Legutoljára 2020 őszén találkoztunk személyesen egy kézilabda meccsen, akkor éppen, mint a Hévíz SK kézilabda csapatának szélsője játszottál ellenünk a Sportcsarnokban … és bánatomra dobtál a MVSZSE -nek öt gólt. A következő bajnokin már nem játszottál a Hévízben… akkor már tudtad, hogy mész az Exatlonra?
Amikor Marcaliban mérkőztünk még nem tudtam, hogy megyek, de akkoriban adtam le a jelentkezésemet.
Mielőtt belevágnánk ennek a nagy kalandnak az elbeszélésébe, szeretnélek egy kicsit bemutatni olvasóinknak.
Te az utolsó „Fuisz lányok” egyike vagy, a korosztályodat követően János bácsi már nem foglalkozott kisebbekkel. A Tanár úr teljes idejében a 96-97-98-99 -es korosztályt edzette, menedzselte. Bejáró tanuló voltál Somogyzsitfáról a Noszlopyba, ott kezdtél kézilabdázni. Akkoriban még két önálló iskola volt Marcaliban két csapattal. Minden bizonnyal először valami egymás elleni meccsen láthattalak játszani. Akkoriban ki volt az edződ?
A Piri néninél – Sziva-Balogh Piroska – kezdtem, majd, amikor a VSZSE leigazolta a korosztályunkat és összekerültünk a Mikszáthosokkal akkor kerültem a János bácsihoz, de még előtte egy rövid időre a Pék Evihez jártam. Ő foglalkozott a 98-99-es korosztállyal egy darabig. Azután néhányunkat a János bácsi átvett, és attól kezdve az „idősebbekkel” együtt edzettünk. Később a serdülőben Szántó Angéla volt az edzőm. 2014 szeptemberében igazoltam Hévízre.
De most nem a kézilabdáról beszélünk hanem Rólad. Néhány alkalommal amikor nem volt már buszod haza Zsitfára én vittelek el, közben sokat beszélgettünk, már akkor felfigyeltem rá, hogy fiatalon is milyen határozott véleményed van. Te mindig ilyen voltál?
Igen már egészen kiskoromban is, ami a szívemen volt az egyből ott volt a számon is, sokszor meggondolatlanul is. Sohasem mérlegeltem, még akkor sem, ha tudtam … hátrányom származik abból, amit mondok. Nagyon korán voltam mai szóval élve céltudatos, sok mindent tervezgettem és azt tapasztaltam, ha igazán akarok egy célt elérni akkor az teljesült általában.
Keszthelyre mentél tanulni, és értelemszerűen ott folytattad a kézis pályafutásodat is. Persze követtelek a közösségi oldalakon, és egyszer csak azt láttam, hogy vízimentő vagy, fitnesz versenyeken indulsz. Avass be minket, hogy kerültél a fitnesz világba? De kezdjük a vízimentősséggel.
Négy évig voltam vízimentő a Balatonon. Amikor elkerültem az Asbóthba eldöntöttem, hogy amikor lehet nyári munkát vállalnom – 16 év – akkor én megyek, viszont nem szerettem volna a vendéglátóiparban dolgozni. Ugyanakkor szerettem volna Balaton parton lenni, napon lenni és „belebotlottam” a vízimentők felhívásába. Jelentkeztem, felvettek, elvégeztem a tanfolyamokat és négy évet „szolgáltam”. Nagyon megszerettem a munkát, a társaságot.
A fitnesz az úgy kezdődött, hogy érettségi után elkezdtem dolgozni a sport mellett – egy dohányboltban voltam eladó egy évig – persze voltak más céljaim az életben. Egyetemre készültem, személyi edzőként képzeltem el az életemet. A kézis csapattal egy edzőterembe jártunk erősíteni, és nekem nagyon bejött. Megfordultam máskor is a teremben nem csak a csapattal. A terem vezetője felfigyelt rám és megkérdezte, hogy van-e kedvem egy edzését végig csinálni, mert kíváncsi az állóképességemre.
Látta rajtam, hogy bármit mondott azt mindig megcsináltam, ezért azt javasolta kezdjek el versenyezni. Gondolkoztam egy darabig és végül 2018 decemberében eldöntöttem, hogy belevágok. A célom és elhatározásom az volt, hogy 2019 -ben már színpadon fogok állni.
A képeket látva elérted! :) Mi volt a legjobb eredményed ebben a sportban?
Európa Bajnokságon lettem negyedik a junior korosztályban. Szerintem nagyobb siker a felnőttek között elért ötödik helyezésem, mert egy nagy mezőnyben sikerült elérnem az eredményt, mindössze 7 hónapos felkészüléssel.
Említetted az eladói munkát, ami egy évig csináltál, mire váltottál?
A Generali biztosítónál kezdtem el dolgozni, és a dominikai kiutazásig náluk dolgoztam főállásban. Párhuzamosan tartottam személyi edzéseket, foglalkoztam óvodában kisgyerekekkel, volt a Hévíz SK -ban egy gyerekcsapatom, és persze kézilabdáztam.
A Generalinál sikerült ügyintézőből mentortanácsadóvá avanzsálnom. Én foglalkoztam a területünkön az újonnan belépő kollégákkal. Segítettem őket egy éven át, hozzám fordulhattak a munkájukkal kapcsolatban tanácsért, segítségért.
Aztán? Láttál egy hirdetést, hogy jelentkezni lehet az Exatlonra? Láttad a korábbi évadokat?
Az történt, hogy elkezdtem vigyázni egy kisfiúra, mint bébiszitter. Amikor a családnál voltam esténként és a kisfiú elaludt, nem tudtam mit csinálni, tehát néztem a TV -t és benne az Exatlont. Az első évadból is láttam egy keveset, a másodikat pedig szinte végig követtem. Engem a játék érdekelt, a „körítés” az egyáltalán nem. A verseny az viszont nagyon tetszett és elhatároztam, ha lehet akkor én is szívesen kipróbálnám.
Sokat járt a fejemben, hogy de jó lenne... amikor edzettem akkor „készültem” az Exatlonra, utánakerestem a lehetőségeknek. Aztán egyszer csak megnyílt egy online jelentkezési lehetőség. Jelentkeztem.
Milyen elvárások voltak?
Nagykorúság, útlevél, fotó csatolás és volt egy kérdőív, amit ki kellett tölteni, több mint tízezren jelentkeztünk! Ez volt az első szűrő. A második szűrés az egy telefonos beszélgetés volt, aminek a végén felhívtak Budapestre. Felutaztam egy személyes beszélgetésre.
Hazajöttem és vártam a telefont. Továbbjutottam a fizikai felmérésre. Teljesítettem, következett egy jóval hosszabb, elmélyültebb megbeszélés. Megköszönték és újabb várakozás következett.
Csörgött a telefon és az utazáshoz szükséges az oltásokról beszéltünk, hogy mit kell beadatni. Na ekkor már kezdtem bizakodni! :) Még nem lehetett tudni, hogy utazó vagy tartalék leszek, de az logikusan következett a kérésből, hogy számítanak rám.
Aztán a budapesti szerződéskötéskor tudtam meg, hogy kezdő játékos leszek.
Valami elképzelésed volt arról, hogy ha elutazol a világ másik felére, több hónapra … mit vigyél? Mit pakoljál... segítettek ebben?
Nekem ez volt életem első repülőútja! Bőröndöm sem volt, mert hát én sporttáskával utaztam korábban. Szerencsére mindenben segített a stáb. Kaptunk egy listát, hogy mire lesz szükségünk. Beszereztem mindent és tulajdonképpen csak a vitaminjaim voltak, ami pluszban hozzájött a listához.
Hány órát repültetek?
13 órát, nem számolva az időeltolódást. Ebben volt várakozás is. Budapestről Isztambulba repültünk majd onnan repültünk át Punta Canába.
Mennyire volt más, vagy mennyire volt valós az elképzelésed az egészről?
Elsősorban a pályákon lepődtem meg. A TV képernyőjén keresztül nagyon masszív kemény anyagból készült akadályoknak tűnt. A valóságban be volt vonva egy puha anyaggal, nyilván védendő a sérülésektől a játékosokat. A tévén látottakhoz képest nagyon nagyok voltak a pályák, tulajdonképpen egy óriási játszótér volt az egész.
Ahol versenyeztünk, laktunk, éltünk 5 hónapon át, az egy nagy golfrezervátum. Ott vannak a pályák, a szállások. Akkora a létesítmény, hogy egyszerre több ország forgatócsoportjait is ki tudta szolgálni. Soha senki nem találkozik senkivel a másik csapatból, vagy a másik országbeli játékosokkal, még csak látható távolságban sem voltunk egymással. Szinte csak a buszok látványából tudtuk, hogy vannak mások is.
Töredelmesen bevallom én nem láttam egy részt sem, de ez legyen az én hibám. Ezért a versenyről, versenyzőkről nem tudlak kérdezni. A You Tube csatorna reggeli összefoglalóiból tájékozódtam meglehetősen hiányosan. Arra azért kíváncsi lennék és remélem olvasóink is, hogy milyenek voltak az élmény nyeremények?
Szívem szerint az összes élményt felsorolnám, de ami a nagyon-nagyon nagy kedvencem volt, az a majmos. Voltunk egy kalandparkban ami már önmagában is hatalmas élmény volt. Végig a fák lombjai között közlekedtünk. Csodálatos kilátás … itt volt egy hely, ahol majmokkal lehetett találkozni, egy elzárt részben. Kis majmok ugráltak ránk, ettek a kezünkből, produkálták magukat... az egy fantasztikus élmény volt.
Lehetett homokfutót vezetni a parton, azt is imádtam, mert már nagyon hiányzott a vezetés élménye. Én nagyon szeretek autót vezetni. Persze a környezet is csodálatos volt.
A lovagolós élmény a tengerpart mellett sem volt semmi, meseszép volt … mint a filmekben! Volt szerencsénk búvárkodni és nem csak pipával, hanem palackkal is. Örök élmény marad a tenger alatti világ. Amikor korábban láttam fotókat ilyen helyekről, azt gondoltam szerkesztett képek … jelentem nem, minden olyan csodálatos a valóságban is!
A repülés is jó volt, ugye nekem nincs nagy tapasztalatom a repülésben, de máris megszerettem. Egy ilyen külön géppel még érdekesebb, és hát a vacsora az Atlanti óceán partján egy luxus étteremben, az is örök élmény marad. Nagyon érdekes volt rácsodálkozni néhány órára, hogy milyen a valóságban a luxus élet.
Aki egy kicsit járatos a médiában az tudja, hogy ezek az adások előre le vannak forgatva, vágott felvételek. Hogy telt a napotok?
Egy adás az egy nap forgatás, naponta hordtak minket egy kisbusszal az ismeretlen pályára. A verseny után a szálláson folytatódott a forgatás. Ezután volt némi szabadidőnk az elalvásig. Reggel pedig újra kelés … Kemény munkával telt napjaink voltak.
Akkor helyiekkel nem is találkoztatok?
Senkivel csak a társak és a stáb. Amikor mentünk élményprogramra akkor láttunk idegeneket.
Olyant nem nyertetek, hogy a lányok elmennek shoppingolni?
Nem :) nem volt ilyen. De őszintén egyikünk sem volt olyan vásárlós típus. A várost viszont szívesen megnéztem volna. Csúnyán hangzik, de amikor a kórházba mentünk látogatóba az valahol pozitív élmény is volt, mert egy kicsit kimozdultunk. Nekünk nem 5 napos heteink voltak … folyamatosan forgattunk.
Második lettél a lányok között. Az ugye kiderült, hogy Te elejétől a végéig ott voltál. Sokan kiestek?
Sokan, és minden egyes ember érkezésével egy új csapatot kellett összehozni. Szerencsére mindenki nagyon jól alkalmazkodott. Ők nézték a versenyt itthon a TV -ben, tehát felületesen már ismertek minket.
Nem nyerted meg a 15 milliós fődíjat, de nyertél 1 millió forintot, egy külön díjként. Nem vagy csalódott egy kicsit?
Nagyon szeretek győzni, de nem a pénzért mentem ki versenyezni. Jó lett volna győzni, akkor is ha nem jár vele a pénz. Amikor megnyertem a különdíjat, akkor is jobban örültem annak, hogy maradtak „életeim”.
A döntő napján megközelítőleg sem hoztam azt a teljesítményt, amire képes vagyok. Előtte 13 futamot csináltam egymás után és nem volt pihenőnapom sem. Fáradt voltam. Egyik nap azért küzdöttem, hogy a döntőbe jussak, másnap meg a győzelemért.
És bennem volt az öt hónap … A Gréti a játék felénél csatlakozott ez már önmagában egy előny volt, és mivel a döntőbe elsőként került be, volt 2 nap pihenője. De nem ezért győzött. Én nem voltam mentálisan rendben, nem tudtam megfelelően rákoncentrálni a versenyre. Aznap mindenképpen Ő volt jobb! Megérdemelten győzött le!
Nem vagyok szomorú sem, mert tudom, hogy honnan indultam és milyen úton jutottam el az eredményig. Én mindenképpen nyertem már magával lehetőséggel is. Tényleg csak az öröm van bennem.
Hazajöttetek … volt valami nagy záróbuli Dominikán?
Nem lehetett bulizni a járvány miatt, bár Dominikán alapvetően nem volt erős a járvány, és mi teljesen el voltunk szeparálva.
Öt hónapot töltöttél a „reflektorfényben” rengetegen megismertek a TV -n keresztül. Milyen tapasztalat volt kiszállni a repülőből Ferihegyen... megismertek?
Tudod Zoli bácsi, vannak, akik ismernek és vannak, akik láttak a tévében. Az egész szituáció furcsa, de nagyon érdekes. A játék végéig nem volt lehetőségem sem a rokonaimmal, sem a barátaimmal kommunikálni. Furcsa és vegyes érzéseim voltak, hogy vajon mi fog itthon fogadni. A számomra fontos emberek mit gondolnak…, és az a több millió ember, aki látott a versenyben, mit gondol rólam.
Ferihegyen azért már kisebb impulzusokat kaptunk, felismertek minket, több kedves szempárral találkoztam. Hazaérve nagyon pozitív jelzéseket kaptam, és ezek nagyon jólesnek! Köszönöm!
Hogyan tovább?
Azt már most látom, hogy megváltozik az életem. Éveket dolgoztam a Generalinál – pont ma léptem ki a cégtől, amikor beszélünk. Nagyon szép éveket töltöttem el, nagyon megkedveltem a kollégáimat. Jó szívvel gondolok vissza az ott eltöltött időre. Mint barát, biztosan sokszor meglátogatom majd őket!
A média világban nyílott egy rés az ajtón, amivel élni szándékozom. Több minden van folyamatban. Szeretem a több lábon állás biztonságát, ezért mint személyi edző továbbra is dolgozom, a gyerektáboroztatás is nagy kedvencem, idén nyáron is lesz. A kézilabdát abbahagytam az elmúlt év októberében, de továbbra is sportolok, járok edzőterembe, ez nekem természetes igényem.
Nagyon sok helyre hívnak, most tőled például egy hévízi gyerek focicsapat évzárójára megyek. Jelen vagyok a közösségi médiában, több tízezer követőm van az Instagramon, ezért vannak céges reklám megkereséseim is. Összességében … köszönöm, jól vagyok!
Én is köszönöm a beszélgetést! És sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is!
