INTERJÚK
mtksz-allas

Horváth József

Horváth József Tanár urat, Marcali Város Alkotói Díjának kitüntetettjét, én az Önkormányzat Sportbizottságának ülésein, és persze a lelátón ismertem meg. Sokat beszélgettünk, marcali sportjának jelenéről, kevesebbet múltjáról. Aztán a Tanár úr, a következő ciklusban már nem vállalt bizottsági tagságot, és egyre kevesebbet találkoztunk.

Viszont, ahogy készítettem az interjúkat marcali sportmúltjáról, minden alanyomnál visszatérő – nagy tisztelettel emlegetett - név volt Horváth József Tanár úré, a Marcali Noszlopy Gáspár Általános Iskola nyugdíjas testnevelő tanárjáé. A Horváthtanbá ... ahogyan egykori tanítványai emlegetik, örökre beírta nevét marcali sporttörténetébe.

 

Marcali születésű a Tanár úr?

 

Igen itt születtem 1940 -ben, édesapám kántor-tanító volt Gombán, ott is laktunk a tanító lakásban. 1978 ban építkeztünk ide a Táncsics utcába, azóta lakunk itt.

 

Hogy lett pedagógus?

 

Az indíttatás az persze otthonról jött, édesapám, édesanyám tanító volt. Természetes volt. Én 1958 –ban végeztem Kaposváron a tanítóképzőt, majd Pusztaszemesre kerültem gyakorló tanévre. 1959 –ben visszajöttem Marcaliba. Közben felvételiztem a Debreceni Egyetemre földrajz-történelem szakos tanárképzésre. Sajnos akkor édesanyám súlyosan megbetegedett, ezért itthon maradtam.

 

Még abban az évben elvittek katonának, Sármellékre vonultam be a repülőtérre. Ez nem egy „rendes" bevonulási időpont volt, hanem egyedi. A Magyar Néphadsereg akkor tervezte rendszeresíteni a MÍG 19 –es vadászgépeket, és ezek karbantartására képeztek ki sorállományú katonákat. Olyan jeles végzettségű újoncokat kerestek, akiknek a jó matematikai és fizikai előképzettsége adott volt. Én ide kaptam behívót. Rögtön egy öthónapos képzésre vittek minket Szolnokra, a Kilián Repülő Iskolába. Napi öt óra matematika, fizika, elektrotechnika, és mellé a gyakorlati képzés. Sármelléken kezdtem aztán Taszár, Szolnok, Kecskemét következett. Fedélzeti lokátor szerelő voltam. Ma már azt mondom nagyon érdekes évek voltak, leszámítva a bezártságot jól teltek a katonaévek.

 

Tudom, hogy modellezik a Tanár úr, innen az indíttatás?

 

Nem én már kisiskoláskánt, harmadikos-negyedikes korom óta modellezek.

DSC 3405

 

Erre majd még visszatérünk. Leszerelt, hogyan tovább?

 

Még katona időmben lehetőséget kaptam, hogy levelezőn elkezdjem Pécsen a főiskolát testnevelés-biológia szakon. Szerettem volna később a TF –re is menni különbözetire a Fokvári Gyurival együtt. De nekem nem ment, itt Marcaliban nem volt megfelelő tornaszer ezért Keszthelyre jártam át gyakorolni, de nem sikerült. Maradtam általános iskolai tanár.

 

Visszajöttem tanítani Marcaliba. Úgy volt, hogy Gombára megyek, de akkor jött a Noszlopyba új igazgatóként a Kiss Laci édesapja, aki szedte össze a fiatalokat egy tantestületbe. Így kerültem én a Noszlopyba.

 

Mekkora iskola volt akkor a Noszlopy?

 

1430-1470 -es létszámmal működött, délelőtt-délután tanítottunk, mert nem fértek a gyerekek. Az alsósok a Simon téren (ma a Hősök tere) voltak a Szaki mostani épületében.

 

Ezernél több gyerek ... hány testnevelő volt erre?

 

Nevetni fog ... a Kőrösi Lali bácsival voltunk ketten! Persze abban az időben csak két testnevelési óra volt hetente, de azért nyakig voltunk óraszámmal. Volt idő, amikor délelőtt-délután tanítottam.

noszlopy

 

Hogy jutott emellett idő a diáksportra?

 

Először is nem volt konkurenciám ... nem volt számítógép, nem volt magnó, nem volt videó és TV is csak alig, alig. Nem voltak szakkörök, nem egyszer egyedül voltam az iskolában mint pedagógus, viszont a pályát „elborították" a gyerekek! Volt olyan nem egyszer, hogy 90-110 gyerek volt a sportfoglalkozáson. Mindenki csinálta a maga kis egyéni dolgát.

 

Az volt a szokásom, hogy egy-egy sportágban kiemelkedő tanulókból „segédedzőt" csináltam. Ők önállóan dolgoztak a társaikkal, én pedig forgószínpadszerűen mentem az egyik csoporttól a másikig és javítottam a hibákat, illetve kiadtam az új feladatokat. Ők pedig megcsinálták. Nagyon jó közösségek alakultak ki. Ma is úgy emlékeznek vissza, hogy nagyon boldog gyerekkoruk volt ott a pályán!

 

Milyen sportágak voltak az előtérben?

 

Akkor a diáksport az Úttörő Olimpia néven működött. Ott meg volt szabva, hogy milyen – a tantervre alapuló - sportágakban van verseny. Mi ezekre készültünk. Mint alapsportág meghatározó volt az atlétika és a torna. Abban az időben jött be a „rendszerbe" a kézilabda. Talán sokan nem tudják, de eredetileg a kézilabdát nagypályán játszották, amikor én elkezdtem a diáksporttal foglalkozni akkor lett kispályás a kézilabda. A legelején még nem negyvenméteres pályán játszottuk, hanem a kilencesen kívül ott ahol metszette az alapvonalat volt még egy két vagy háromméteres rész. A lényeg az, hogy akkoriban még nagyon kevesen kezdtek el foglalkozni a kézilabdával, én is csak a főiskolán ismerkedtem meg vele.

 

A focival nem nagyon kellett időznöm, mert akkoriban a fiúk szinte éjjel-nappal fociztak. Ha találtak egy kis füves területet, akkor ott folyamatosan rúgták a labdát. Sok bőrlabda került oda az iskolából... de én sohasem kerestem, mert jó helyre került.

uolimpia

 

Milyen feltételei voltak, például az atlétikának?

 

Megoldottuk, akkor készült például egy 100 méteres futópálya, még ma is megvan egy része az informatika terem mögött az a magasított rész. Volt abban az időben három távolugró gödröm, amit folyamatosan használtunk, és két magasugró gödröm. Egy homok dombos és egy homokgödrös. A homokdombosra később már vasszerkezet és szivacs került.

 

Tudom nagyon sok eredményes sportolója volt, ezért arra kérem, hogy a ma is ismert a marcaliakról tegyen említést.

 

Ha már magasugrás, akkor a Lantost említeném, aki megyei magasugró bajnok volt. Ő pin-pongban is nagyon jó volt. Egyébként télen mindig volt házibajnokság sakkban, pin-pongban. Éjjel nappal ütötték a labdát. De például idejárt az Ivusza aki NBI –es asztaliteniszező lett, a Kőrösi Lali bácsihoz.

 

Közbevetőleg akkor atlétika pálya nem is volt Marcaliban?

 

De volt! A harmincas években a Levente (A leventeszervezetek a katonai előképzés legfontosabb szervezetei voltak Magyarországon az 1920-as évek elejétől a második világháború végéig.) építette a Sport utcába. Sajnos, amikor átépítették a kilencvenes években - a ma sem működő beléptető rendszer miatt - a focipályát, tönkretették a hitelesített 400 méteres pályát, a súlylökő körrel, a magasugró hellyel, a távolugró gödörrel együtt. Pedig 1974 –ben lett a futópálya felújítva ... még emlékszem Miskolcról hozták a speciális salakot. Egyébként akkor működött a hetvenes évektől kezdve atlétikai szakosztály is Marcaliban.

 

A nap 24 órából állt, de ebből 13-14 elment a sportra, és hát a hétvégék is gondolom a versenyekre. Hogy lehetett ezt így csinálni?

 

Szeretni kellett, higgye el nem a pénzért csináltam. Akkoriban 2 vagy 3 óra sportköri díjat fizettek összesen. A gyerekek vitték az embert, a pénz nem számított. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy akkoriban nem kellett könyörögni, hogy jöjjön edzésre, hanem a gyerekek jöttek a folyosón, hogy tanár bácsi ugye lesz edzés, jöhetünk? Azért szerettem az atlétikát, mert ott „kézzelfogható" volt az eredmény. Elkezdtük tavasszal... mondjuk ugrott a gyerek négy métert, a tanév végére négyharmincat. Ez éltetett, látható, mérhető eredmény, és hát tegyük hozzá az atlétikában nincs szubjektív bírói ítélet! Ez egy mérhető sportág.

 

Térjünk vissza az eredményekre, önnek kik voltak a legeredményesebb sportolói?

 

Kezdjük az elején. Készítettem feljegyzéseket, de a hatvanas évekről sajnos nem. Volt egy Szabó Tamás nevű tanulóm aki 1974 –ben atlétika öttusában harmadik lett az Úttörő Olimpián talán Ő volt az első nagy eredmény. Egyébként testnevelő tanár lett.

 

Egy Fehér József nevű tanítványom, aki szintén testnevelő tanár, 77 ben kislabdahajításban lett az Olimpián hatodik.

 

Karsai István 78 ban magasugrásban negyedik, távolugrásban pedig nyolcadik. 175 -öt ugrott magasban, 5,87 –et távolba 14 évesen(!) egyébként gimnazistaként a Fokvári Gyurinál benne volt az országos bajnok, az atléta csapatban. Abban a csapatban volt a Varga István aki most ügyvéd, Borsos doki fia, a Navrasics doki fia, ők egyébként hozzám is jártak edzeni.

 

Magyar Róbert, aki országos negyedik lett tornában 1980 –ban. Abból a tornateremből, ami most a Noszyban van. Amíg az atlétákkal voltam kint addig, csak a talajt gyakorolhatta, csak akkor mehetett gyűrűre, ha bementem ... de megoldottuk!

 

Nagyszerű atlétám volt a Laczó Timi aki ma a Gimnáziumban testnevelő tanár. A Debreceni Úttörő Olimpián csapatban hatodikak lettek az Országos Döntőben. Nagyon jó csapat volt .. jellemző, hogy 8 mp átlagot futottak 60 méteren!

 

A Timi mennyit futott 60 méteren?

 

Ott 7,9 –et de futott korábban 7,8 –at is! Nagyon jó atléta volt! Hetedikes korában 5,32 ugrott távolba egy MASZ versenyen. A felnőttek legjobbja 5,05 ugrott! Nagyon csodálkoztak és kérdezték hol készül, mondja: „a folyosón .. gumiszőnyegen ..." kérdezik, mennyit edz? ... válasz: „reggel, délben és este! :-)))" Napi kettő edzésük legalább volt. Nem véletlenül voltak ennyire jók a körülmények ellenére.

 

Aztán jött a Lukács Évi (Az Ifjúsági Olimpián bronzérmes Bajnok Eszter anyukája! v.z.) aki 5,55 öt ugrott! Szerintem még ma is ez a megyei csúcs a 14 éveseknél! Ő Kéthelyen tanult, de hozzám járt be naponta edzésre. Ő hamar befejezte sajnos! 16 évesen 100 gáton az országos döntőbe volt! De legalább testnevelő tanár lett, és ahogy olvasom, nagyszerűen szerepelnek a Diákolimpián a tanítványai, nem beszélve a lányáról, akit Ő tanított a távolugrásra ... és hova jutott abból a kisiskolai távolugró gödörből!

 

A Kiss Lajos - ma fociedző – aki a Virág Krisztiánnal harmadikos koruktól kezdve 80-100 méterrel nyerték a megyei mezei futó bajnokságot. Nagyon jó sportolók, nagyon jó focisták voltak! Hetedikes korukban elvitték a Krisztiánt a Kaposvári Rákócziba, a Lajost meg a ZETE -hez. Nagyon szorgalmasak voltak, kiadtam nekik a feladatot és elvégezték. A Lajos legalább 10 számban aranyjelvényes sportoló volt! A gátfutástól, a távolugrásig a 400, 800, 1500 méterig. A Lajos az 1500 és 3000 méteren Országos Bajnok volt korosztályában az MASZ nál, nagyon nagy előnnyel! Emlékszem egy győri meg egy Honvédos gyerek volt tulajdonképpen „kikiáltva" bajnoknak, de a Lajos nagyon megverte őket!

 

A Bőle Laci, ma is testnevelő ... nagyon sokoldalú volt! Gyors robbanékony, erős, nagyon jó labdaérzékkel. De talán birkózásban voltak a legjobb eredményei. Az Úttörő Olimpián jó helyezéseket ért el. A Laci nagyon jó tornász is volt, jó mozgásérzékkel.

 

Akkoriban virágzott a birkózó sport Marcaliban. Volt egy Szecsődi Imre nevű edző, aki nagyon sokat tett ezért a sportágért. Én elküldtem a Lacit a birkózókhoz, ahol aztán nagyon gyorsan hozta az eredményeket. Talán másfél év multán már országos ezüstjelvényes birkózó lett, második lett az Országos Döntőben! Ez nagyon nagy szó volt akkoriban, mert összehasonlíthatatlanul többen birkóztak, mint manapság. És a Laci súlycsoportja talán a legbővebb létszámú volt. Ott elérni az ezüstérmet, nagyon jelentős siker volt! Később volt birkózó edző is, és jó eredményes edző! De az én legnagyobb csodálkozásomra nagyon hirtelen abbahagyta és átpártolt a kosárlabdára. Ott is nagyon hamar eredményeket ért el. A csapataival egyre jobb eredményt ért el, a Diákolimpián Országos harmadik csapata is volt!

 

Mindenki ismeri a Várfalviné Balogh Marikát, aki most megy majd nyugdíjba a Noszlopyból, ahol tanítványom, és testnevelő tanár kollegám volt. Marika nagyon jó atléta volt. Hatodikos korában már a megye egyik leggyorsabbja volt 60 méteren. Aztán elkezdett kézilabdázni, de amikor gimnazista lett akkor már kosárlabdázott.

 

A Fokvári Gyuri hozott össze egy nagyon jó fiúcsapatot de a Marika is rendszeresen járt az edzéseikre. Jó kosaras volt, de nem volt annyi lány, hogy csapatot tudtak volna csinálni. Majd csak később, amikor Kaposváron tanult akkor játszott lányok között. Olyan jól csinálta, hogy már, mint edző is tevékenykedett. A főiskola után először Niklán tanított már ott is próbált kosárcsapatot csinálni, de igazi csapata már itt lett a Noszlopyban amikor idekerült tanítani.

 

Azok a marcali fiúk, akik ma a VSZSE –ben kosaraznak azok közül többen nála kezdtek az iskolában. Gondolok itt a Csobod Lajosra, a Sziva Balázsra. De a Bőle Lacit is ő segítette a kezdetekben a kosárlabda edzői munkájában. Manapság már az atlétikában jeleskedik, jó futói vannak.

 

De voltak ma kevésbé ismert atlétáim, akik nagyszerűen teljesítettek, ők elköltöztek Marcaliból ezért nem ismerős az olvasóknak, de nagyszerű atléták voltak! Csak néhány kiemelkedő: az Elek Zoli fedett pályán 172 cm ugrott magasban, a Rácz András 14,93 –al lett országos bajnok súlylökésben, Palacskó Tímea hatodikosként 8 mp futott 60 méteren a Népstadionban, a Csizmadia - ma tűzoltó- országos harmadik lett magasugrásban.

 

Büszkén mondhatom, hogy a megyében szinte minden évben volt első vagy második helyünk és a hosszú pályafutásom alatt számtalan alkalommal szerepeltek hól a tanítványaim az Úttörő Olimpia Országos Döntőiben. A Noszlopynak a megyében csak a kaposvári iskolák voltak az ellenfelek. A versenyzőim közül többen leigazoltak a Kaposvári Építőkhöz, mert mi nem tudtuk fizetni a versenyeket, és így a kaposvári színekben versenyeztek, de nálam edzettek többen.

 

Talán ennyit az atlétikáról. Beszéljünk egy kicsit a labdasportokról. Úgy tudom labdarúgással nem foglalkozott.

 

Kezdetben még igen. Tulajdonlépen addig, amíg a Bene Jóska és a Hujber nem lettek egyesületi edzők. Addig én csináltam. Volt házi bajnokságunk rengeteg gyerekkel, kiválasztottam közülük néhány vezéregyéniséget és megbíztam őket, hogy szedjenek össze 15-16 gyereket. Legyen benne két kapus stb.. rájuk bíztam a többi játékost is! És az volt az iskola csapat! Sokkal jobban megcsinálták mintha én csináltam volna! Ebben a csapatban volt a Buna meg az Arany, a testvére Attila egyébként nagyon jó tornász volt! Ez egy olyan jó csapat volt, hogy a Rákóczi csak nagy nehezen tudott minket megverni 3-2 re úgy, hogy mi rúgtunk két kapufát! De kispályán is általában másodikak, harmadikak voltunk a megyében!

 

A focival azért nem foglalkozott jobban, mert nem volt hol? Érthető, hiszen a Noszynak nem volt pályája ...

 

Nekem el kellett volna mennem minimum a honvéd pályára, de hát akkor nem tudtam volna a többiekkel foglalkozni. De azért megoldottuk mindig. A lányok kézilabdáztak az egyik pályán, a fiúk fociztak a másikon. Ősszel, tavasszal volt, hogy 2-3 házibajnokságot indítottunk! Volt belvárosi csapat, horvátkúti, bizei és gyótai csapat. Gyóta önálló volt, mert nagyon jó csapata volt ott voltak a Guricza gyerekek meg a cukrász Ható gyerek, nagyon jók volta! Ezek éjjel-nappal fociztak Gyótán.

Kézilabda?

 

Fiúkkal kezdtem. Volt egy Dunkler Gyuri nevű tanítványom, aki nagyon jó volt, de az az egész korosztály. A Vass Vince bácsi, aki a megyei bajnokságból készült az NBIII -ba a csapatával játszott ellenünk egy szpartakiádon. Na ez a Dunkler gyerek úgy szétlőtte a kapusukat, hogy a végén csak nagy nehezen tudtak a felnőttek megverni minket. A Vince bácsi jutalomból felvett minket a honvédségi teherautó platójára és velük jöttünk haza. Nagy szó volt, mert egyébként persze mi mindenhova vonattal mentünk. Az egy jó csapat volt, ha jól emlékszem ott kézilabdázott a Fekete Lajos is, aki most képviselő lett.

 

Aztán később én a lányokkal is elkezdtem foglakozni. Először az atléta lányokkal, aztán később már jött mindenki. Tudja a kézilabda az atlétikához képest egy vidám sport. Az atlétika az egy önsanyargató sport, a kézilabdában van adok-kapok, van kombinatív játék, tehát érdekesebb. Egész jó kis csapatok alakultak ki, aztán mentek tovább. A Csarnok megépülte előtt is volt jó kézilabda nálunk. De a Mikszáthnak akkor már a Kiss Laci vezetésével nagyon jó csapata volt, nagyon jó meccseket játszottunk egymás ellen. Hatalmas presztízs csaták voltak. Aztán ahogy a Csarnok megépült átkerültek oda a kézilabdás lányok, a továbbiakban már csak a testnevelés órákon volt kézilabda. De ahogy a Balogh Piroska a Noszlopyba került testnevelő tanárnak, újrakezdték!

 

Modellezés ... korábban már említette, hogy már kisiskolás korában is készített repülőket. Úgy hallottam egy nagy létszámú szakkört is vezetett.

tanba2

 

Még mielőtt bevonultam volna, alakítottam egy szakkört, a mai Iparos Házban. Amikor leszereltem folytattam, és a Noszlopyban az akkori mosókonyhában alakítottunk mi egy szakköri helyiséget. Úgy tudom, most a festészeti tanszakosoknak van ott terme. Ott volt az úttörő szoba meg a modellező műhely. Párhuzamosan volt a szakköri foglalkozás a sporttal. A szakkörösök önállóan dolgoztak, időnként leszaladtam hozzájuk adtam valami anyagot, vagy tanácsot a folytatáshoz. Volt mindig úgy 20-25 kezdő modellezőm, közel 20 haladóm. Amúgy az egészre az MHSZ vett rá. Ismertek engem, mert náluk én már régóta modelleztem. Bozsek „Cucu" bácsi volt akkor az MHSZ vezetője. Adtak anyagot, felszerelést. Szerettem csinálni, 1965 ben én lettem a klubtitkár, és amikor elkészült az MHSZ székház

1970 –ben, kaptam egy gyönyörű nagytermet jól felszerelve. Akkor már volt 16-17 éves tagom úgy hat-hét, kicsit fiatalabb 8-9,. és vagy 40-50 általános iskolásom.

 

Ezek ugye gumimotoros gépek voltak, amit csináltak?

 

Nem csak azt csináltunk! Volt az úttörő kategóriában rendes 1,5 cm3 motoros gép is, eléggé nagy ritkaság volt akkoriban, de nekünk volt. Persze a nagyobb rész az A/1 vitorlázó volt.

A hetvenes években nekem már rádióirányítású repülőim voltak. Sorköteles gyerekeket képeztünk ki. Őket a légvédelemhez vonultatták be később, és ők imitáltál a repülőikkel a célt a légvédelmi tüzéreknek.

tanba1

 

Persze mentünk versenyekre is. Például a sakkozó Nádor Zoli második volt Kisapostagon, az Úttörő Olimpián. Volt egy Élő Elemér nevű tanítványom, aki ha jól tudom most karatézik, Ő második volt országoson az ifjúsági korosztályban.

 

Aztán amikor megszűnt az MHSZ szép lassan abbamaradt, mi pedig visszamentünk 2000 –ben a mosókonyhába. Akkor már széndioxidos modelleket készítettünk. Jól szerepeltünk a dunántúli bajnokságon másodikak voltunk csapatban. Volt a hetvenes években több „nagynevű" versenyzőnk is. Például a

Bíró Jenő, a Németh Jenő vagy az autószerelő Magyar.

 

Tanár úrnak az építés vagy reptetés a nagyobb öröm?

 

Én olyan repülőket készítek mostanában, amelyeket teljesen az alaptól kezdve építek meg. Nem veszek repülőket. Persze a motort és a vezérlést az megveszem, de a többit azt én csinálom. A kertem végén van egy szabad területe a Ziehl-Abbeg –nek. Megengedték, hogy csináljak egy kisajtót, átmegyek és én ott reptetek. Ezek már akkumulátoros gépek 15-20 perceket szoktam repülni. Felmegyek olyan 100-150 méter magasra. Ha lesz pénzem, akkor veszek egy kis kamerát és akkor majd csinálok felvételeket. Kínából szoktam vásárolni az unokám segítségével. Ott még nekem is elérhető áron lehet venni alkatrészt. Két hét alatt megjön! Ami itt 5-6 ezer forint azt kintről 1200 –ért megkapom postaköltséggel együtt!

DSC 3415

 

Kertészkedés ... Azt árulja el nekem , hogy maradt még arra is ideje?

 

Megoldottam... nem csak kertészkedtem, hanem volt, amikor 500 nyulat tartottam. Uborkát termeltem nagyban ... ezt a házat úgy építettük fel, hogy Gombán volt egy nagy almáskertünk, eltároltuk termést és tavasszal vittük piacra. Ez a ház így épült ... én nem vettem fel kölcsönt. Először az alap készült, ahogy pénzem volt felhúztuk a falakat, majd tető került rá ... így szép lassan.

tanba3

 

Ezek szerint mindenre van idő, csak mi általában rosszul osztjuk azt be ...

 

Hát elképzelhető! Tudja, korán kell kelni, és csinálni kell. Én most is azt mondom mindenre van idő, amit megakarunk tenni.

 

Köszönöm Tanár úr! Jó egészséget kívánok Önnek! És köszönöm, amit Marcali sportjáért tett!

 

Várjon egy kicsit ...mielőtt befejeznénk, valamit még szeretnék mondani. Tudja amit elmeséltem, amit végigcsináltam, azt nem tudtam volna a feleségem segítsége nélkül megtenni. Amíg én az iskolában voltam, vagy a hétvégeken versenyeken, addig Ő helyt állt helyettem is, az itthoni feladatokban. Minden eredményben, minden sikeres sportoló diadalában egy picit Ő is benne van!

 

A Tanár úr holnap lesz 75 éves!
Sok boldogságot és további aktív éveket kívánok Önnek!

Olvassa a Marcali Portált Facebookon is!

Keresés a tartalomban...

Elérhetőségek

Levélcím: Marcali Portál

8700 Marcali Orgona u. 1-3 "A" lh. fsz. 2
NMHH nyilvántartási szám: 1253-3889
Alapítás éve: 2000.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Reklámmal kapcsolatban: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Cookie-k használata a weboldalon

Küldjön nekünk Ön is híreket!
Történt olyan esemény vagy hír a térségében ami nincs fent a Marcali Portálon, esetleg hallott, látott, fényképezett, valami érdekeset és Ön szerint fent lenne a helye hírportálon?
Küldje el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre!


Megjelenés: Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a részére elküldött híreket - a tartalom csorbítása nélkül - a megjelentethetőség érdekében módosítsa, szerkessze. A megjelenésre vonatkozóan garanciát nem vállalunk - azaz nem mindegyik, részünkre elküldött hír jelenik meg szükségszerűen a marcaliportal.hu-n.

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.