A Marcali kézilabdázás története 1998-2010. Tóth István visszaemlékezése.

Írta: Vágó Zoltán
Megjelent: 2013. március 24. Vasárnap, 04:55

mvszes_keziA második részét olvashatják annak a cikksorozatnak, amelyik a 20 éves Marcali VSZSE kézilabda csapatáról szól. Ez alkalommal az 1998- 2010 közötti időszakot ismerhetik meg. A csapat edzője ekkoriban Tóth István volt, aki végig munka mellett, mondhatni másodállásban végezte edzői munkáját. Persze egy elhivatott sportvezetőnek az a munka sohasem állás .... ez egy szerelem, egy életforma, egy életcél. Pisti ilyen ember volt. Él-hal a kézilabdáért, a csapatáért!

Lesz folytatás. Még két részt tervezek a kézilabdáról, és azt követi majd a kosárlabda, a birkózás és a sakk. Tudomásom szerint szeptemberre tervezik a hivatalos megemlékezést. Igyekszem addigra végig érni a VSZSE szakosztályainak történetén. Az interjúrovatban módjuk lesz a későbbiek során is elolvasni - újraolvasni – az elbeszéléseket Marcali sportmúltjáról.

Toth_PistiIsmerjük Marcali kézilabdázásának történetét addig a pillanatig, míg Kiss László bajnokságot nyert csapatával az NB II-ben. A következő korszak edzői szempontból   személyedhez kötődik. Hogy kerültél éppen Te képbe ?

Mielőtt a kérdésre válaszolnék, hozzáteszem, hogy az NB II-ben is (!), hisz a megyeiben már nyert egyet, úgyhogy rögzítsük: Kiss Laci kétszeres bajnok Mester, na ezt tényleg nem lesz egyszerű felülmúlni! Én már nem is szállok harcba érte…

Szóval, úgy kezdődött,hogy edzést tartottam a zalaegerszegi sportcsarnokban az NB I-es Caolának, amikor a hátsó bejáraton bedugta a fejét egy kedves ismerős. Mit keres itt Kiss Laci  barátom?  

Kiderült Egerszegen járva nem véletlenül kanyarodott erre, talán tesztelni akarta egy gondolatát rajtam, miszerint, ha bajnokságot nyerne csapatával, akkor Ő már nem vállalná fel az NB I/B-t, hanem olyan embert keres, aki méltó folytatója lenne a munkájának. Mivel talán novembert írtunk, nem volt nehéz a jövő nyárra vonatkozó amolyan nem elzárkózást tenni, úgyhogy hevesen bólogattam…

Ráadásul,azon a  nyáron még nem is történt meg a feljutás, nem kellett csapot-papot otthagynom, de kapcsolatunkat egyre szorosabbra fűztük.

Mivel a Caolánál az ifi csapatot is én edzettem akkoriban, egy-egy edzőmeccset összehoztunk. Így megismerkedhettem az otthonos és nagyon szimpatikus marcali sportcsarnokkal, amivel azóta sem tudok betelni, s akárcsak aktív koromban, a mai napig is hevesebb szívdobbanásokkal érkezem meg a  parkolójába, ha erre vet a sorsom. Nemcsak a csarnokkal a csapattal is kezdtem megismerkedni. Legalábbis néhány játékos megragadt az emlékezetemben. Így Szántó Angéla kreatív irányító játéka, Peringer Lia fantasztikus rugói és uram bocsá’ nem kevésbé fantasztikus felső testi adottságai aligha kerülhették el a férfi ember tekintetét.

Aztán egyszer csak csörgött a telefon és Kiss Laci konkrétummal állt elő.

– Vasárnap Siófokon játszunk, s ha nyerünk, akkor bajnokok leszünk. Ha így lesz, ősztől NB I/B következik, s akkor jöhetsz edzőnek Marcaliba!

Élt még édesanyám, Tamásiban lakott. Úgy alakítottam a dolgom, hogy Zalából hazafelé menet útba ejtsem a  siófoki csarnokot. Szembesülhettem vele, hogy az általam már nagyjából ismert Marcali tovább acélosodott. Már itt játszott két volt játékosom Krajczár Ibolya és Utasi Ágota is. A csapat átgázolt a Siófokon, nagyon jó benyomást tett rám, mind csapategység, mind játéktudást illetően, nem férhetett hozzá kétség,hogy elfogadom a felkérést! 

Egy újonc csapatot gondolom meg kellett erősíteni. Ez hogy sikerült és milyen célkitűzésekkel vágtatok neki a magasabb osztálynak?

1998/99

Mint korábban is utaltam rá, nagyszerű örökséget vettem át, hisz volt egy olyan magja a csapatnak, aki megszokta a munkát, a fegyelmet és emberileg is közel álltak egymáshoz. A mi főiskolás barátságunknak meg abban volt nagy szerepe, hogy félszavakból is megértettük egymást, a csapat hangulatában pedig az tekinthető fontosnak, hogy a mi stílusunk, humorunk azonos tőből sarjadt, így valóban zökkenő mentes volt a váltás. Ez az alaphelyzet, a miliő nagyon fontos szereppel bírt a csapat életében, úgyhogy nagyszerű volt a kiinduló pont.

Persze a csapat erősítésére azért még szükség volt. Az egyik kézenfekvő lehetőség az egerszegi vonal megmozgatása volt. Utasi Ágó után a ma is csapattag (!) Bödör Szilvi valamint Major Bernadett, „Maca” került a csapathoz. Kiss Laci Pécsen is körülnézett és Lia mellé Orsit is visszahozta, így újra Marcaliban játszottak a Peringer lányok.

1998 augusztusa szakmai szempontból felejthetetlen, hisz napközis rendszerben, napi két edzéssel közös ebédekkel, megannyi edzőmeccsel, felkészülési kupával a lehető legtökéletesebb felkészülést produkáltuk. Mindenki annyira motivált volt, hogy hegyeket voltunk képesek mozgatni. Mindezek ellenére semmi túlzó elvárás nem volt felénk vagy magunk iránt.

Jó magam is csak azt hangoztattam,szinte esküszerűen: - Ha elődeink eljuttatták a csapatot NB/B-s szintre, akkor nekünk kutya kötelességünk itt is tartani,amíg ez rajtunk múlik. 

Először úgy tűnt,hogy részemről három évről beszélek, mert szóban így állapodtunk meg Lacival. Aztán ez kevesebb is lett, meg aztán több is, de erről majd később.

Azt tudjuk, hogy sikerült is a bent maradás meg nem is, merthogy feljutás lett belőle.

Nemcsak a felkészülés, a játék is álomszerű volt. Igaz az első hazai meccsen még nem sikerült nyerni, a kiváló utánpótlás játékosokat felvonultató Fradi II.ellen, de az elért döntetlen is megnyugtató hatással volt ránk, hogy aztán olyan szárnyalásba kezdjünk, amire senki sem számított. Veretlenül meneteltünk mire a kézilabdázás szentélyébe Győrbe érkeztünk, ahol már komoly érdeklődés fogadta a csapatot. Minden ismert győri edző és még az MKSZ képviselője is a nézőtéren ült. Ikszes félidő után szellemes figurákat elővezetve, valamint Krajczár Ibolya parádés kapusteljesítményével hét góllal 29:22-re legyőztük a Róth Kálmán edzette és a későbbi nagycsapat magját alkotó Mellman-Görbicz-Jókai  belső hármassal felálló hazaiakat. Innentől kezdve mindenki tudta a kézilabda berkekben, hogy komolyan kell velünk számolni,akár a feljutás tekintetében is. A csodás őszt hullámzóbb tavasz követte.

Elhagyott bennünket Bőzsöny Erika, akit akkor nagyon sajnáltam, de az élet Őt igazolta. Otthonra és sikerekre, megbecsülésre talált Nagyatádon. Szerencsére a bevételi oldal sem marad üresen, ekkor csatlakozott hozzánk Major Andrea, aki a riport készülte idején is - 14 év telt el időközben - a csapat meghatározó embere. Igazából a lendületünk nem hagyott alább, de a sérülések gondot okoztak. Ma már murisnak tűnik, de először az én lábam került gipszbe, s nem utazhattam el a Malév elleni meccsre, ami zavart okozott a csapatnak, s elszenvedtük első idegenbeli vereségünket. Aztán a zseniális irányító Maca dőlt ki a sorból, de rémlik Peringer Orsi és Milinte Brigi gipszes keze,lába is. Így a bajnokságot a későbbi sokszoros válogatott – korábbi zalaegerszegi tanítványom - Tóth Tímea vezérelte Fradi II.nyerte meg, de az újoncként megszerzett ezüstéremre mi is nagyon büszkék lehettünk! 

Hát még amikor kiderült, hogy ennek következtében az NB I-ben is megmérethetjük magunkat, akkor vált csak igazán értékessé az ezüst! Minden akkori bonyodalmat nem idézek föl. Legdöntőbb hatással az eseményekre Kiss Laci horvátországi nyaralása bírt, hisz ott zaklatták az MKSZ képviselői, hogy vállaljuk el az adódó lehetőséget. 

Hogy miért nem volt ez magától értetődő ?

Minden józanul gondolkodó látta, hogy miközben óriási megtiszteltetés és öröm, hogy NB I-es lehet a csapat, másik oldalon egy csomó, főleg - de nemcsak – anyagi  probléma is felvetődik. Ahogy ma többször említik bizonyos összefüggésekben, az egy más kávéház…

A történeti hűség kedvéért állítsunk ennek az évnek úgy emléket,hogy megemlékezünk a csapatról.

A két kapus Bödör Szilvia és Krajczár Ibolya volt. Mindkettőnek voltam korábban edzője, így jól ismertem őket. Tudtam,hogy mindketten jól fognak teljesíteni. Most felfedek egy kulisszatitkot, amit életemben egyszer, csak abban az évben tudtam megvalósítani. Mivel Ibolya volt az NB II-es bajnokcsapat kapusa, megtiszteltem azzal, hogy Ő védjen Marcali első NB I/B-s meccsén. Utána Sziló következett egy idegenbeli és egy hazai meccsel, hogy Őt is megismerhesse a Marcali nézősereg. Ezután így kétmeccsenként váltogatták egymást.

Természetesen kapust bármikor lehetett volna cserélni oda-vissza százszor is, de csak elvétve volt rá szükség, mert mindkét játékos az úgymond saját meccsén megpróbált nagyon kitenni magáért! (Aztán mégsem csak két kapus volt, mert sérülés miatt Sulyokné Szalai Kati is besegített nekünk, aki szintén nagyszerű kapus és ember. A következő években Nagyatád csapatában tört borsot az orrunk alá.)

Ebben az évben a védekezésünk volt a másik kuriózum. A  4-2-es védekezés bent van a szakkönyvekben, de elvétve alkalmazzák a csapatok. Egy-egy kiállítás alatt emberelőnyben, vagy nagyobb hátránynál már minden mindegy alapon. Én viszont a felkészülés során ezt láttam a legjobb megoldásnak a játékos anyag tükrében, mégpedig úgy, hogy minden meccsen és a teljes játékidőben ezt alkalmaztuk. Évek múltán edző továbbképzésen előadása közben ki is tért Róth Kálmán erre tényre, mint egyedi esetre.

A hátsó négyest alaphelyzetben  Utasi-Szántó-Mészáros-Major B.alkotta. Szükség volt a sziklaszilárd középső kettősre, hisz nagy terület jutott rájuk. Angi és Szike képes volt ezt megoldani. Egymással is jól megvoltak és a csapat tartását is Ők adták meg.  Ágó és Maca rutinja, elővételező képessége sok labdaszerzéshez segített bennünket, miként elől Lia hosszú karjai is aranyat értek.

A stabil hátsó négyeshez elől több variáció is társult. Az egyik alapnak gondolt Laczó Timi sajnos az első bajnokin megsérült, később sem lett teljes értékű, így nem tudta befutni azt a pályát, amire alkalmas lett volna. Így  legtöbbször a Milinte-Peringer L. kettős jutott szóhoz, de Molnár Verának is illett ez a feladat és Peringer Orsi is védekezett itt.

Gyakorlatilag,ha nem kaptunk gólt, akkor jó eséllyel lőttünk, hisz az elől védekezők lépéselőnyből indultak, és Ágó is azonnal „kilőtt” a hatosról. A kapusokon kívül Maca is hibátlanul indított. Szóval sok gólt tudtunk ezáltal lőni rendezetlen védelem ellen.

Támadáshoz cseréltünk minimum egyet, hisz a legjobb balszélső Peringer Orsi többnyire nem védekezett. A külső ötös legtöbbször Utasi, Szántó, Major B., Peringer L., Peringer O. összetételben játszott Mészáros Anita /Szike/ beállós játékával kiegészítve, akinek társa lett ezen a poszton a félévkor érkezett Major Andrea. Balátlövőként Kovács Juditnak voltak jó periódusai, balszélen Milinte Brigi jutott még szóhoz. A már említett Bőzsöny Era és Molnár Vera mellett még öt saját nevelésű fiatal is belekóstolhatott az NB I/B-s felnőtt meccsek légkörébe: Tanai Berni, Hagyánek Barbi, Pék Evi, Pék Petra és Nagy Korni.

Az ezüstérmen kívül sporttörténelem még, hogy az osztály gólkirálya Utasi Ágota lett, nem kevés: 241 góllal!

Ez a csapat vívta ki a feljutást:

feljuto

No, és az NB I! Hogy emlékszel azokra nyári napokra,amikor fel kellett készülni a magasabb osztályra?

1999/2000

Azon az állásponton voltam, hogy vágjunk bele, mert nagy kárt okoz egy csapat életében, ha nem méretheti meg magát akkor, ha van rá lehetősége. Ugyanakkor a vezetői oldalról én láttam be legjobban a kulisszák mögé, hisz különböző edzői státusokban éveket töltöttem NB I-ben. Szó szerint azt mondtam, ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy most úgymond „isten" vagyok, pár hónap múlva pedig én legyek a „főhülye", aki nem ért a kézilabdához, merthogy vereségek lesznek bőven. Azt kértem, hogy csináljuk végig az egy évet, ha kiesünk, ha nem, ne mondjon le senki, ne rúgjanak ki senkit, aztán majd egy év után a tapasztalatok megmutatják merre kell tovább menni. Úgy tűnt egyetértés van, és elkezdtünk dolgozni az erősítésen. Kiss Lacin kívül ebben az időszakban Hagyánek Laci is nagyon odatette magát, segített az átigazolásoknál, tárgyalásoknál, edzőmeccsek, túrák finanszírozásában.

A két nagy fogásunk Kerner Kriszta és Kévés Renáta lett a Dunaferrtől, de még időben érkezett haza külföldről a kéthelyi illetőségű Németh Barbara is. Leigazoltuk továbbá Szloboda Juditot is, akikről tudtuk, hogy jó játékos, bár sérülés után volt, bíztunk benne, hogy hamar utoléri magát. Egy rásérülés következtében azonban több, mint félévig bevethetetlen volt. (Az alábbi képről is hiányzik.)

Csapatkép a az NB I-es bajnoki rajt előtt:

rajt_elott

Sajnos nem kedvezett a sorsolás, hisz az első szakaszban sorban olyan csapatok következtek, akik ellen papíron nulla esélyünk volt. Kezdésként a friss BL győztes Dunaferr érkezett Marcaliba. A kézilabda ünnepe volt ez a nap! Tényleg egy gombostűt nem lehetett leejteni, a Nemzeti Sport 700 nézőről ír, mi a 800-at sem zártuk ki akkor. Az eredmény 21:34.

A világ legjobb csapata ellen több, mint tisztességes helytállás. A közönség tombolt. Az újságban Tóth István: Felemelő érzés volt. Zsiga Gyula: A hazai csapat fantasztikusan küzdött. Hát így kezdődött. Aztán Győrben mínusz 19, s készültünk a második hazai meccsre a Debrecen ellen.

Majdnem csodát tettünk! 26:27 Bíró Imre: Bármelyik csapat nyerhetett volna, örülök,hogy nekünk sikerült. A szolid marcali szurkolótábor lincs hangulatban várta a bírókat, akik rendőri kísérettel hagyták el a várost, s akiket aztán mellőztek az NB I-es keretből. Csak utolsó bűnűket említem 10 mp-el a vége előtt: Peringer Orsi lövő kezét visszarántották ziccerben, de a síp néma maradt... Miután lehiggadtunk, pozitívan hatott ránk az előadott produkció, teljesen partiban voltunk az 1-4-be tartozó DVSC-vel.

Újra esélytelenül,de magunk közt bizakodva utaztunk Pestre a Vasashoz. Nagyon jól kezdünk. Irányítottuk a játékot. Rendre két-három, időnként már 4 góllal is vezettünk, s egyszer csak „bevágott a villám", Utasi Ágó földön maradt, súlyos térdsérülést szenvedett. Sokkolt bennünket ez a esemény, illetve tényszerűen is hiányzott Ágó a pályáról és a Vasas megfordította a meccset. Lényegében az év további részére elvesztettük legjobb játékosunkat, aki korábban 88-szor a válogatottban is szerepelt. Óriási respektje volt az ellenfelek körében is, taktikát lehetett köré építeni. Csapaton belül fölnéztek rá a társak, s ebben az újonc létünkben sokat számított mindenkinek, hogy van, hogy buzdít, hogy húzza a csapatot. A formájáról pedig az előző év 241 gólja sokat elmond. Szóval őt vesztettük el, több,  mint egy játékost... A kézilabdás ünnep azonban oly módon folytatódott, hogy ezután a Fradi érkezett Marcaliba Kökényestől, Pádárostól, Németh Andrásostól. Ismét 700 néző és félidőben csak mínusz négy gól,de aztán a hajrában már sakk-matt volt többnyire...

Utasi pótlását igazolással nem tudtuk megoldani, így a jobbkezes Major Andrea került jobbszélre, Mészáros Anita lett a beálló. Ez a felállás a szűkebb taktikai repertoár miatt nemcsak hogy hátrányosabb lett a csapat szempontjából,hanem egy fővel csökkent az amúgy is szűk létszám, ami visszaütött a szorosabb meccseken különösen. Orosházán 3 gólos vereséget szenvedtünk félidei vezetés után, Váctól pedig hazai pályán kaptunk ki 29:25-re.

Ezzel a hét mérkőzéssel véget ért az 1999-es program a válogatott elfoglaltsága miatt.

A nyeretlen időszak mindenkit tevékenységre serkentett. Az elnökség másodedzői státust hozott létre, amit akkor én kis bizalomvesztésként éltem meg, de gyakorlatban mégis jól sült el, mert Nagy Gábor korrekt és segítőkész munkatárs volt. Én inkább a játékosállomány megerősítését céloztam meg,  elő is álltam 3-4 névvel, de a balkezes jobbszélső kérdést nem sikerült megoldanunk. Ugyanakkor a Győrtől kölcsönbe érkező Szvetlana Moszkovaja komoly erősítésnek számított. Vele magasodott a védőfalunk,nagyszerűen indult és beállóként is eredményes tevékenységet nyújtott.

Januárban folytatódott a bajnokság, az elmaradt négy meccsel. Éreztem, hogy sikerült rendezni a sorokat, bizakodva vártam ezt a szakaszt. Szekszárdon kezdtünk,ahova busznyi marcali szurkoló kísérte el a csapatot. Nagyon feldobott ez bennünket és elszántan léptünk pályára. Kezünkben volt az irányítás és a mérkőzés háromnegyedéig semmi nyugtalanító körülmény nem látszott. Akkor az ellenfél kapust cserélt, s a számunkra ismeretlen fiatal játékosban az első 3-4 lövés elakadt, s így 5 perc alatt leromboltuk, ami addig jól működött. Nagyon fájt ez a vereség, nem volt benn a meccsben ez gyilkos fordulat.

Szerencsére nem törtek össze a lányok és fogadkoztak, hogy következő meccsen már nem lesz pardon. A Bp.Spartacust fogadtuk Marcaliban. Minden ment mint a karikacsapás. Az 50. percre már 8 gólos előny jött össze, de aztán túlzott biztonsági játékkal felhoztuk, az ellenfelet, ám azért egy gól megmaradt az előnyből, ami akkor mindent jelentett nekünk, hisz ez sporttörténelmi győzelem volt!

Egy hét múlva újra hazai pályán játszhattunk ezúttal a Cornexi ellen. Nagy nevek alkották a csapatot. Kalasnyikova, Németh Helga, Mátyás Auguszta, Virincsik, Lovász, Takács Gabi stb. Mégis úgy éreztük, hogy van keresnivalónk, nagyon feldobott bennünket az első győzelem. Ki-ki meccset játszottunk, de a slusszpoén a miénk lett. Major Andi döntötte el a meccset – mint azóta már nem egyszer – Kévés Reni bejátszását lőtte be, a szélről befutva a hatosról. Ezután soha nem látott ünneplés kezdődött Marcaliban. A siker értékét növelte, hogy a meccs után még nagyon letört Köstner Vilmos barátom összeszedte csapatát és három nap múlva legyőzték a Fradit! Ráadásul tv-s meccs volt, ahol a riporter többször utalt Cornexi szempontból hitetlenkedve a marcali meccsre, szóval nőtt a PR értékünk...

Mi ugyanezen a napon Békéscsabára utaztunk és nem akartunk lemondani a jóról, a győzelemért szálltunk ringbe, ami hajszál híján sikerült. A hivatalos végeredmény 25:25,de 10 mp-el a vége előtt Major Andi belőtte a 26-kat is, mi legalábbis azt hittük.. A testvére indította saját térfélről. A labda 25 m-t szállt, s a bírói síp akkor szólalt meg, amikor a labda megérkezett Andi kezébe... Az ítélet: Maca ellépett az indításkor...

Azért így is 5 ponttal, a 11.helyen zártuk az „őszi" szezont.

Szünet nélkül folytatódott a bajnokság ismét a „nyerhetetlen" hét meccsel. Ami persze így nem igaz, hisz ősszel is ott volt a hazai Debrecen és a pesti Vasas meccs és még talán az orosházi derby is, ami alakulhatott volna másképp is. Most két hazai, a Vasas és az Orosháza meccs számított kakukktojásnak, vagyis győzelmi lehetőségnek. Ezúttal sem úsztuk meg pech nélkül.

Mindkét csapat edzőváltás után érkezett hozzánk, ami nem szokott jó előjel lenni. Ráadásul a Vasashoz az a Zsiga Gyula került, aki az első fordulóban már járt Marcaliban a Dunaferrel, nem beszélve arról, hogy egy évvel korábban BL-győztes volt. Ráncba is szedte a Vasast, s ha küszködve is, de 4 góllal legyűrtek bennünket.

Orosházán nem az edzővel volt gond, hanem több mindennel is. Ikszes félidő után úgy jöttünk ki a második félidőre, ahogy kell. Elszántan felpörögve, úgy nézett ki, hogy el is intéztük a meccset, négy góllal elhúztunk. Aztán beütött a krach. A csapat irányítója Major Bernadett, aki 1998. augusztusa óta megszabta ennek a csapatnak a stílusát, és rendre nagyszerű helyzeteket teremtett a társaknak, megsérült.

Miként egyszer 1999 tavaszán NB I/B-ben már tapasztaltuk sérülése idején, ez pótolhatatlan veszteség volt. A következő 8 percben 0:5-ös széria következett, s már hátrányba kerültünk. Igaz,nem adtuk fel és foggal-körömmel küzdöttünk a siker érdekében. Az utolsó támadásunk során Moszkovaja lövésével tulajdonképpen kiegyenlítettünk, de játékvezetők másképp látták azt ami a tv felvételen is tisztán látszik: a felső lécről lepattanó lövés a gólvonalon túlra jutott.

A síp néma maradt,a játékvezetők nem ítéltek gólt...

Szerintem ez az ítélet nekem is kegyelemdöfés volt. Ezt a vereséget már nem tudta megemészteni a vezetőség, s mivel egy hét múlva a válogatott miatt újra megszakadt a bajnokság, lehetőség nyílt az edzőváltás előkészítésére. Noha, ekkor következett annak a négy meccsnek a visszavágója, akiktől a meglévő 5 pontunkat szereztük, és ezúttal is 4-6 pont megszerzésének abszolút realitása volt, nem kaptam meg a sanszot, hogy ez velem következzen be. A bent maradást jelentő 11.helyen adtam át a csapatot, ugyanis köztudott volt, hogy csak egy feljutó lesz, s így csak a 12.helyezett esik ki. A jó hajrá (6 pont) ellenére sem lehetett előrébb lépni, maradt a 11.helyezés az új trénerrel (Kocsis Géza) is, mint az várható is volt. Ám edzőként nem én ünnepelhettem a bentmaradást. Nagyobb fájdalmam, hogy a jövő évre tervezett, ütőképes csapat víziója már ekkor fejemben volt, amit leváltásom okán nem valósíthattam meg, pedig talán hosszú évekre az NB I-es tagságot alapozhattuk volna meg.

Ekkor 2000.04.02-át írtunk. Hiába,ilyen az edzősors. Három hónap sem telt el azóta,hogy a sporttörténelmi tett alkalmával, a Spartacus elleni győztes meccs kapcsán készített tv riport közben(!) a lelkes B közép elragadott és a levegőbe dobált...Persze most is repültem, csak nem függőlegesen...

Mikor és milyen körülmények között kerültél vissza Marcaliba ?

Legközelebb 2001.nyarán csengett Kiss Laci telefonja, aki kvázi rehabilitált, azaz újra felkért az edzői feladatra,amit örömmel elvállaltam.

Időközben erős egy év telt el, ráadásul nagy hatással bírt Marcali kézilabdázására, de fogadatlan prókátorként nem teszem közzé meglátásaimat erről az időszakról. Tény, hogy a csapat a 2000/2001-es bajnokságban 3 pontot szerezve az utolsó, 12. helyen végzett az NB I-ben, s újra az NB I/B-ben folytatódott a története.

Kiderült, jelentősen kicserélődött, meggyengült játékosállomány fogadott. Nem volt már Kerner, Kévés, Peringer O., Németh B., Major A., Major B., Molnár V. Tanai B. Moszkovaja, Szántó A., Pék E., Hagyánek és Szloboda sem azóta, hogy itt jártam. Továbbá eltávozott a közben igazolt Koroknai, Gridnyeva és Farkas Vera is.

„Vert hadak,vakmerő remények" - jutottak eszembe Vörösmarty sorai. Sok példa volt előttem, hogyan tűntek el a süllyesztőben olyan csapatok, akik NB I-ből kiesve nem tértek magukhoz, ezért még egy osztályt visszaestek vagy megszűntek. Mást ne mondjak, régebbi csapatom a Caola jogutódja is ezt az utat járta be, de a Derecske, Miskolc, PMSC, Kisvárda, BHG, Bp.Építők, Szeged, stb is hasonló sorsra jutott. Hát, itt is megvolt a reális esély erre...

Első lépésként az erősítés volt a legfontosabb.

Igazából öt olyan játékos maradt, aki harcedzettnek számított: Bödör, Utasi, Mészáros, Kovács J., Milinte. Itt volt még a fiatalok közül Pék Petra, Nagy Korni, Elekes Barbara és Erdei Vanda. Munkához kellett látnunk. Visszaigazoltuk Pék Evit Nagyatádról és egyszer jött Kiss Laci a jó hírrel: Kerner Kriszta visszatér Orosházáról. Kapusfronton így rendben is lettünk. Kihasználva kapcsolatrendszeremet lázas keresésbe kezdtem. Így került hozzánk szinte „célfotóval"egykori Caolás játékosom Balogh Manyi, aki éppen akkor végzett a TF-en és már majdnem Tökölre igazolt, amikor eltérítettem ebbéli szándékától. Szűkebb hazámból Tolna megyéből – tamási barátom révén - érkezett a balkezes Müller Márti.

manyi_marti

Zsiga Gyulát pedig arra fűztem meg,hogy kettős igazolással a Cornexi mellett nálunk is játszhasson a 192 cm-es fiatal átlövő Tóth Mari. Bevontam egy zalaegerszegi középiskolást Forgács Évát is, akinek hatodikos korában voltam edzője és sok fantázia volt benne. Újra csatasorba állt Peti Gréta is, aki az NB II-es korszak egyik sztárja volt Marcaliban, majd Z.egre kerülve a Caola csapatában edzője voltam. Ott a kéthelyi Berta Melindával alkottak félelmetes jobbszárnyat. Gréta kiváló teljesítményt nyújtott NB I-es ifi szinten. Sajnos több éves kihagyás és némi súlyfelesleg miatt már nem tudott ugyanarra a szintre jutni, de az évet végigcsinálta és tisztességesen segítette a csapatot. Szóval, így már megfelelő létszámú és minőségre is elfogadható keret jött össze, de azért az látszott, hogy sok helyről érkezve, különböző edzettségi szinten járva nem lesz könnyű egységes csapatot kialakítani. Nem beszélve arról, hogy a csapat gerince cipelte az NB I-es időszak súlyos terheit, kóros önbizalomhiánnyal küszködve.

Nem is térnék ki a bajnokság menetére,eredményekre. A lényeg: nem hullott szét a csapat, sőt a bajnokság végére elért 6.helyezésünk egyfajta stabilitást mutatott, mindenkit megnyugtatott és egy szebb jövőképet vetített előre.

Míg az első itt töltött időszakom, szűk két évem egy tündérmese, hisz egy év alatt feljutás, majd játéklehetőség a legjobbakkal, s közben azért néhány siker is megadatott, a torzó befejezés ellenére is szép emlék.

Ez az év azonban a legnehezebb szakmai kihívás volt. A későbbiekben több alkalommal érem is került a nyakunkba, de ez a 6.helyezés a nehézségeket figyelembe véve, számomra a legértékesebb teljesítmény az összes marcali évemet figyelembe véve is!

Az újrakezdés csapata

ujrakezds

Négy év elteltével ismét dobogóra került a csapat,hogy történt ez ?

A 2002/03-as bajnokságnak már nagyobb nyugalommal vághattunk neki, mert ugyan cserélődések voltak, de a kialakult játékstílus és a csapat gerince megmaradt. A tavalyi „villámigazolások" közül nem számíthattunk Tóth Marira és Peti Grétára valamint Forgács Évára sem, aki súlyos térdsérülést szenvedett és fel is hagyott a versenysporttal. A legnagyobb veszteség örömteli okból következett be, Utasi Ágó anyai szerepre készült. Kiss Laci szerencsére nagyhalat fogott. Újra működésbe lépett a pécsi vonal és a főiskolás végzős Balog Pirit cserkészte be, nagy valószínűséggel a rivális Nagyatád elől elhappolva...

Pirike

Így igazából annyi változás történt a kezdőcsapatban, hogy az előző év Utasi-Müller jobbszárnya Müller-Balogh P.-re módosult. Mindkét felállás főnyeremény egy edzőnek illetve a csapatnak Külföldi szereplés után újra Marcali mezt öltött Peringer Lia is,akivel több variációs lehetőség nyílott támadásban, illetve visszaidézve 1998-at, másodszor választottuk a 4-2-es védekezést, ezúttal is sikerrel. Egyre jobban összeállt minden és három helyet előrelépve bronzérem került a nyakunkban a bajnokság végén! Az utolsó hazai meccsen Nagyatád ellen magabiztos győzelmet arattunk. A felfokozott hangulatba került közönségünk kórusban skandálta:

„NB I-et akarunk, NB I-et akarunk !!!"

Ez utóbbiról komolyan kellett beszélnünk a bajnokság végeztével, de polgármester úr szó szerint ezt mondta: -„Cél a szinten tartás." Világos beszéd, belekóstolva az NB I-be mindenki átlátta, hogy versenyben maradni csak jóval több pénzzel és főállású alkalmazottakat foglalkoztatva lehetséges a világ egyik legerősebb bajnokságában. Elvileg ez nem kizárt Marcaliban sem, pénzkérdés elsősorban. Nem kell messzire néznünk, a Csurgó férficsapata jó példa erre. Ma már a 3-4. helyen állnak az NB I-ben, pedig néhány évvel ezelőtt jutottak fel. Csakhogy, abból a közösségből talán már a szertáros és a buszsofőr sincs meg, nemhogy a játékosok és az edző...

A költségvetésük pedig olyan sokszorosa a mi akkori kiadásainknak, hogy a két kezünkön lévő ujjak kevésnek bizonyulnának a szorzószám bemutatására, de az a gyanúm, hogy még a lábaink ujjait hozzávéve sem jutnánk el a végösszegig...

Szóval szinten tartás. Szakmailag ennél nagyobb keresztet aligha kaphattam volna. Ha ugyanis nem a maximumra törekszünk,akkor az előbb utóbb visszaüthet. Ha a maximumból bajnoki cím kerekedik és nem vállaljuk a feljutást az nagy kárt okoz, az pedig, hogy szándékosan érjünk el rossz eredményt akár egyszer is, az elképzelhetetlen az én értékrendemben.

Maradt részemről a húzd meg ereszd meg stratégia az edzésmunkában, de inkább jobban kifejezi az állapotot és a filozófiát, ha úgy fogalmazok,hogy elindultunk egy olyan úton, amelynek során örömkézilabda lett a végtermék. Ez összhangban volt a játékosállomány igényével is és a közönségnek is tetszett. (Utalva az akkori hangulatra, a lányok csináltattak egyen pólót maguknak, amit utazáskor használtak: Egyszer Élünk Kézilabda Klub felirattal... Egyébként ez azt feltételezi, hogy nemcsak a pályán, hanem azon kívül is élvezték egymás társaságát.)

2003/04

A csapat ebben az időszakban ismét erősödött. Visszatért két korábbi klasszis.

Szülés után Utasi Ágota, svájci idegenlégióskodásból pedig Kévés Renáta. Érdekes, hogy ez az elején zavart okozott, hisz az előző év harmadik helyének megszerzése nagyon nagy csapatkohézióval sikerült, egyúttal kialakult egy stabil kezdőcsapat, ami most két poszton is borulni látszott. Ez kimondottan az a helyzet volt, hogy a több most kevesebb lett. Akadozva ment a játék az előző évhez képest, úgyhogy 6-8 meccs után leültünk beszélgetni is Kiss Laci bevonásával, én pedig készítettem egy mélyelemzést elősegítő 40 kérdéses kérdőívet. A játékosok otthoni írásbeli válaszainak feldolgozása, kiértékelése majd megbeszélése után megnyugodtak a kedélyek és én is tisztábban láttam. Ősz végére feljöttünk az 5.helyre, tavasz végére pedig ismét dobogóra állhattunk. Tehát 2002/03 után 2003/04-ben is 3. lett az MVSZSE! Ez a viszontagságosan megszerzett bronzérem azonban még szebb jövőt sejtetett.

2004/05

2004-ben talán 1998 után a legjobban sikerült augusztusi felkészülést tudhattuk magunkénak, hogy aztán felbolyduljon a méhkas... Velünk kezdte az edzéseket Tamás Nelli, aki fonyódi lakos, de a Dunaferrnél pallérozódott és megjárt több NB I-es és NB I/B-s csapatot is. Nagy variációs lehetőségek voltak kibontakozóban a három balkezes játékossal (Utasi, Müller, Tamás). Az edzőmeccsek kupák valósággal elkápráztattak ez ügyben, hogy aztán „arcra" essek, miután Tamás Nelli visszalépett, mivel egy hónap alatt nem találtunk számára megfelelő állást. Ennél is nagyobb paff volt, hogy Ágó is elénk állt, hogy fájdalmas búcsút vegyünk.

A 36.évében járó játékos kicsit több pénzért, kicsit kevesebb edzésért, kevesebb utazásért – valahol érthető módon – a Vasvár ajánlatát fogadta el. De még nem volt vége... A csapat kapitánya egyben mókamestere, központi figurája Mészáros Anita (Szike) végigdolgozott augusztus után bejelentette, hogy Pesten talált munkát, így elköltözik. Ha igényt tartunk rá, meccsre szívesen eljön. Milinte Brigi esete ugyanez pepitában, tehát van is meg nincs is... Azért egy pozitívum is történt: Ágó távozása után visszacsábítottuk Hévízről Tanai Bernit, akivel össze tudtunk rakni egy klasszikus 3:2:1-es védekezést, mert úgy véltem kiváló lesz az ék-zavaró szerepkörben, s nem is csalatkoztam.

bermi3

A hullámzó események dacára ezúttal sem adtuk alább a 3. helynél, ráadásul még csak az őszi helyezésről beszélek.. Jellemzően jobbak szoktunk lenni tavasszal az utóbbi években. Most is így történt. Megszereztük a klub történetében másodszor a 2.helyet. Méghozzá úgy – s ez is sporttörténelem -, hogy „Somogyország" tarolt, hisz Nagyatád lett a bajnok.

1998 és 2005 között tehát négy érmet – két ezüst,két bronz – gyűjtöttünk be az NB I/B-s küzdelmekben. Csak emlékezetből mondom,ezért javítson ki aki mást is tud, de szerintem rajtam kívül ez a négy érem a következő játékosoknak lehet meg a vitrinjében: Bödör Szilvi, Kovács Juci, Mészáros Anita, Milinte Brigi, Pék Evelin, Pék Petra, Nagy Korni.

A krónikához tartozik még,hogy 1998.után ismét a mi csapatunkból került ki a gólkirály. Személy szerint Kévés Renáta 206 góllal.

keves3

Tehát összegezzünk: zsinórban három éven át dobogón végzett a csapat, ráadásul a legutolsó évben – csakúgy mint az etalonnak számító 1998/98-as évben – az ezüstérem került a nyakakba!

Igen ez nagy boldogság volt és nagy tekintélyt is adott nekünk a nyugati csoportban, de talán akkor sem túlzok, ha azt mondom országos elismertségre tettünk szert kézilabdás berkekben.

Ahogy lapozgattam tovább a megmaradt papírjaim között, el is csodálkoztam, hogy az ezüstérem után miért is végezhettünk az 5.helyen a 2005/06-os bajnokságban, hát megnéztem a részleteket.

Fantasztikus őszt produkáltunk, hisz nagyjából egyben maradt az előző évi csapat,s általában ez a legjobb erősítés. Mondom nagyjából, mert Milinte Brigi már nem tudta összeegyeztetni a civil elfoglaltságát a kézilabdával, így egy neves marcali sportcsalád képviselője vált ki a sorból,aki sok sikert élt meg köztünk, de igazából már csak idő kérdése volt mikor következik be ez a pillanat. Legyőztük idegenben a PEAC-ot, nyertünk Szekszárdon, Komáromban, Kanizsán, Tatabányán, de a Tamásiban és Goldberger ellen elért döntetlen is megsüvegelendő volt.

Itthon legyőztük a Győr II-t, Cornexi II-t, Tökölt, Szombathelyt, döntetlen játszottunk a későbbi bajnok Veszprémmel, sőt itt a győzelemtől egy utolsó másodpercek béli kacifántos játékvezetői döntés fosztott meg bennünket. Gyakorlatilag az első "gyomrost" az utolsó hazai meccsen kaptuk, ahol ki-ki meccsen úgy kaptunk ki Nagyatádtól egy góllal, hogy nagy ziccer formájában kezünkben volt az egyenlítés lehetősége.

MeszarosAz egy vagy két pontnál is többet vesztettünk azonban azzal, hogy ekkor láthatta utoljára a Marcali közönség Mészáros Anitát játszani. A Pestről bumlizást, az edzés nélküli játékot nem lehetett a végtelenségig bírni. Szike minden idők legközpontibb figurája volt az MVSZSE-ben. Mellette nem lehetett szomorkodni és csapategységnek ő volt a katalizátora, kovásza. Később hihetetlenül hiányzott, például az utazások alkalmával,de természetesen a játéka,csapaton belüli pozíciója is űrt hagyott maga után.

De,ekkor még nem gondoltam visszaesésre, sőt abban spekuláltam, hogy Szike pótlására megszerzem az osztály legképzettebb beállóját Pavelekné Kovács Juditot. (Két Kovács Judittal verhetetlenek lettünk volna...) Biztatóak voltak a tárgyalások, de mire egymás tenyerébe csaphattunk volna, kiderült: a család régi vágya teljesült, Jucus anyai örömök elé néz. Mi ekkor nem keresgéltünk tovább.

Pék Evelin és Nagy Kornélia lépett előre éles bevetési státusba. Evi „szikei" színvonalon oldotta meg a hátsó közép védekezést, támadásban pedig felváltva kaptak szerepet Kornival.

Az első tavaszi fordulóban legyőztük a PEAC-ot, úgy tűnt ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

A meccs utáni héten azonban robbant a bomba. Az NB I-ben bent maradásért küzdő Bp.Spartacus szemet vetett Kévés Renire, aki elfogadta az ajánlatukat. Ez így együtt már sok volt, sőt sokk... Elment tőlünk a „fővezér" és az előző évi gólkirály. Persze még mindig voltak jó játékosaink, de már nem tudtunk ugyanolyan hatékonyak lenni. Bekövetkezett néhány negatív csúcsdöntés. Néhány olyan eredmény ami az évek során még soha nem fordult elő. Hazai pályán legyőzött bennünket a Goldberger és Tamási, valamint kikaptunk Szombathelyen, ahol még soha ennek előtte. Hát ezért nem tudtuk megtartani előző évi pozíciónkat, és 5.helyezés lett a végállomás, aminek akkor nem örültünk, de most az interjú idején nem tűnik ez sem rossz eredménynek.

Ez a kép ősszel készült. Elvileg még Szike is van,  csak láthatatlan...

oszi

A képet elnézve vettem észre,hogy nem ejtettem szót két játékosról. Hagyánek Barbara saját nevelésű játékosunk, akik főiskolai tanulmányai alatt pesti csapatokban játszott. Visszakerülve Somogyba, először Nagyatádon kötött ki, de egy év után hívtuk és jött. Képzett,ügyes balkezes jobbszélsőről van szó, de nem sokáig maradt nálunk, két év után Dunaújvárosba költözött.

Csizmadia Edina mesztegnyői hölgy, aki pécsi főiskolás évei alatt kapcsolódott be csapat életébe. Mozgékony védekezése és robbanékony indulásai tették hasznossá. Ő se maradt hosszasan velünk. Férjhez ment majd, NB I-ben játszó férjével Balatonfüredre költözött.

2006/07-ben visszatért hozzánk Kévés Reni, s az mindig megnyugtató, ha játszik egy magas lövő. Különösen kellett, hisz két alapemberünk Kovács Juci és Müller Márti is hosszabb időre kiesett a játékból sérülés miatt. Új ember is érkezett. Novográdecz Edit kettős igazolással a Bp.Spartacusból, de somogyi gyökerekkel, a család berzencei. Stabil játékkal egy helyet előre lépve 4. helyen végeztünk. Jó néhány csapatot oda-vissza vertünk, így a Tökölt, a Vasvárt, Cornexi II.-t, ebben a szezonban értékes győzelmet arattunk Szekszárdon. Itthon legyőztük a Győr II-t, s az mindig jól esik. Néhány nagyarányú győzelműnk figyelemre méltó. Tamásiban 15 góllal nyertünk, Tökölt 24, Szombathelyt 17, de a nagy rivális Nagyatádot is 13 góllal páholtuk el.

2007/08-ban megismételtük ezt a produkciót és ismét a 4. helyen kötöttünk ki. Igazából ekkorra érett össze a képen is látható támadósor. (Védekezésben Tanai Berni volt pályán Reni helyett, így volt teljes az alapcsapat, persze Krisztával a kapuban. Sziló ezt az évet „babázás" miatt kihagyta.)

meccs

Ebben a szezonban oda-vissza értékes győzelmet arattunk Szekszárdon, itthon legyőztük a Győr II-őt, de talán a félidei hétgólos hátrányt ledolgozva elért 30:30 eredményünk a későbbi bajnok PEAC ellen volt a legértékesebb. Oda-vissza vertük Tapolcát, Vasvárt, a Cornexi II-őt ,a Siófokot, a Vasas II-t. Legnagyobb élményt az angyalföldi játékunk jelentette. 42:30-ra nyertünk a sok ismert, nagyszerű tehetséggel felálló hazaiak ellen. Azt mondják messziről jött ember azt mond amit akar, de remélem mindenki elhiszi nekem, szakmai csúcsteljesítményt nyújtottunk. Amit gyakoroltunk, amit elképzeltünk, amit akkor tudtunk, mindent megcsináltunk. Mint edző néha átmentem szurkolóba és időnként tátott szájjal néztem a szebbnél-szebb megoldásainkat.

A Vasasnak egyszerűen nem volt ellenszere ellenünk azon a napon, nekem ez felejthetetlen élmény! Kévés Reni ezúttal is elérte 200-as határt, mellyel harmadik lett a góllövőlistán, de a „Balogh"-ok is túllépték a 100-as határt. Piri 131, Manyi 114 gólt lőtt és Márti is 90 gólos volt.

2008/09 alapvető változásokat hozott a csapat életében. A legendás Kévés-Balogh M. balszárny, amely ugye 313 gól lőtt az előző szezonban „köddé vált" számunkra. Kévés Reni – talán örökre - Luxemburgba igazolt, Manyinak pedig elérkezett az anyává válás időszaka. Úgy is megközelíthetjük az eseményeket, hogy a 2001 óta működő „villámikrek", a két szélső Márti és Manyi esett ki a sorból, ugyanis Márti is áldott állapotba került. Összegezve: így a legutóbbi képen látott támadósor 50 %-a, fél csapat és több, mint 400 (!) gól is távozott az idény végén. És még nem volt vége...

krisztaMinden idők legjobb Marcali kapusa Kerner Krisztina is folyamatos visszavonulót fújt. Első lépésként csak hazai meccseket vállalta be, majd nem sokkal azután, hogy Sziló visszatért a szülési szabadságból, végérvényesen kilépett a kapuból.

Kriszta komoly hatással volt a csapat életének minden mozzanatára. Az öltözői viselkedéstől, a csapategység kovácsolásáig.

Ő elsőnek azt említené az „intézkedései" közül, hogy módosította a bemelegítő mozgás irányát. Bár az egyik-egyik térfél négyzet alakú ,így lényegtelennek tűnik, hogy keresztben vagy hosszában futunk-e rajta, de Kriszta megérttette velünk, aki keresztbe fut, az legszívesebben elbújna az ellenfél elől, már a bemelegítésnél kikapott, míg aki felvállalja a hosszában futást, az félpercenként bele tud nézni az ellenfél szemébe, tartást, önbizalmat tud sugározni! Ki tudna ezzel vitatkozni?

(Azért megpróbált az utánpótlásról is gondoskodni. Szárnyai alá vette Hrankai Reginát, aki persze ebben a Marcali történetben még zárójeles megjegyzés, de azt is tudjuk, hogy szép karrier vár rá, s büszkék lehetnek rá, akik első lépéseit egyengették, Így én is az vagyok, aki megadtam neki a lehetőséget arra,hogy tizenévesként átélje az NB I/B-s felnőtt mérkőzések élményét.)

csapar_8_9

Szóval megfogyatkoztunk. Kiss Lacival ilyenkor szokott élénken megindulni a fantáziánk, letargia helyett. Úgy hírlett pályafutásuk befejezésén töri a fejét B.B. és Kenyeres Fanny, gondoltuk a mi csapatunkba még elkélnének... Többször volt telefonváltás és biztató fejlemények, de aztán mindkettőjüknek jött még egy Marcalinál jobb ajánlat, s így Bea Valenciában, Fanny a Fradiban kötött ki. Saját nevelésű játékosaink kerültek így helyzetbe.

nelliandiPék Petra, Urbán Edina, Bájhober Noémi, Fehér Kitti, Urbán Renáta, Annoch Dóra elsősorban. Egyetlen igazolásunk Burghart Victória volt,  aki Szőcsénybe került tanulni, de Győrből igazoltuk. Fantasztikus tehetség volt, de aztán csak nyolc mérkőzésen tudta segíteni a csapatot. A már egészségesnek tűnő, de műtött térde felmondta a szolgálatot.

Idény közben kellett döntéseket hoznunk, mert nagy volt a minőségi visszaesés. Visszaigazoltuk Marcaliba egykori kiváló beállónkat Major Andit, aki ekkor az NB II-es Hévízben játszott, továbbá végre (!) becserkésztük Tamás Nellit, aki Siófokon vált áldozatává egy csapat átalakításnak.

Velük együtt is csak a 7.helyig tudtuk feltornázni magunkat. Igaz, ez olyan év volt,hogy a saját nyűgeinken kívül még egyéb akadályok is magasodtak. Egyedi esetnek számít, hogy egyszerre 5 (!) csapat is NB I-es álmokat szövögetett. A Szekszárd, Érd, Siófok, Veszprém és a Győr II.

Utóbbi kettő fúzióval, de két éven belül valamennyi megvalósította tervét. Ebben a bajnokságban tehát az 1-5-be más nem fért oda.

Atáddal csatáztunk a 6.helyért, de annak ellenére nem tudtuk megelőzni őket, hogy több év kihagyás után nyerni tudtunk ellenük idegenben. A két legnagyobb skalp az Érd és a Siófok itthoni legyőzése volt!


jucus

jucus2A Pék Petrát átölelő védő nem más, mint Szepesi Ivett, aki jelenleg a Győr BL-menetelésében tevékeny szerepet vállal. De ez csak mellékszál, igazából, a hatalmas átlövés gól szerzője Kovács Judit érdemel külön figyelmet. Tagja volt az NB II-es bajnokcsapatnak, sőt alapító tagja az egyesületnek. 1998-tól dolgoztunk együtt, de az elején még nem vetette szét az ügybuzgalom és profizmus, Kiss Laci tartotta bennem a lelket vele kapcsolatban. „Nagyon intelligens játékos"-mondta.

A hullámzó edző-játékos kapcsolat megszilárdulása arra az időre tehető, miután kinőtt Juci bölcsességfoga... De, de ez nem vicc, egyszer csak komolyan lehetett rá számítani. Ebben az évben is ő húzta csapatot,meg a korábbi években is alapember volt.

Például korábban nem gondoltam volna,hogy szinte kettőzött figyelemmel koncentrál a mondanivalómra....

Összességében a marcali kézilabdázás emblematikus figurájává nőtte ki magát!

Aztán következett az utolsó szezonod a csapatnál. Miért hagytad abba az edzősködést?

2009/2010

Akkor még nem tudtam,hogy ez a búcsúévem,ráadásul fél idényben lezárom a tevékenységem. Ezért hát annak a lehetőségét kutattam,hogy léphetünk előre a negatív csúcsot jelentő 7.helyről.

Az átigazolások során Papp Orsi személyében dinamikus balkezes jobbszélsőt sikerült megszerezni Siófokról, a sors és a szerelem pedig Marcaliba repítette Klász Karolát, aki NB I-es tudású balszélső. Ezzel végre újra lettek „villámikrek" a csapatban.

Kétségkívül jobb lett a szerkezet,igazából jobb meccseket is játszottuk, csak ebben az időszakban már olyan dolgok nehezítették a csapat életét, ami tendencia-szerűen jelentkezett évre-évre erősebben. Kevesebbet tudtunk edzeni, kevesebb játékos alkotta a keretet, több lett a bejáró, néhányan tanultak munka mellett, egyre többen dolgoztak felelősség teljes állásokban, egyre többen kerültek anyaszerepbe. A kézilabda egyre jobban a perifériára került. Sokszor bumliztam autóval Kersztúr, Mária térségben házról házra, hogy hozzak néhány ifi játékost edzőpartnernek, vagy kértem meg a fiúcsapat kapusait, hogy jöjjenek le edzésre mert nincs ki kapuba álljon...

A szereplés miatt nem hagytam volna abba, hisz az utolsó őszi meccsen 35:34-re legyőztük a Vasast, s ezzel a 6.helyen teleltünk, s nem néztünk rossz tavasz elé. Volt családi oka is, kicsi egészségügyi is, az edzésmunka sem idézte már hőskor szép időszakát. Beszélhetnék sok tízezer megtett kilométerről, egyebekről, de leginkább akkor tudom kifejezni a lényeget, ha kedves játékosomat Utasi Ágót idézem:- Lefőtt a kávé...

Először azt hittem, csak félévre szállok ki, de aztán kiderült, itt másról van szó. Kiss Laci igazából Zsigmond Gyuri és B.B. előtt is megkérdezett, hogy visszatért-e a kedvem, ringbe lépnék-e újra, de mindkétszer nemet mondtam. Utóbbi esetben különösen jól tettem, hogy így döntöttem, hisz Balogh Beával nagyon jól járt a klub. Mint az én utolsó éveimben és Zsiga idejében is kiderült, az utazó, csak edzésre érkező edző jelenleg már nem elegendő Marcaliban.

Elmúlt az az idő,amikor 16-18 játékos várt rám edzés előtt bevetésre késszen, de még az is, hogy stabil 12 játékos – mint alsó határ, amikor még normális munkát lehet végezni - ott legyen minden edzésen. Kiss Laci tanítványai lassan kikoptak a csapatból, talán Pék Petra volt az utolsó mohikán, Szántó Angi keze alól kikerült ifik közül pedig csak talán Bájhober Noémi és a szerencsére időben visszatérő Gácser Klaudia, Dudi van a városban, a többiek szerte széjjel. Mindenképpen olyan edző kellett, aki napi szinten több fronton is találkozik a fiatalokkal, mert előbb–utóbb elkerülhetetlen az őrségváltás.

meccs2

Addig is imába kell foglalni Sziló, Major Andi, Berni, Manyi Piri és Bea nevét, hogy még nyüstölik magukat. Ez fontos most !

Akkor ezek szerint már többé nem látunk a kispadon?

A korosztályomból Mocsai Lajos, Skaliczki László, Kovács Péter, Köstner Vili, Németh András még az első sorban küzdenek, de egykori tanárom a nálam tíz évvel idősebb Kiss Szilárd is NB I-ben edző, miként a húsz ével idősebb Laurencz Laci bácsi is aktív még.

Ebből kiindulva bármi is lehetne. 1985-ben országos középiskolás bajnokságot nyertem a Tamási Gimnázium csapatával. Az akkori tudásom, tapasztalatom, a jelenlegi 25%-a volt csak, viszont tízszeres ambíció hajtott előre, az energiám meg annyi volt, hogy nemcsak én, de a csapat is szárnyalni tudott tőle. Utóbbi kettővel most nem állok olyan jól. Ha a tudás, ambíció, energia szentháromság még egyszer összeáll megfelelő konstellációba, akkor még találkozhatunk a pálya szélén. Egyenlőre élvezem a kézilabdán túli életet.

Miről nem beszéltünk még?

Mindig komolyan vettük a Magyar Kupát, így azokban az években is, amikor távoli volt az NB I, legalább egy ünnepnapot szereztünk a közönségünknek. Járt itt a Szekszárd, a Kiskunhalas a Bp.Spartacus, a Vác, van amelyik többször is. Ez mind a legjobb 16 között volt már. Egyszer nagyon közel kerültünk ahhoz, hogy 8 közé jussunk. Kiélezett meccsen 52 percen át vezetve 24:23-ra kaptunk a nagyszerű Debrecentől. Egy góllal,mint anno az NB I-ben...

Aztán megemlítem még a nyári kistestvért strandkézit. A kezdetektől bekapcsolódtunk a küzdelmekbe. A városi strandon pályák is épültek, kicsit miattunk. Minden évben eljutottunk a végső küzdelmekig, nemzeti bajnokságot is nyertünk (8 profi csapat ekkor nem indulhatott). Balogh Piri, Kévés Reni a válogatott alapemberei voltak.Szép egyéni- és csapatsikereket értek el. Zárszó lehet ?

Igen, akartalak is kérni...

Név szerint szeretném megemlíteni azt a három embert, akikkel napi kapcsolatban álltam 1998-tól 2009-ig, s akik a saját területükön nélkülözhetetlen módon segítették a munkámat.

Ők Kiss Laci, Szántó Angéla, Dombóváriné, azaz Gyöngyi.

Minden játékosnak köszönöm az együttműködést! Azoknak is akiről van kép, azoknak is, akiknek „csak" a neve került be a szövegbe, s azoknak is, akik nem kerültek szóba, végül is teljességre nem törekedhettem, nem levéltári anyag készült, csak egy visszaemlékezés.

Szeretettel emlékszem minden háttérben segítő személyre a Polgármester úrtól kezdve a média munkatársain át a buszsofőrökig.

Ha az interjú első részében az mondtam, hogy a mai napig megdobogtatja a szívemet sportcsarnok látványa, akkor hozzáteszem ennél jobban csak a szurkolókkal teli csarnok nyűgöz le! Ezekért a pillanatokért volt érdemes edzőnek lenni. Szerencsére jó sokszor átélhettem, libabőrözve. Azt kívánom minden kézilabdát szeretőnek,ha belépnek a ebbe a csarnokba egy meccset megnézni a jövő héten, egy hónap múlva, egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva, mindig hasonló látvány fogadja őket!

Hajrá Marcali !!!

szurkolok


Sport - Legfrissebb
Városunk - legfrissebb
Közelben - Legfrissebb
Interjúk - Legfrissebb
Kék hírek - Legfrissebb
Kultúra - Legfrissebb
MTI - Legfrissebb
Közérdekű - Legfrissebb