A napokban volt a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium ballagása. Ez alkalommal köszönték meg Jandrics István Róbert tanár úrnak a gimnáziumban eltöltött 40 év alatt nyújtott magas színvonalú oktatói-nevelői munkáját.

Ezen kívül tankerületi elismerésben is részesült a tanár úr. A Ziehl-Abegg Kft. pedig köszönetét fejezte ki tanár úrnak a hosszú éveken keresztül nyújtott segítségéért, a német és magyar felek közötti tolmácsolásért és a szorosabb testvérvárosi kapcsolat elősegítéséért.

Megkértem, hogy egy interjú keretében beszéljen pályafutásáról, életéről a Marcali Portál olvasóinak.

Marcaliban születtél? Szüleid mivel foglalkoztak?

Marcaliban születtem, de kéthelyi vagyok. Édesapám jogász volt, édesanyám pedig adminisztrátor. Édesapám a Járási Tanácsnál volt titkárságvezető Marcaliban, a kéthelyi TSZ elnök jó barátja volt és ő áthívta TSZ jogásznak szülőfalumba. Egyébként édesapám latin-magyar szakos piarista szerzetes tanárnak készült. 40 hónapig fogságban volt Oroszországban. Amikor hazajött, az apja már meghalt, édesanyájának nem volt nyugdíja, Ő lett a családfenntartó … nem mehetett el a rendhez. Még megvan az a levele, amiben ezt közli a rendfőnökével. Elhelyezkedett a kéthelyi tanácsnál és onnan végezte el az egyetemet. Érdekelte a közigazgatás.

Iskoláidat hol végezted?

Az általános iskolát Kéthelyen, a gimnáziumot Marcaliban. Én 43 évet töltöttem el a gimnáziumban, ha mindent összeszámolok. Kiváló tanáraim voltak! Példájukat látva lettem tanár, a történelem tanárom a Gál Tanár Úr volt. Ő történelem-földrajz szakos volt, és én is az akartam lenni, de csak Debrecenben indult ez a szak abban az évben, az túl messze volt, ezért választottam más szakot. Édesapámtól sokat tanultam németül, ezért mehettem történelem-német szakra. Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szereztem diplomát.

Óriási szerencsémre ott is zseniális tanáraim voltak. A nyugdíj előtt el kellett küldenem az indexemet a Kormányhivatalnak, és sokáig nem kaptam vissza … Írtam nekik, hogy nehogy „elveszítsék” mert abban számomra nagyon fontos, tisztelt professzorok aláírása van. Például: Hahn István ókor történész, vagy a Komoróczy tanár úr szignója.

Nagyszerű professzorok voltak. Én még a péntek délutáni előadásaikat is meghallgattam, de nem csak őket, hanem például Almási Miklós esztétika előadásait is, ő direkt pénteken 4-6-ig tartotta óráit. Azon csak azok voltak jelen, akiket valóban érdekelt a mondandója. Én inkább szombat reggel jöttem haza, szó szerint lenyűgözött az előadása.

És elkezdődött az a 43 év, amit a marcali gimiben eltöltöttél…

Nem egészen, mert a diploma megszerzése után hazajöttem és nem találtam állást, nem volt szabad státusz. Elmentem alkalmi munkára az erdőre, fát vágtam. 1981 -ben végeztem és 1982 februárjában vettek fel tanárnak a gimnáziumba. Az elődöm veszélyeztetetett terhes lett, akkor szóltak a gimnáziumból, hogy mehetek. Próbáltam én állást keresni a környéken, például Nagyatádon, de hívtak Kalocsára is, ahova el is mentem - nagyon szép a város – de a közlekedés katasztrofális lett volna.

Mielőtt megfeledkeznék róla voltam katona is. Előfelvételisként voltam 11 hónapot Hódmezővásárhelyen, a diploma után pedig 7 hónapot Egerben. És tartalékosként többször behívtak még Nagyatádra is.

Milyen volt kezdő tanárként ott tanítani, ahol érettségiztél?

Hát amikor először bementem a tanáriba kopogni akartam! 😊 Na az meg aztán végképpen nehéz volt amikor a Gál tanár úr felszólított, hogy tegezzem… szinte kerültem hónapokig, jobban örültem volna, ha nem mondja! Ugyanígy voltam az Ambrus tanár úrral, akinek a fiával együtt jártam az iskolába, Ő is mondta, hogy tegezzem. Annyi idős volt, mint apám! Voltam bajban! 😊 Viszont nagyon jó gyerekek jártak a gimibe. Akkoriban 400-500 között mozgott a tanulói létszám.

Akkor már meg volt az új épület?

Nem az valamikor a nyolcvanas évek végén épült meg. Egy nagyon kis helyen oktattunk annyi gyereket … még a „WC -ben” is tanítottunk. Nem voltak üres termek.

Tanári kar? Igazgató?

Ennyi tanulóhoz folyamatosan 30-40 fő között volt a tanári kar. Amikor oda kerültem a Varga Pista bácsi volt az igazgató. 1990 -ben jött Olasz Istvánné, az új épület, a nyolcosztályos gimnázium, amiben én is tanítottam. Itt említem meg, hogy én voltam az egyik kezdeményezője a nyelvi előkészítő évfolyamnak. Máig sajnálom, hogy nem igazán „vevők” erre a kiváló képzési formára a marcaliak.

Akikkel beszélgettem rólad, szinte kivétel nélkül azt mondták, hogy nagyszerű tanár vagy, csak nagyon szigorú… Mit gondolsz erről?

Szigorú? Lehet, de én ezzel úgy vagyok, hogy én 40 éven keresztül úgy mentem be minden órámra, hogy előtte készültem! Minden délután odaültem az asztalhoz és felkészültem a következő napi óráimra. De ezt elvártam a gyerekektől is! Ha én készülök, akkor ő is legyen szíves csinálja meg azt amilyen feladatot kapott.

Visszagondolva a több mint negyven évre, amit a Gimnáziumban eltöltöttél, mi az, amire a legszívesebben emlékszel vissza?

A gyerekekre. A tanári pályában az a szép, hogy én is nevelődök közben, nem csak én hatok a diákokra, hanem ők is hatnak rám. Voltak egészen kiváló tanítványaim. Például a Láris Lili aki ügyész lett, Ő németből országos OKTV döntős volt, felsőfokú nyelvvizsgával végzett.

A nyolcvanas évek végétől 2002-ig minden évben, volt diákom a német OKTV területi döntőjében, Pécsett vagy Székesfehérváron rendezték ezeket a nagy presztízsű megmérettetéseket, amit egy irgalmatlanul nehéz, központilag kiadott, iskolai teszt előzött meg. Onnan lehetett bejutni az országos döntőbe. Tanítványom volt a Kovács Tamás - a marcali Saubermacher vezetője - Brunner István - ma Németországban az AUDI-nál dolgozik vezető beosztásban - és a már említett Láris Lili, ők bejutottak az országos döntőbe!

Ezek az eredmények, tanítványok, a rengeteg nyelvvizsga erősítették az önbecsülést. A németet ma már háttérbe szorította az angol, és ez engem bánt. A német egy csodálatos nyelv, csodálatos kultúrával, problematikus történelemmel. De Európában meghatározó nemzet… 80 millió ember Európa közepén.

A náci időkig a német volt a tudomány nyelve! A mi Nobel díjasaink is sokan német egyetemeken tanultak.

A rendszerváltás időszakában voltál fiatal felnőtt. Hogy élted meg akkoriban a változásokat? Nem érintett meg a politika?

Dehogynem …Megalakítottuk a MDF Marcali Szervezetét, én lettem második elnöke. Igazi fórumként működtünk. Legkevésbé hasonlított akkoriban az MDF egy pártra. Aztán sok minden megváltozott, és a direkt pártpolitikából kimaradtam. Az első demokratikus önkormányzati választáson az MDF listáján kerültem be az akkor 27 tagú képviselő-testületbe. Mindenki a városért dolgozott, pártállástól függetlenül. A következő ciklusban már nem indultam.

Beszélgetésünk másik témája Marcali és Künzelsau testvérvárosi kapcsolata. Te tudomásom szerint kezdetektől részese vagy ennek a kapcsolatnak. Hogy kezdődött?

Az indításában én nem voltam benne, az főleg Auguszt Bálintnak, a Polgármesteri Hivatal nyugalmazott főtanácsosának az érdeme.

Künzelsau keresett testvérvárosi kapcsolatot. Jártak Gyulán de az túl nagy volt, kisebb települést kerestek, végül a Marcaliban 1991-ben megtelepedett künzelsaui székhelyű Mustang cég közvetítésével kezdődött a kapcsolatfelvétel.

Eljött Marcaliba Stefan Schmidt úr és Volker Lenz úr, Künzelsau polgármestere, kapcsolatfelvétel céljából. Stefan Schmidt Budaörsről kitelepített egykori honfitársunk volt, aki nem felejtett el magyarul...

Viszontlátogatásra Dr. Sütő László és Auguszt Balint utazott Künzelsauba. Én, mint tolmács kísértem őket. Így kezdődött el a máig tartó kapcsolatom testvérvárosunkkal.

1994 karácsonya előtt pedig megalapították Marcaliban a Ziehl-Abegg motor- és ventillátorgyártó Kft.-t. A cég ma már mintegy 800 főt foglalkoztat, sőt, a szakmunkásképzésbe is bekapcsolódott. Sok tárgyaláson vettem részt, mint tolmács. Jelentős a szerepük a két város kapcsolatában.

Egyébként a kapcsolat nem csak formális. Csak példaként említem, hogy a napokban a Marcali GAMESZ szervezet kapott egy univerzális gépet, amivel a fűnyíráson keresztül az utcaseprésig sok mindent el lehet végezni. Télen hókotrónak is alkalmas lesz.

Aztán már nem tudom kinek a fejéből pattant ki a gondolat, hogy legyen kapcsolat a két város oktatási intézményei között. Testvérvárosunk a gimnáziumban például német nyelvi könyvtárat hozott létre. Mivel én voltam a gimnáziumban a német tanár a kapcsolattartás az én feladatom lett. Lassan harminc éve, tanéveként húsz-húsz diákot két hétig vendégül látnak künzelsaui családoknál és nem iskolai rendszerben oktatják őket, teljesen ingyen. Egy időben cserediák kapcsolat is működött a künzelsaui és a marcali gimnázium között. Marcaliban is vendégeskedtek német gyerekek a 90 -es évek végén. Sőt egy berlini iskolából is érkeztek diákok.

Kapcsolat született az iskolák - zeneiskola, szakmunkásképző -, a tűzoltóság, rendőrség, a különböző művészeti csoportok, az egyesületek között. Kölcsönös programok itt is, ott is. Igazán tartalmas kapcsolat a mienk.

Azon igyekeztem, hogy ez a kapcsolat működjön. Valamikor 60-70 gyerek szeretett volna bekerülni a 20 fős keretbe! Komoly vetélkedés volt a tanulók között.

A nyelvtanulás szempontjából fontos időszak volt ez a két hét, mert a német nyelvi közegben, családoknál lakva nagy előrehaladást értek el tudásukban. A fogadó szülők között többen a kezdetektől részt vettek a programban, mára jóval idősebbek lettek ők is, és ma már egy kicsit kisebb az érdeklődés mind a két oldalon a program iránt.

Rengeteg személyes barátom van Künzelsauban, fiaim évekig jártak vissza nyaranta dolgozni, nyelvet tanulni testvérvárosunkba. A nagyobbik fiam esküvőjén három német család is itt volt. Én tovább ápolom nyugdíjasként a kapcsolatot, mert megszerettem Künzelsaut és az ott élő embereket.

„2017 -ben Künzelsau és Marcali testvérvárosi kapcsolatának 25 éves évfordulóját ünnepelték Marcaliban. Az ünnepi Képviselő-testületi ülésen Dr. Sütő László átadta az alkalomra alapított „MARCALI - KÜNZELSAU ARANYGYŰRŰ DÍJ” kitüntetéseket. A díjat Auguszt Bálint és Jandrics Róbert, valamint Robert Volpp és Volker Lenz kapta a testvérvárosi kapcsolatok fejlesztéséért, fenntartásáért.”

Említetted a fiaidat, beszéljünk egy kicsit a családodról. A nejed egyetemi ismeretség?

Nem, itt a gimnáziumban ismertem meg a feleségemet, kémia-matematika szakos tanár volt. Ő főiskolát végzett először, és utána szerzett egyetemi végzettséget kémiából. Mind a két fiam egyetemre járt, a nagyfiam agrármérnök a kisebbik a Műegyetemre jár, most készül az ERASMUS programmal Németországba egy félévre.

Nem bántad, hogy nem pedagógusok lettek?

Titkon reméltem, de az élet az sokszínű és az így van rendjén. Jól teljesítenek! Büszke vagyok rájuk!

Mi a hobbyd?

Történelmet olvasok németül. A német történelemtudomány ma is elsők közt van a világon. A középkor, ókor az a korszak, ami engem érdekel, nagyszerű könyvek íródtak németül ezen időszakokról. Nagy örömmel olvasom ezeket a köteteket.

Érdekel a latin is, bár nem tudok jól latinul, de édesapám tanítgatott, ő a piaristáknál nagyon jól megtanulta a latint. Történelem tanár hallgatóként az egyetemen is foglalkoznom kellett a latin nyelvvel, de hát hiányos a tudásom. Az a nagy tervem, hogy nyugdíjasként jobban megtanulom. Apám sok latin szöveget fordított a környékbeli helytörténeti anyagokból. A Gál tanár úr kiadványaiban olvasható, hogy Dr. Jandrics István fordította latinból.

Az iskolában nálam úgy lehetett javítani, ha valaki például megtanult 10 latin közmondást ... még ma is emlegetik, de főleg tudják! 😊

Igyekeztem mindig úgy tanítani, hogy mondjak a gyerekeknek valami érdekességet, ami nincs a tankönyvben. Ebben szándékomban nagy segítségemre volt a hobbym, az olvasmányaim.

Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert kívánok a terveidhez!