron gazdálkodom, jobbára kézi és állati erővel művelem a birtokok jelentős részét. Saját termelésű a zöldség/gyümölcs, a tej, a hús... de még a tűzifa is.

 

Neked akkor volt feleséged és egy leánygyermeked... Ők, hogy fogadták a döntésedet?

 

Voltak nehézségek. Nyilván nem tudtam mindent megadni a lányomnak sem, amit egy „átlag apuka" megadhatott volna. Ezért én inkább próbáltam a szellemi oldaláról többet adni Esztinek. Sokan ismerik a lányomat a városban. Zenekarban játszik, és mondhatom: igazán közösségi ember. Próbáltam megmutatni Neki azt, hogy nincs lehetetlen feladat vagy megoldhatatlan helyzet akkor sem, ha csak magára számíthat.

saját-1-tono

 

Mióta élsz a természetben? Télen-nyáron kint laksz?

 

2006 – ban állítottam fel a jurtámat a hegyen, lassan kilenc éve. A jurtát, az istállót, az ólakat is magam építettem és szinte minden munkát magam végzek. De ez nem a teljes russo-i értelembe vett „Vissza a természethez!" A XXI. században kompromisszumokat kell kössön az ember, de hangsúlyozom: nem elvtelen kompromisszumokat.

 

Ha egészséges vizet akarok inni, akkor nem tudok kúti vizet inni, mert az szinte mindenütt nitrátos, tehát kompromisszum a csapvíz. Például alig van szemetem. Lehetőség szerint mindent felhasználok. Mindenre úgy nézek rá, hogy jó lesz-e valamire. A minap konzervdobozból készítettem lámpát, de sorolhatnám...

jurta07

 

Az életmódváltás rengeteg tapasztalatot, új értékek felfedezését és a régi értékrendek megértését hozta nekem. Egészen másképpen értelmezek bizonyos dolgokat, amióta átélem azokat.

 

Úgy tudom, hogy kecskéket tenyésztettél. Amikor sok évvel ezelőtt Nálad jártam a hegyen, volt vagy harminc ...

 

Sok éven át voltak kecskéim. A kecske egy nagyon munkaigényes állat. Tévhit az, hogy igénytelen állat lenne. Minden állat igényes – igénytelen csak az ember lehet. Leginkább az a gond vele, hogy mindennap sikeresen tönkre tesz valamit, és azt mindig helyre kell hozni. Nagyon leleményes a kártételben! :-) (Az utóbbiban hasonlít az emberhez...)

racka11

 

Sajnos a gyümölcsfáim érdekében fájó szívvel, de el kellett búcsúznom a tejelő kecskéimtől. Jelenleg kifejezetten fajtatiszta rackákat tartok. Van három szamaram és megszámlálhatatlan a nyuszi állomány. Természetesen pulik őrzik a nyájat és van több kiváló egér-vadász macskám is.

 

Küzdősport ... mikor kezdted?

 

1980–ban mentem el az első edzésre, ami egy shotokan karate edzés volt Kaposváron. Párhuzamosan jártam a sport-karate edzésre is (amit most úgy hívnak, hogy kick-box) és a Kaposvári Dózsában Berecz Pali bácsitól egy rövid ideig a cselgáncsból is ízelítőt kaptam. A versenyzést a sport karate szakágban kezdtem el. A kaposvári Tanép SE versenyzője voltam. „Katonakoromig" űztem ezt a sportot kisebb-nagyobb megszakításokkal.

a1nn

 

A történet ott folytatódik, hogy Balatonmáriafürdőre költözött egy idős 10. danos ju-jitsu mester: Soke Vlado Schmidt. Szabó Jani barátom szólt, hogy kezdjünk el járni a mester edzéseire. Ha jól emlékszem, ez 1998 vagy 1999-ben volt. 1999-ben már Marcaliban, a Birkózócsarnokban voltak az edzések, 2000-ben pedig túl voltunk az első ju-jitsu övvizsgán. Vlado mester hosszú éveken keresztül tartott edzéseket Marcaliban. Heti két alkalommal tanulhattunk tőle, ami igazán kitüntető volt számunkra. Nagy volt a fluktuáció, sajnos kevesen jutottunk el a dan vizsgákig.

 

Neked jelenleg milyen dan fokozatod van?

 

Yodan, azaz 4. dan. Az első kettő dan fokozatra Vlado mesternél vizsgáztam, a harmadik dan-t egy spanyol oklevél igazolja. A 4. dan tiszteletbeli fokozat, amivel az USA székhelyű International Jiu-Jitsu Alliance tűntetett ki 2013-ban. A nemzetközi kapcsolatok ápolása és a Szövetségben végzett munkám elismerése képpen adományozott fokozatról van szó, amit az idén igyekszek vizsgával is megvédeni.

nr002

 

Egyébként nem a dan számok vagy a dan diplomák számítanak. A „mesterszintnek" egyetlen mérőszáma van: hányan tartanak a „mesterüknek" és hány embernek sikerült egy klasszikus erkölcsi normát megmutatni úgy, hogy azon az Úton haladva boldogabban élje tovább az életét a tanítvány...

 

Középiskolás korodban kezdted, ma pedig van egy egyesületetek, vezetsz egy szakosztályt. Ahol most beszélgetünk, az a Ti otthonotok, a dozsdo - tok. Arra kérlek, mutasd be magatokat!

dojo-22

 

A japán „dozsó" szó azt jelenti, hogy az „Útkeresés helye". Aki belép a dozsóba és fellép a tatamira, további életének egyik meghatározó lépését teszi meg ezzel az apró kis lépéssel.

 

Mi az MVSZSE Küzdősport Szakosztálya vagyunk, jelenleg ennek a szakosztálynak vagyok az elnöke. A történet ott kezdődött, hogy Vlado Schmidt mester idős korára való tekintettel - ekkor már 80 éves elmúlott - nem tartott több edzést Marcaliban. (2009)

 

Egy ideig a Birkózó csarnokban folytak az ju-jitsu edzések, de csak az esti órákban jutott számunkra hely a kézisek és focisták edzésideje után. Sem a gyerekeknek, sem a dolgozó felnőtteknek nem felelt meg a késő esti edzésidőpont. Nem tudtunk készülni a versenyekre, le és fel kellett pakolni a tatamikat, igazodni kellett több csapatsport edzésrendjéhez, stb.

 

Volt rá példa, hogy az öltözőbe vittünk szőnyegeke és ott készültünk egy világbajnokságra!!! Katasztrofális volt... mindenképen megoldást kellett találnunk. Kellett egy saját terem, ahol bármikor tarthattunk edzést és főleg tudunk gyerekekkel, az utánpótlással foglalkozni.

 

Amikor bezárt a Sport Büfé, akkor vetődött fel bennem, hogy elkérem a várostól. Beszéltem a polgármesterrel, aki támogatta az elképzelésünket. A lehetőségeinkhez mérten átalakítottuk és berendeztük edzőteremnek. A régi, 30 éves birkózó szőnyegekből próbáltunk használható „tatamit" összehozni. Hat-hét fővel kezdtük el 2012-ben, most 77 fős a taglétszámunk. 150 négyzetméter új tatamifelülettel gazdálkodunk és bátran mondhatom: kiváló versenyeredmények vannak mögöttünk. Az edzőtermünkben látogatást tett hazai és külföldi mesterek is dicsérik a dojonkat.

 

2013-ban megszereztem a judo sportedzői képesítést, amivel lehetőség nyílt Marcaliban az egyik legbiztonságosabb önvédelmi rendszer és olimpiai sport, a judo gyakorlására is. Jelenleg két csoport (alsós és felsős tagozatos iskolás) judózik, és szárnyait bontogatja az Ovi Judo programunk is.

judokvar

 

A ju-jitsu vonalon is látható a fejlődés. Kiemelkedő nemzetközi eredmények minősítik a sportolóinkat. A hazai országos versenyeken szinte mindig dobogós helyeken végeznek a marcaliak – kicsik, nagyok egyaránt.

 

A dinamikusan fejlődő Global Grappling mozgalomnak az MVSZSE KSZ Dél-magyarországi Régiós képviselete lett. Megjegyzem, hogy az idei TEK (Terror Elhárítási Központ) ju-jitsu és combat versenyét a Global Grappling szervezte. Nemcsak kiemelkedő versenyzőinkkel, de jó képességű bíróinkkal és szervezőinkkel is képviseljük Marcalit a G4 Liga versenyein.

 

Helyeden vagy most?

 

Meg tudom tartani a vállalásaimat, ezért azt mondhatom, hogy igen. Sohasem tűzök ki célokat, és ezért sohasem vagyok „elégedett" vagy „elégedetlen". Alkalmazkodom a pillanatnyi helyzetekhez, és megoldást keresek a pillanatnyi helyzetből fakadó következő és az azt követő helyzet megoldására. A jitsu sok mindenre megtanítja az embert. A harcművészet szellemisége sokak számára csak szlogen – igyekszem úgy élni az életemet, hogy számomra ne az legyen. Kint a hegyen pedig rálátok a városra. Van időm gondolkozni...

 

Köszönöm a beszélgetést.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.