Beszélgetés id. Kőrösi Andrással… (második rész)
2000 – 2024… Majdnem 25 év közszolgálat után már nem jelölteti magát a „Kőrösi Bandi” önkormányzati képviselőnek. 73 évesen úgy döntött, hogy mostantól az idejét a családra, az unokákra, a kertjére, a horgászatra, a Dalárdára fordítja. Sokak nevében köszönöm meg a szolgálatodat Bandi!
2000-ben lettél először önkormányzati képviselő…. honnan az érdeklődés? Az elmúlt 25 évben több jelentős bizottsági tisztséget töltöttél be, köztük a Sport Bizottságot is vezetted. Talán egyet értesz velem, hogy az egyik legnehezebb időszakban viselted a tisztséget. Ma már tudjuk, talán akkor kezdődött egy új korszaka Marcali sportjának. Kérlek mond el arról az időszakról a véleményedet.
2000. évben egy szép nyári napon keresett meg a polgármester úr, hogy volna-e kedvem elindulni az időközi önkormányzati választáson. Azért is emlékszem úgy rá, mert a bátyám családjával itt vendégeskedett nálunk - ő a lakhelyén szintén képviselő volt - és még ő is biztatott, hogy vállaljam el a felkérést. A belvárosban - 3. sz. választási kerületben - akkor lévő képviselő a polgármesteri hivatalban kapott munkát, így a két beosztás összeférhetetlen egymással.
Néhány napos gondolkodási idő után elvállaltam a felkérést. Pár hónap múlva, egy rövid felkészülés után megtartották a választást. Nagyon szoros verseny volt, 4 szavazattal kaptam többet, mint a versenytársam. Ez is egy nagyon érdekes momentum, hogy milyen „apróságok” befolyásolják, határozzák meg az ember életútját.
Pontosan nulla közigazgatási tapasztalattal vágtam neki ennek a felelősségteljes munkának, bár tudom nem én vagyok az egyetlen, aki így indult el egy hosszú úton. A közfeladatok ellátása, a közéleti szereplés eddig sem volt idegen számomra. Egy hosszú tanulási folyamat következett, ami még talán most is tart.
Nagyon sok segítséget kaptam a polgármesteri hivatal vezetőitől, de igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani a hivatal különböző szakterületein dolgozó vezetőkkel, beosztott szakemberekkel. Ugyanígy korrekt a viszonyom az önkormányzati intézmények vezetőivel, de a munkából adódóan, szinte napi kapcsolatban vagyok a mindenkori GAMESZ vezetőjével.
Képviselői tevékenységem során rengeteg emberrel találkoztam, találkozom, kerestek fel az elmúlt években. Ez a szolgálat - nem panasz képen mondom - egy 0 – 24-ig tartó munka hiszen, ha kilépek a lakásom ajtaján, bárkivel találkozom a közértben, postán, vagy a strandon, elmegyek a hegyre, vagy horgászni, mindig előkerül egy, a közélettel kapcsolatos probléma.
Sok mindent el lehet mondani a képviselői munkámról, de egyet biztos nem, hogy nem teszek meg minden tőlem telhetőt az adott probléma megoldása érdekében. Nem állítom, hogy minden gondot el tudtam intézni, de azt az elvet vallom továbbra is, hogy kötelességem a legjobb tudásom szerint eljárni. Nehezen viselem azt a helyzetet, de a képviselői munka során előfordul, hogy a többszöri ígéret ellenére, valamilyen okból évekig nem valósul meg az adottmunka. Ilyen most a volt tiszti lakótelepen kialakított gépjármű parkolók szilárd burkolattal való ellátása, vagy a Berzsenyi utcában az aknafedelek rendbetétele.
Most már tudom és tapasztalom is, hogy aki közszereplést vállal, az számíthat a sok munkára, a sikerre és néha a bosszúságra is. Ugyanakkor végig öröm volt számomra, ha tehetek akárcsak a szűkebb vagy tágabb lakóközösségért valami hasznosat.
El kellett telnie számomra másfél ciklusnak ahhoz, hogy felelősen elvállaljam egy képviselőtestületi bizottság vezetését. Persze ezt komoly egyeztetések előzik meg, de olyan döntés született, hogy 2006. évtől kezdődően én vezettem az Ifjúsági és Sport Bizottságot. Az előző bizottsági elnök, Kis-Dörnyei Laci igyekezett minden segítséget megadni a kezdéshez, de később jöttem rá én is, hogy egy nagyon szerteágazó munkaterületet vettem át. Eltelt egy kis idő, míg a több mint tíz sportegyesület, szakosztály, megannyi korcsoportos csapat munkáját, gondját-baját, körülményeit, eredményeit, sikerült megismerni.
Erre az időszakra esett a Marcali város hosszútávú sportkoncepciójának kidolgozása. A felelősségteljes munka, úgy kezdődött, hogy leültünk és átbeszéltük minden egyesület, szakosztály helyzetét, gondjait, problémáit, természetesen a vezetőik, edzőik bevonásával. Ez több hónapot vett igénybe, míg megszületett a döntés, melyet a képviselőtestület is elfogadott. Többféle lehetőségeink közül az eddigi sporthagyományokra figyelve, a sokszínűség mellett döntöttünk, így kiemelten a labdajátékok, a szellemi és a küzdősport működtetése mellett.
Tartottuk továbbra is azt az elvet, hogy ahol működik a felmenő rendszerű utánpótlás képzés, az a terület előnyt élvezzen!
Én úgy gondolom, abban a helyzetben a döntés mindenképpen Marcali sportjának tovább fejlődését szolgálta. Azóta megváltozott alapvetően a sport finanszírozás rendszere. Új sportkoncepciót dolgozott ki a képviselő-testület, ami a mai napig érvényben van.
Azt rendkívül sajnálom, hogy ebben az időszakban a labdarúgó csapatunk kiesett az NB-III osztályból, viszont történt egy örömteli esemény is. A ciklusban sikerült létrehozni, anyagi alapját is megteremteni egy NB2-ben működő sakkszakosztálynak.
Az Ifjúsági és Sport bizottság elnöki teendői után egy másik, a Jogi és Ügyrendi bizottság elnöki teendőit is elláttam. Közel tíz éve, két cikluson keresztül vezetem ezt a bizottságot.
2014. évben többen felvetették, hogy miért vállaltam el a Jogi Bizottság elnöki feladatkört, hiszen nincs jogi diplomám. Lehet, hogy a véletlen műve, de úgy alakult, hogy 2000. év óta, minden ciklusban tagja voltam a Jogi és Ügyrendi bizottságnak, így nagy tapasztalatra tettem szert. A címzetes főjegyző asszony is nagyon sokat segít a felkészülésben, szinte minden bizottsági ülés előtt átbeszéljük a napirendeket.
Alapító tagja vagy a Marcali Bajtársi Egyesület Dalárdájának, idén Somogy Polgáraiért Díjjal ismerték el tevékenységeteket. Tudom, számtalan fellépésetek van már nem csak a megyében… sőt már az országos ismertségetek is megalapozódik a veletek készült TV riportokkal. Honnan az ötlet, hogy jött létre a Dalárda? Mire vagytok a legbüszkébbek?
Hát, ez a közszolgálaton kívül egy másik szerelem! A Dalárda megalakulásának előzménye, hogy a kettőezres évek elején, minden évben, így 2003-ban is meghívást kaptunk a Szlovén Tiszti Szövetség, Lendvai Területi Szervezete által szervezett tiszti bálra, Lendvára.
Itt lépett fel - tiszteletünkre - a „Dobronaki Nótázók” csapata, szép magyar katona és népdalokat énekelve. Ezen felbuzdulva, - „hiszen ezt mi is meg tudjuk csinálni” jelszóval - Fehér János, akkori egyesületi elnök kezdeményezte egy hasonló együttes létrehozását.
2004. év október 07-én Balogh Miklós vezetésével alakultunk meg 12 fővel. Az első fellépésünk 2005. március 07-én a Bajtársi Egyesület nőnapi rendezvényén volt. Első nyilvános fellépésre 2005. május 15-én a városi strandon a Pünkösdi Vigasságok keretén belül került sor.
A tavalyi év október 23-i városi ünnepségen volt az 500. fellépésünk! Minőségi változást hozott a Dalárda életében, amikor Illésné Bene Judit, Sándor Károly és Dr. Mágenheimné Tóth Ildikó vette át az együttes művészeti vezetését.
Fontos mérföldkő volt az együttes működésében, amikor Tislér István tangóharmonikás, Pintér József citerás és legutóbb Bánfi-Antal Ádám citerás, tekerőlantos zenész csatlakozott a csapatunkhoz.
Alapító tagok közül már csak négyen énekelünk az együttesben, Arany János, Fodor Lajos, Réti Zoli és jómagam.
Büszkék vagyunk a Marcali Városi Alkotói Díjra, Korzó Díjra, a két honvédelmi miniszteri dicséretre és a Somogy Polgáraiért Díjra, valamint arra is, hogy jelenleg 532 a fellépéseink száma, ez évi közel 27 fellépést jelent.
De szintén büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a DUNA Televízió 2023. évben felvételt készített az együttesünkkel, bepillantást adva mindennapjaink életébe, történéseibe.
Kis csapatunk külföldön is megállta a helyét, többször szerepeltünk Szlovéniában, de a Cseh- és Morvaországi Magyarok egyesületének meghívására 2016. évben Prágában és Brno-ban is felléptünk, nagy sikerrel.
Én úgy gondolom, hogy a Bajtársi Dalárda és a Bajtársi Egyesület is számunkra egy kincs, összefog bennünket, jól érezzük magunkat együtt, hasonló az érdeklődési körünk, van hová mennünk tartalmasan eltölteni az időt és ahogy a 2024. január 25-i Somogyi Hírlapban megjelent cikk is nagybetűvel írja: „Összetartás és közösségi szellem a Marcali Dalárda sikerének titka!
Hobbid a horgászat, a kertészkedés…. gyermekkori indíttatás a peca és a kert?
Erre a kérdésre azzal kezdeném a választ, hogy van egy olyan mondás, hogy: „Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság. Ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság”
Hát, én így vagyok a horgászattal és a kertészkedéssel is, boldogan csinálom. Ahogy előzőekben elmondtam, inkább vonzott gyermekkoromban a természetjárás, a vadászat, de mint akkoriban majdnem minden gyermek és is pecáztam a közeli Tarna patakban.
Aztán amikor Marcaliba érkeztem egy alkalommal az apósom szomszédja kivitt a Nyugati Övcsatornára, onnantól kezdődött a pecás időszakom. /1978 /
Környezetemben sokan hódoltak ennek a sportnak, kikapcsolódásnak. Egy idő után a Balaton volt a horgászatok fő terepe, volt olyan időszak, amikor két csónakom is volt a balatonberényi partszakaszon. Sokat jártam pecázni, inkább szerettem, mint eredményes voltam, amikor lehetett a fiammal együtt hódoltunk a horgászat szenvedélyének.
Valahogy úgy alakulat ki, hogy nem csak a Dalárda történéseit örökítettem meg, hanem a horgászataimról is pontos naplót vezetek, beleírva az időpontot, az időjárást, a fogás körülményeit stb.
Ahogy az elfoglaltságaim növekedtek, mindig a horgászat volt az, amiből nagyobb gond nélkül el lehetett venni. Először négy évszakos volt az ez irányú igénybevételem, de most már csak a tavasziidőszakot használom ki a horgászatra. Remélem, most, hogy egy komoly elfoglaltsággal kevesebb lesz, visszatérek a kezdeti gyakorlathoz.
A kertészkedés is a természet szeretetéhez kapcsolható. Természetesen gyermekként én is csodáltam nagyapám szépen megművelt szőlőterületét, szakszerűen kezelt gyümölcsösét, de különösebb érdeklődést nem mutattam iránta. Aztán apósom jóvoltából egy közel fél hektáros területhez jutottunk és 1994 óta ezen a területen gazdálkodom.
Először az egész birtok - az akácos terület kivételével - szántó volt, később ennek nagy részét gyümölcsfákkal telepítettem be. Mostanra egy kis csemege szőlős részt is kialakítottam. Azóta a gyümölcsfák nagy részét ki kellett cserélnem, folyamatosan megújítom a gyümölcsösömet. Egy-egy jó év alkalmával jut itt minden gyümölcs a környezetemben élőknek, barátaimnak. A pálinkafőzést sem hanyagolom el, többek között a Dalárdás barátaim nagy örömére.
Még, amikor aktívan dolgoztam, szinte minden nap kijöttünk a birtokra. Általában munkával telt az idő, de mivel ezt szeretem csinálni, - a permetezésen kívül - nem jelentett megterhelést számomra, sőt a mai napig nagyon jól érzem magam a gyümölcsösömben. Inkább az jelentene gondot nekem, ha abba kellene hagynom a kert művelését, ami remélem még sokára volt eljönni!
Októberig még választott képviselő vagy - a nyár eleji választást egy tollvonással hozta előre a kormányzat - hogy tervezed a már teljes nyugdíjas éveidet?
Hallottam egy mondást, miszerint: „Az ember apránként hal meg. Amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek „!
Így éreztem, amikor a focit abba kellett hagynom, de most is hasonlóképen érzek, amikor az önkormányzati képviselői munkám vége felé közeledek.
Biztos, hogy furcsa lesz - közel 25 év után - úgy végig menni a belvároson, hogy nem nekem fognak szólni a különböző gondok, problémák miatt. Nem tervezek nagy változtatást fő állású nyugdíjasként! Szeretném továbbra is ilyen aktívan, erőben, egészségben élni az életemet, marad az unokázás, a kertészkedés, a fotózás, a Dalárda, a horgászat és remélem az olvasásra is több időm jut majd.
Mindig tevékeny életet éltem, most is azt teszem. A munka volt a meghatározó mindennapjaimban, akkor éreztem jól magam, akkor volt meg a belső békém, ha a munka el volt végezve.
Persze nagyon fontos az egészség, a jó kondíció, ami a természet ajándéka, de tenni is kell érte. Én most is, de a múltban is - ha megtehettem – tornával indítottam a napot, sokat vagyok a friss levegőn és igyekszem egészségesen étkezni.
Ezért is fontos nekem a hegy, mert itt, ha lehet, vegyszermentesen termelem meg a család élelmiszer szükségletét, a sok-sok gyümölcsöt. Most a hasznos baktériumos permetezéssel próbálkozom, remélem hosszú távon is beválik. A szőlőt már évek óta a nagyapáink korában használt, régi rézgálicos anyaggal permetezem.
Szokták kérdezni…. én is megteszem. Mi az, amire az elmúlt időszakból szívesen emlékszel vissza?
Úgy látom az interjú végére maradt a legnehezebb kérdés. Nem csak azért, mert néha úgy érzem, hogy egy pillanat alatt elrepült ez a pár tíz esztendő, de ha jól belegondolok sok-sok dologról tudnék beszélni.
Szívesen emlékszem vissza a körzetemben történt nagy beruházásokra! A 25 év alatt sokat változott, fejlődött a belváros. 2004-ben volt a Marcali Kórház rekonstrukció, az új műtéti tömb felépítése. Akkor nem csak én gondoltam úgy, hogy a korszerűsítés megkérdőjelezhetetlenné teszi a kórházunk létét. Nem így történt.
A másik nagy beruházás 2006. évben volt, az Európa Park kialakítása, amely közel egy milliád ft-t emésztett fel.
2011. évben pedig a Kulturális Korzó készült el, közel 300 millió ft-ból.
Nagyon sokan várták, rajtam kívül is a „Zöld Város Program” keretén belül a Rákóczi utca felújítását, átalakítását. 2021 évben készült el a beruházás, gyönyörű lett, azt hiszem minden Marcali lakos büszke lehet rá!
A városközpont átalakítás III. üteme, az un. tömbbelső felújítása 2024 évben várható, így lesz teljes a belváros felújítása. Ezen kívül, minden közintézményünk felújításra került, a Központi Konyha /GYÉK/ épülete, a piac csarnok, a piactér, a Civil Szervezetek Háza, a Művelődési Központ, a Nőtlen Szálló épülete, Széchenyi u. orvosi rendelő.
Mos ezekre szívesen emlékezem, és talán egy kicsit büszke is vagyok rá!
Köszönöm a beszélgetést és boldog nyugdíjas éveket kívánok!
A galériához kattintson a képre!