Néhány napja olvastam a Facebookon, hogy Takács Gergő - Kistaki – szeptembertől a bátyja nyomdokaiba lép, és megkezdi tanulmányait a Magyar Táncművészeti Egyetem, táncművész előkészítő évfolyamán, Budapesten.

Így az a helyzet áll elő, hogy a Takács családban néhány év múlva mindannyian diplomás táncpedagógusok lesznek, már csak Gergő hiányzott az apja, az anyja, és a testvére alkotta sorból.

Úgy gondoltam, hogy ez nem egy gyakori történet, ezért egy interjút kértem Takács Gáborné Edinától. Takács Gáborral már készült egy videó (itt elérhető) és egy interjú a legkisebb fiúval (itt elérhető), Takács Bence már a mester szakot végzi az egyetemen és az Állami Népiegyüttes profi táncosa, ezért idő hiányában elmaradt vele a beszélgetés.

Hogyan kerültél a tánc közelébe?

A zenének köszönhetem, hogy a tánc közelébe kerültem, ugyanis beiratkoztam a zeneiskolába furulyára, de nem tudtam kottát olvasni. Az Istenért nem tudtam megtanulni a szolfézst. A tanító néni 2-3 óra után azt javasolta, hogy keressek valami más fakultációt magamnak.

Magyarul kényszerből.

Igen. Lementem a táncterembe, és ott maradtam.

Hova jártál általános iskolába?

Lengyeltótiba.

Úgy látszik, abban az időben még a pedagógusok a délutáni elfoglaltságról is gondoskodtak a gyerekeknek.

Igen, igen, abszolút.

Akárhogy is számoljuk, már harminc éve elmúlt, hogy ott ragadtál a néptánc mellett. És mai napig táncolsz, fent vagy a színpadon. Mi fogott meg téged a táncban? Vagyis a táncnak ebben a formájában, a néptáncban?

Szerintem a fellépések, az, hogy hamar a színpadra mehettünk, illetve abban az időben még nagyon sokat utaztunk mindenfelé, akár külföldre is.

Tehát hamar felléphettetek. Akkor már az Ördöngös Táncegyüttessel?

A Lengyeltóti Ördöngössel, igen. Azt a Taki alapította, egy jelenlegi soproni iskolaigazgatóval, aki lengyeltóti származású. Őt Sipos Ferencnek hívják, ők alapították az együttest, és amikor a Feri elkerült Sopronba, ott ő megalapította a Pendelyest. Akkor jött az Ördöngös név nálunk Tótiban.

Gyakorlatilag abban a nyolc évben még általános iskolába jártál, és már profi táncosként jártatok a különböző falunapokra.

Falunapokra, versenyekre, fesztiválokra, külföldi fesztiválokra is, sőt volt olyan külföldi fesztivál, Lengyelországban, ahol egyedüli gyerekcsoportként szerepeltünk és elhoztuk a fesztivál díját. Nagyon jó kis csapat volt.

Elvégezted az általános iskolát, középiskolába hova mentél?

Fonyódon végeztem a középiskolát. Elvégeztem a kereskedelmit, leérettségiztem, de közben mellette már besegítettem az Ördöngösnél Takinak.

Ezek szerint 18-19 évesen már tanítottál.

Hát kvázi asszisztens voltam mellette. Ahogy elvégeztem a sulit, akkor kerültem ide Marcaliba, és akkor felvételiztem a táncművészetire.

Na de hogy kerültél Marcaliba?

A Noszlopy Iskolában meghirdették a művészeti igazgatóhelyettesi posztot, az ahhoz szükséges végzettség a környéken csak Takinak volt. Ő pedig hozott magával. Ez volt 2000-ben, közben jelentkeztem a táncművészetire, és elkezdtem a Noszlopyban dolgozni.

Ezek szerint te is végzett táncpedagógus vagy. Estin, hogy lehet táncművészeti főiskolát végezni? Ezt hogyan képzeljük el?

Ez úgy zajlott, hogy minden hétvégén mentem Nyíregyházára péntektől vasárnapig, és akkor volt elméleti és gyakorlati oktatás is.

Fiatalabb olvasóimnak mondom, hogy akkoriban az gyakorlatilag 12 órás vonatút volt körülbelül.

Brutális. Volt, hogy hajnali kettőkor elindultunk itthonról Siófokra, mert akkor onnan indult vonat, és délután 1 órára értem oda. Négy évig minden hétvégén mentem. Akkor ott volt a kihelyezett tagozata a Táncművészetinek, ahol volt lehetőség az esti tagozatra.

És gyakorlati oktatás is volt?

Igen. Néptánc, néptánc módszertan, társastánc, moderntánc, balett történelmi társastánc, tehát mindenféle.

Mondjuk a vonatút arra jó volt, hogy amit tanítottak, azt meg is tanultad az úton.

Igen. Ott volt időm például ZH-ra készülni, gyakorlatilag itthon nem sok tanulnivalóm maradt.

A kapcsolat a lengyeltóti Ördöngös meg a Baglas között az egy létező kapcsolat?

A régi Ördöngösökkel szakmai kapcsolta már nem, csak a barátság maradt meg. A Baglashoz úgy kerültünk, hogy - azt nem tudom, hogy magában a pályázatban volt-e benne, vagy Kiss Lajos kérése volt - aki megkapja a művészetoktatási igazgatóhelyettesi posztot, az automatikusan megkapja a Baglast is.

Nyilván egy városi döntés volt…

Gondolom igen, akkor még úgy volt, hogy az önkormányzatok felügyelték az iskolákat. És a művészeti iskola is azért jött létre, hogy a Baglas utánpótlását nevelje.

A Baglas akkor már régóta működött.

Persze, mi 2000-ben jöttünk, és a Baglas, az már '76 óta létezik. Mielőtt idekerültünk, úgy tudom, hogy 12 év szünet után, 1996-ban alakult újjá.

A Baglas… Most már lassan 50 éves, kisebb-nagyobb szünetekkel, de folyamatosan megy. Hogy kezdődött Neked a Baglas?

Mivel Taki lett akkor a művészeti vezető, egyértelmű volt, hogy ott fogok táncolni én is. Amikor idekerültünk éppen generációváltás volt az együttesnél, de a művészeti iskola még nem tudta az utánpótlást biztosítani. Táncoltak még harminc felett is, ami persze nem baj, mert én is ezt teszem ma is!

De kell a fiatalság, mert ez egy kisváros, itt az első választóvonal, hogy hol folytatja a táncos a középiskolát. A második vízválasztó a fiataloknak a középiskola után, hogy mennek vagy maradnak városunkban. És ha elmennek, akkor csak a középiskolás és fiatalabb korosztályokra számíthatunk a Baglasban. Persze még így is voltak többen, akik nagyon szerették a társaságot és hazautaztak próbákra, fellépésekre. A Harsányi Csabi például minden kedden itt volt Zalaegerszegről a próbán.

Kezdetben már szerveztetek gyerekcsoportot?

Lippentősnek hívtuk azokat az általános iskolai csoportjainkat, akiket fellépni hordtunk a Baglassal, de ők hivatalosan a művészeti iskola csoportjaként szerepeltek, tehát nem a Baglas gyerekcsoportja volt.

A művészeti iskolás résznek vége lett azzal, hogy mind a ketten otthagytátok a táncpedagógusi állásotokat. Ezzel én nem akarok se téged, se mást terhelni, de ha gondolod, nagyon szívesen írok róla, hogy miért történt ez.

Inkább hagyjuk.

Olvasóink közül biztos sokan tudják, hogy már mind a két fiad a táncművészetire jár.

Gergő majd csak szeptembertől, de fölvették, úgyhogy igen.

És a nagy fiad már végzett.

Elvégezte a táncművész képzőt, most a mestert végzi, és közben a Magyar Állami Népi Együttes hivatásos táncosa lett.

Gyakorlatilag a kisebb fiad ugyanezt a pályát próbálja követni?

Ezt szeretné. Bence nagyon motiválja.

Én úgy veszem észre, hogy azért mindig a fiú a kevesebb a néptáncosoknál. Tehát ez tulajdonképpen egy kicsit könnyebb út, mint egy lánynak.

Igen, igen. Most is, a felvételin, a lányok szinte három-négyszeres túlerőben voltak a fiúkhoz képest. Náluk azért kevesebbet szórtak ki, a lányoknál nagyon sokat.

2011. óta Te vagy a művészeti vezetője a Baglasnak. A művészeti vezető tulajdonképpen miért felel?

Ami a próbateremben zajlik, mindenért. De ezt a feladatot Takival ketten látjuk el.

Koreográfia. Én úgy tudom, hogy egy-egy ilyen kidolgozott előadás, az egy licences, jogdíjas dolog, és az táncolhatja, aki megkapja az engedélyt attól, aki ezt összeállítja.

Ha úgy vásároljuk a koreográfiát, akkor ez abszolút így van. Nekünk van olyan koreográfiánk, amit vendégoktató készített, akkor azt nyilván nem Takács Gábor és Takács Gáborné néven futtatjuk, hanem, mondjuk Paluch Norbert az illető, aki a rimóci táncokat betanította, koreografálta. De természetesen mi is koreografálunk.

Nekem például volt a művészeti iskolában egy olyan dél-alföldim, amit a Sipitől kaptam meg, és én tanítottam be, ott akkor a táncpedagógus Takács Gáborné, koreografálta Sipos Ferenc. Tehát igen, ezt csak így lehet, mert egyébként kemény büntetések vannak.

Hol tart most az együttes? Hány táncosotok van, milyen fellépéseken vesztek részt?

Nyaranta csökkentett létszámmal, lelkes fiatalokkal, kicsit idősebbekkel, de persze dolgozunk, fellépünk, szerepelünk. December óta a Baglas mellett már egy utánpótlás csoporttal is dolgozunk, Kis- Baglas névvel. A nyár nagyon nehéz, mert rengeteg fellépés van, ám nagyon nehéz összeegyeztetni a nyári munkát és a hobbit.

Van egy-két olyan kiemelt fellépés, amikor azt szoktuk kérni, hogy azon próbáljanak meg mindenképpen ott lenni, mondjuk egy Lelle borhét, de fontosak a falunapi a fellépések is, akár csak három-négy párral szerepelve.

Beszéljünk magyarul, ez egy fontos jövedelemforrás a Baglasnak, mert ebből van bevételetek, amiből tudjátok a ruhát, az utazást, meg minden egyebet finanszírozni. Gyakran jártok külföldre is.

Külföld sajnos egyre ritkábban. Németország, Lengyelország, Olaszország, Erdély volt általában az úti cél, főleg a testvérvárosok.

Erdélyi tánctáborokba is ment az együttes, de hát most már nem lehet. Annyira sokba kerül - ha csak a buszköltséget nézzük -, hogy beszűkültek ezek a lehetőségek.

Nem lehet már ilyen terhet rakni a táncosokra. Nem mondhatjuk nekik azt, hogy figyelj, megyünk Hamburgba, 50 ezer forint fejenként az út, te fizetsz mindent, meg még dolgozzál is. Viszont akkora költségvetése nincs az egyesületnek, akár csak mondjuk, ha csak a felét is finanszírozzuk.

A finanszírozáshoz úgy tudom, hogy a város is bizonyos összeggel hozzájárul, de ti tudtok az államhoz is pályázni.

Vannak pályázatok, például a Csoóri pályázat, ahol azért rendszeresen 1 millió 700-800 ezer forint között kapunk, és vannak pályázatok amire hiába jelentkezünk. Megtanultunk ezzel együtt élni, bármennyire nehéz. Az alap a város által nyújtott támogatás, e nélkül nem nagyon tudna működni az együttes.

Néhány hete készítettem egy interjút a kisebbik fiaddal, és a közösségi médiában látott képek alapján is teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy az egész család bolondja a természetjárásnak.

Igen, nagyon szeretünk túrázni.

Honnan jött ez?

Alapból szeretjük a természetet, és rengeteget jártunk mindenfelé, aztán egyszer csak Taki elkezdte Dél-dunántúli Kéktúrát.

Amikor már túl volt 200 kilométeren, akkor kezdtem vele menni én is. Aztán volt, hogy a Gergő is eljött velünk. Bencének az ideje nem nagyon engedte, ő nem tudott.

Köszönöm a beszélgetést.

A galériához kattintson a képre!