Szeptember végén 18 tanuló és két oktató, Kozma Lajos és Bikali Imre indult útnak, a Duna másik oldalára. Somogyország természeti kincsei után a négy nap folyamán igyekeztek megismerkedni az Alföld jellegzetességeivel, a miénktől nagyban eltérő talajviszonyokkal, és az ott végzett erdőgazdálkodással.

Útjuk Bugacra vezetett, ahol láthatták, milyen az erdősítés folyamata a meszes homokon, ill. tanulmányozhatták a homokpusztai társulásokat is. A következő állomás az alföldi erdőtelepítés emlékhelye, az Alföldfásítási Múzeum volt. Ott, a fásítási módszerek mellett megismerhették az egykori munkagépeket, szerszámokat, az alföldi erdők klíma- és talajtényezőit, jellegzetes élővilágát. A Múzeum, a kiállítás emléket állít az Alföld-fásításban alkotó szerepet vállaló erdészeknek és kutatóknak is. Innen Gyulára indultak, ahol elfoglalták a szállást, a sok órás utazás porát lemoshatták magukról, mindenkinek jól esett az esti pihenés.

A másnap reggel nagy várakozásokkal telt, hiszen Gaest Gergely a Gyulai Erdészet erdészeti igazgatója várta a csoportot, vele karöltve indultak el a Mályvádi Ökológiai Vízpótláshoz, valamint megtekintették a Gyulai Erdészet erdőgazdálkodási gyakorlatát is. Itt több eltérő korú, mesterséges makkvetéses erdőfelújítást, vadgazdálkodási berendezéseket (szálas nagyvad etetőt és vadmentő dombot), valamint hagyásfacsoportokat és ökológiai vízpótlási rendszert is láthattak a tanulók. Ezután egy természetes erdőfelújításhoz vezetett az út. A finom ebédet a Sarkad-Remetei vadászháznál költötték el. Talán a legizgalmasabb rész következett, amikor is a Körösök mentére, a Mályvádi árvízi szükségtározó műtárgyaihoz ment a csoport. Itt a vízgazdálkodás és az erdőgazdálkodás kapcsolódási pontjait emelték ki.

Közösségépítés, szabadprogram, barátságok kialakulása, mind-mind fontos részei voltak ennek a néhány napnak. A pandémia után mindennek örültünk, annak is, hogy a tanulók számára kevésbé ismert magyar tájak is megelevenedhettek.

A következő napot a Gyula-Városerdei Erdei Iskolában töltötték, ahol Vid Katalin, az erdei iskola vezetője kalauzolta a csoportot. Bemutatta a közjóléti beruházásokban rejlő lehetőségeket, az erdei iskola szakmai programját, beszélt a parkerdőről és bejárták a tanösvényt is. A délután a vadászat iránt érdeklődő fiúk és lányok számára igazi csemegét ígért, hiszen a Sarkad-Remetei dámvadas kert volt az úticél. Megtekintették az erdészeti lőteret, magát a vadászházat, láthattak vadgazdálkodási berendezéseket, és részesei lehettek a trófeaszemlének. Az első három napban a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., a Délalföldi Erdészeti Zrt. Gyulai Erdészet szakemberei adták át tapasztalatukat, mutatták be mindennapjaikat.

Az utolsó nap, már hazafelé véve az irányt, a Gemenc Zrt. által működtetett Pörböly Ökoturisztikai Központnál folytatódott. A Gemenc déli kapujától erdei vasúttal mehetünk tovább, de az Ökoturisztikai Központban áll Frigyes főherceg felújított, vadászkastélyt mintázó kiállítási pavilonja is. Az épület ad otthont a “Legenda és valóság: a gemenci gímszarvas” című kiállításnak. A pavilontól indul a Party István egykori legendás fővadász emlékére létrehozott vadászati tanösvény is.

Nagyon hamar eltelt a négy nap. Olyan tapasztalatokkal felvértezve érkeztek haza tanulóink, amelyeket csak a gyakorlatban lehet megszerezni. A szakmát szerető, elhivatott szakemberek segítették az eligazodást az Alföld sajátos erdő-, és vízgazdálkodásában. Bízunk abban, hogy diákjaink hasznosítani tudják ezeket a megszerzett ismereteket.

Írta: Mózes Brigitta

Fotó: Kozma Lajos

A galériához kattintson a képre!

A galériához kattintson a képre!