Pandémia – „A pandémia olyan fertőző betegség okozta járvány, amely sok embert fertőz meg nagyon nagy területen, akár több kontinensen, vagy világszerte. Hivatalosan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hirdethet pandémiát.” A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. – azt gondolom a ma élő generációk örökre megtanulták a szójelentést. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2020. március 11-én nyilvánította világjárványnak a koronavírust, amely Vuhan kínai nagyvárosból terjedt el.

Ennek már több mint egy éve. Úgy gondoltam, hogy a „frontvonalban” dolgozó szociális munkások és segítőik munkájáról megkérdezem Hartal Katalint a Marcali Szociális és Egészségügyi Szolgáltató Központ igazgatóját.

*

Mikor kezdtek Önök felfigyelni a járványveszélyre? Kaptak valamilyen figyelmeztetést? Mennyire voltak felkészülve a feladatokra? Rendelkeztek a szükséges létszámmal, eszközökkel?

Járványveszély korábban is volt és létezik ma is. Ezzel azoknak a szolgáltatóknak, akik emberekkel dolgoznak, állandóan szembe kell nézni, és meg kell tenni a szükséges megelőző intézkedéseket a fertőzések terjedésének megelőzésére, a higiénés szabályok betartásával és betartatásával. Gondoljunk csak a szinte évente visszatérő influenzajárványra. Arra azonban véleményem szerint senki nem volt felkészülve, hogy ez a vírus ilyen gyorsan terjed, és a szokásos higiénés módszerek nem elég hatékonyak a fertőzés terjedésének megelőzésére.

A koronavírus megjelenéséről és terjedéséről első körben mi is a sajtó útján értesültünk. Később a Kormány által kihirdetett vészhelyzet és az ágazati minisztérium által hozott védelmi intézkedések és megszorítások mentén szereztünk egyre több információt arról, milyen súlyos veszéllyel állunk szemben. Nem voltunk felkészültek abban a tekintetben, hogy legyen több hónapra elegendő védőfelszerelésünk és fertőtlenítő szerünk, melyek vonatkozásában a múlt év elején komoly beszerzési nehézséggel kellett szembesülnünk.

Az intézményi szolgáltatások széles palettája más és más védelmi intézkedés elé állítottak bennünket. Lásd például az Idősek otthonában elrendelt látogatási és kijárási tilalmat, a vele együtt járó ellátási nehézséggel, míg másutt a fokozott személyi higiénés szabályok megtanítását, alkalmazását, valamint az online szolgáltatásnyújtás megtanulását.

Az intézmény személyi feltételei nem egy ilyen nagyméretű járványra és az azzal járó szolgáltatási igények növekedésére vannak meghatározva, ezért valamennyi területen küzdöttünk a ránk nehezedő kihívással. Természetesen a megnövekedett igények mellett az intézményem dolgozói egy részét is elérte a fertőzés, illetve a szolgáltatást igénybevevő ellátott, vagy saját családtag fertőzöttsége miatt elrendelt karantén, vagy a kisgyermekes szülők kényszerű otthonmaradása okán. Ezek miatt időnként kevesebben is voltunk, mint normál működési környezetben.

Úgy tudom a SZESZK -nek Marcali mellett, Kelevíz és Nagyszakácsi településeken van házi segítségnyújtás, családsegítéssel kapcsolatos feladata „béke időben”, bővült ez a feladatkör más települések irányában?

A pandémia alatt az intézmény ellátási területe nem bővült. Intézményünk fenntartója a Marcali Kistérségi Többcélú Társulás. Ebből fakadóan ellátási területünk sem csak Marcali lakosságára terjed ki. A házi segítségnyújtást és család-gyermekjóléti szolgáltatást Marcalin túl még hét település (Csákány, Nagyszakácsi, Nemesvid, Sávoly, Somogysámson, Somogysimonyi, Somogyzsitfa) számára biztosítjuk, de több szolgáltatásunk ellátási területe Marcali járás valamennyi települése, melyek szintén személyes gondoskodást biztosítanak, aminek elengedhetetlen feltétele a személyes kontaktus felvétele.

Az első hullám elején én úgy gondolom időben zárt az ország. Marcaliban a bentlakásos otthon izolálva lett, a nappali közösségi ellátás felfüggesztésre került. Viszont megszaporodott a háznál történő ellátások száma. Hogy bírták létszámmal? Úgy tudom már akkor is kaptak segítőket az Önkormányzat intézményeiből.

A Kormány által meghozott védelmi intézkedések az egész lakosságra vonatkoztak és vonatkoznak, de ezen belül is leginkább azokra a célcsoportokra, melyek koruk, és krónikus betegségeik mentén még inkább veszélyeztettnek tekinthetők. Ezekből bennünket leginkább próbára tett a 70 éven felüliek és a karanténban lévők számára a Polgármesterek feladatául rendelt ellátás biztosítása, mely során az igényeket a Család és gyermekjóléti központunk készenléti telefonvonalán lehetett leadni, és az ellátást is nekünk kellett biztosítani, valamint az első hullámban elrendelt kórházkiürítés kapcsán hazaadott súlyos állapotú személyek ellátásának megszervezése, biztosítása, a már bemutatott humánerőforrással.

A múlt év vége felé volt olyan időszak, amikor az igényeket csak a város által fenntartott intézményeinek segítségével tudtuk kielégíteni. A Kultúrház, a Múzeum, a Könyvtár dolgozói a szakmai képzettséget nem igénylő tevékenységekben, a bevásárlásban, ügyintézésben, maszkok varrásában tudtak segíteni. Ez úton is köszönetemet szeretném kifejezni az intézmények vezetőinek és munkatársaiknak az önzetlen segítségért.

Az Idősek otthona lezárása is elsősorban a bentlakók egészségének és életének megvédése érdekében történt. Esetükben a védekezést így remélem utólag sikeresnek mondhatom, mert egy bentlakónk sem fertőződött meg és e miatt nem kellett senkit elveszítenünk. Oltásuk is jól halad. Jelenleg már az ott élők 100 %-a, a dolgozók 90 %-a túl van vagy az első, vagy mindkét oltáson.

Az Idősek nappali ellátása, közismert nevén az Idősek Klubja már egy éve nem fogadhat személyesen igénybevevőket. Többek között velük is online tartották és tartjuk a kapcsolatot, és ha szükséges, lakókörnyezetben biztosítjuk a szolgáltatást.

Az online kapcsolattartás érintette még e mellett a védőnői szolgálat, a család- és gyermekjóléti szolgált és központ kapcsolattartását, a jelzőrendszerrel való együttműködés területeit is. Ezzel kapcsolatban a technikai feltételek biztosítása és az online módszerek alkalmazásának elsajátítása állított bennünket kihívás elé.

Ma már tudjuk, hogy Magyarország szerencsésen „megúszta” az első hullámot, nagyon mások a mai számok a tavaly március-áprilishoz képest. Van már Önnek adata az első hullám megbetegedettek, elhunytak számáról?

Mi nem készítettünk ezzel kapcsolatban statisztikát. Az országos és a területi adatokból tájékozódunk. Az első hullám véleményem szerint a városunk lakosságát kevésbé érintette, illetve vélhetően fegyelmezetten betartották a védelmi előírásokat. Intézményünk szempontjából, ha a kórház kiürítést figyelmen kívül hagyjuk, akkor sem elsősorban a fertőzöttség, inkább a többletfeladatok okoztak kihívást. Ellátottjaink közül a pandémia egész időtartamát tekintve koronavírus fertőzésben többen megbetegedtek. Közülük volt, aki meggyógyult, és többeket sajnos el is veszítettünk. Azt gondolom, a koronavírus fertőzésben elhunytak pontos számáról a háziorvosoknak vannak inkább adatai.

Megörültünk a nyárnak és sokan azt gondoltuk – velem együtt – lesz második hullám, de az már sokkal könnyebb lesz. Hát nem lett igazunk a számok, a valóság brutálisan „lecsapott” , megítélésem szerint nagyon későn zárt az ország. Önök már azért sokkal tapasztaltabbak voltak, de hát sokkal több beteggel, elesett emberrel kellett foglalkozniuk. A nagy titkolózás közepette alig jutott el hír a lakossághoz az Önök tevékenységéről. A második hullám nagyobb volt és ahogy ma már tudjuk véget sem ért és, következett a harmadik hullám. Milyen tapasztalatai vannak? Hogy bírták, bírják?

Titkolózásról nem beszélnék, inkább csak csendben tettük a dolgunkat. Nem volt sem idő, sem kapacitás arra, hogy a médiában láttassuk a helyzetünket. Sokkal többet foglalkozott a sajtó az egészségügyi ellátással - természetesen jogosan -, így rólunk teljesen elterelődött a figyelem.

A szociális szolgáltatások nem hoznak látványos eredményeket, de hiányunk mégis pótolhatatlan lenne, mint ahogy az ebben a súlyos helyzetben is megmutatkozott. Az első hullámon túljutva, még ki sem tudtuk pihenni a fokozott igénybevétel okozta fáradtságot, máris ott álltunk a második, ma már a harmadik hullámban. Sok elsőhullámos igénybevevő maradt az ellátási rendszerünkben, akiket ma is ellátunk, és ehhez jönnek folyamatosan az újabbak.

Hogy felkészültebbek vagyunk-e? Meglehet. Az erőforrások hatékony kiaknázásában, a megelőző intézkedések pontos végrehajtásában igen. Fáradtak vagyunk, és még nem lehet látni, hol a vége!

Azt tapasztalom, hogy a hosszúra nyúlt pandémia miatt megnövekedett a családon belüli bántalmazás és agresszió, de a kollégáim felé irányuló agresszivitás is. Nehéz ezeket jól és hatékonyan kezelni. A terhelés és az egyik szolgáltatásból a másikba történő átirányítás sem egyformán érint mindenkit, az e miatt keletkezett belső feszültségeket is szükséges időnként orvosolni.

Biztos vagyok benne, ha megszabadulunk a járványtól, akkor levonják a következtetéseket és ha módjuk lesz rá átbeszélik a tapasztalatokat. Azt gondolom erre nem csak városunkban, hanem országos szinten is szükség van. Egy év elteltével már tudjuk nem volt felkészülve országunk a helyzetre. Hiányzott a járványügy néhány éve átszervezett apparátusa, szakemberei. Talán bizonyos készleteket is tárolni kellett volna. A törvény szerint az Állam feladata a védekezés és annak minden feltétele. Tudom, hogy Önöknek védőfelszerelés csak akkor lett, amikor az Önkormányzat azt beszerezte. Kimaradtak a tesztelésből, azt is a Város finanszírozta. Most pedig az oltási sorrendbe fel sem vették a szociális ellátásban dolgozókat.

A következtetéseket szerintem mindenkinek le kell majd vonni, de jelenleg még a napi feladatok, az újabb és újabb kihívások erre nem engednek teret. Én csak a saját intézményem és annak működési környezetét vagyok hivatott értékelni.

A készletekre vonatkozóan, mint ahogy az interjú elején is jeleztem, a védőeszközök felszerelések eddig is rendelkezésre álltak a munkánkhoz, negyedéves megrendelések formájában, de a vírusjárvány első hulláma idején hirtelen eltűntek a piacról a védőfelszerelések, és a fertőtlenítő szerek, vagy csak sokkal magasabb áron lehetett hozzájutni. Mi is, mint sokan mások saját maszk varrással próbáltunk a helyzeten javítani, illetve kaptunk is maszkokat (pl: a Múzeumtól, a lakosságtól).

Igen, ekkor Marcali Város Önkormányzatától kértünk és kaptunk segítséget fertőtlenítő szerek beszerzésben, a kollégák tesztelésében. Később a beszerzéseket központi keret és saját beszerzés együttesen biztosította, tesztelésre egy alkalommal volt lehetőség hétvégi napon, illetve a múlt héten kaptunk az alapszolgáltatás dolgozói tesztelésére egy havi tesztmennyiséget.

A szociális alapszolgáltatások méltánytalanul, de kimaradtak az oltási rendből, pedig a vírusfertőzés szempontjából legveszélyeztetettebb célcsoporttal érintkezünk nap, mint nap, ezért magas a kockázata, hogy megbetegszünk, illetve a fertőzést tovább adjuk.

Jó példa az is, amikor kolléga ellátott fertőzöttsége okán kontaktként került karanténba, melyre 60% táppénzt kapott. Mellesleg megjegyzem, a szociális ágazatban dolgozók a legrosszabbul fizetettek.

*

Mindezek ellenére Önök nagyszerűen helytálltak! Köszönjük a szolgálatukat! Dicséret illeti a dolgozóikat, a segítőiket! Reméljük már nem sokáig kell kitartaniuk, kitartanunk! KÖSZÖNJÜK!

Megítélésem szerint a Város lakossága, Önkormányzata példásan helyt állt! Mindenki úgy segített ahogyan módjában állt! Sokan vásároltak be idős szomszédjaiknak, figyeltünk egymásra és ez nagyon jó!

A végére beillesztek 4 rövid videót egybefűzve, amit a Művelődési Központ munkatársai készítettek. Név szerint: Bertalan Bálint, Háromi-Horváth Krisztina, Szován Gábor, T. Molnár Gertrúd, Zsirai Tibor.