Mi köze van a kéményseprőknek a szerencséhez? Jöjjön egy kis kéményseprő történelem
A kéményseprő mesterség a középkori városiasodás idején alakult ki, amikor a kőházak és kémények megjelenésével szükségessé vált azok tisztítása is.
Mivel kezdetben egy-egy városban kevés kéménnyel épített kőház volt, a kéményseprők városról városra vándoroltak. A vándor kéményseprők lebecsült, megvetett szakemberek voltak, a hazai kéményseprők többsége Itáliából érkezett, de akadtak közöttük svájciak, németek és osztrákok is.
A szakma kedvezőtlen megítélésében az is szerepet játszott, hogy fekete volt a ruhájuk, kormosak voltak, sőt, a középkorban rendszeresen alkalmaztak a munka elvégzésére tizenéves fiúkat, akik könnyebben befértek a kéménybe. A kormos arcú „fekete embereket”, a tűzzel kapcsolatos foglalkozásuk miatt sokszor magával az ördöggel azonosították.
Itt jön képbe a gomb megfogása vagy megcsavarása, hiszen a régi szerencsevarázslatokban a gomb, mint mágikus kör arra szolgált, hogy elkerítsük magunkat attól, akitől, vagy amitől félünk.
A néprajzi és kultúrtörténeti kutatások alapján kéményseprővel találkozni eleinte szerencsétlenséget jelentett, de ez idővel az ellentétére változott.
Ez pedig egyértelműen az újévi köszöntés szokására vezethető vissza. Kezdetben adománygyűjtő céllal kapcsolódtak be a kéményseprők az év végi szerencsejárásba és újévi köszöntésekbe.
A XIX. század eleje óta az újévi jókívánságok mellé már kisebb ajándékokat is vittek, képes-verses köszöntőket, később falinaptárakat.
A negatív kép lassan pozitívvá alakult, a kéményseprők derék és önzetlen emberekké váltak az emberek szemében. A kéményseprők a tűzbiztonság és az otthon melegének szimbolikus őrei lettek, amely megteremtette a szerencsével való társításukat.
Kéményseprővel az otthonunkban találkozni egyértelműen szerencsét jelent, hiszen ha jól működik a házunk kéménye, biztonságos az otthonunk.
A katasztrófavédelem kéményseprői békés, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánnak mindenkinek, és azt kérik, hogy az újévi fogadalmaink között szerepeljen az is, hogy kéményseprőt hívunk.
Fotóillusztráció: Szőke Péter
