3ce9ad5f429241938fc178468de12628

Több évtizedig pihenhetett a Balatonszentgyörgyhöz tartozó erdőben az az öt szakrális szobor, amelyekre múlt héten talált rá egy gombász. A kaposvári múzeum a lakosság segítségével keresi a választ a kérdésre, hogy a női szenteket ábrázoló plasztikák honnan, miként és miért kerülhettek oda. A kompozíciók a Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpontban tekinthetők meg.

 

 

Képzelőerőnkre van bízva annak a kérdésnek a megválaszolása, mi visz rá bárkit is arra, hogy lebontsa egy út menti keresztről a mellékfigurákat, ezek közül is csak a nőalakokat, majd elrejtse a szobrokat az erdő kevésbé látogatott részén, hogy az enyészet martalékává váljanak – mondta a Magyar Nemzetnek Pál-Simon Kornélia művészettörténész, a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum munkatársa.

 

Megjegyzi: a mohásodás alapján egyértelmű, hogy a „hölgyek” több évtizedig pihentek a fák árnyékában. A gombász értesítette a keszthelyi Balatoni Múzeumot, Kaposvárra a Marcali Rendőrkapitányság közvetítésével jutottak el a térplasztikák. Pál-Simon Kornélia úgy véli, a lelkes erdőjárók közül biztosan látták már mások is a szoborcsoportot, de nem szóltak senkinek. Talán azért nem, mert azt hitték, nem véletlenül vannak ott a kődíszek.

 

Mivel a művek utaztatása művészettörténeti szempontból is nagyon érdekes, a kaposvári közgyűjtemény muzeológusai most azon dolgoznak, hogy minél több részletet megtudjanak a szoborkompozíciókról. Kutatásuk hozzávetőleg 1850-ig megy vissza, hiszen vélhetően a keszthelyi vagy a kéthelyi műhelyben dolgozó kismesterek alkotásairól van szó, akik a Reziből kibányászott kőből faragták ki munkáikat, nemcsak egyházi, hanem magánszemélyek megrendelésére is.

 

Az erdőben fellelt szobrok közül három feltehetően Szűz Máriát, kettő Szent Katalint ábrázolja. Mindegyik út menti kereszt mellékfigurája lehetett, nem épületplasztika, hiszen nem olyan helyről származnak, ahonnan feltűnően hiányoznának, hangsúlyozza a muzeológus.

 

A múzeum felhívására nagyon sokan megmozdultak az országban. Szegedtől Szombathelyig érkeznek a művészettörténészhez a javaslatok és az ötletek. Ahhoz, hogy tisztázzák a szobrok eredetét, korábbi pozíciójukat, a környékbeli megyei múzeumoktól is kértek archív fotókat, régi dokumentumokat.

 

Mivel hasonló esettel még nem találkoztak, számukra kuriózum a történet. A plasztikák jelenleg a Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpontban tekinthetők meg, de a tervek szerint átkerülnek az úgynevezett rómahegyi Rippl-Rónai-villába, hiszen a névadó Rippl-Rónai József festőművész öccse is gyűjtött szakrális szobrokat, amelyek szintén ott tekinthetők meg.

 

Évtizedekkel ezelőtt a kőszegiek kerestek három barokk szobrot, amelyek a Jurisics térről tűntek el. Mindegyik 1739-ben készült. A főalakot – amely Szűz Máriát ábrázolta – és a három mellékalakot – Szent Joachim, Szent Anna és Szent József szobrát – az 1912. évi restauráláskor távolították el a város főteréről.

 

A központi figura helyébe értéktelen Mária-szobrot állítottak, alá lilio­mot tartó angyalt helyeztek. A helyükről elmozdított plasztikák 1919–1924 között a Jézus szíve templom melletti kertben, a falhoz támasztva vártak szebb időkre. Innen tűntek el a húszas évek végén. A Mária-szobor 1977-ben került elő a katolikus plébániáról, így ismét a Jurisics tér díszévé válhatott.

 

Ám nemcsak közterületről, sokszor biztonságos, őrzött-védett intézményekből is nyoma vész nagy formátumú műtárgyaknak. A Magyar Nemzeti Galéria budavári múzeumának alkalmazottai 2011 februárjában vették észre, hogy az állandó kiállításból hiányzik két, egyenként tízkilós szobor. Az egyik a jáki templomból származott és vörösre festett homokkőből készült, a másik fehér márványból. Az ellopott műkincsek eszmei értéke megközelítette a hatmillió forintot. Mindkettő csavarokkal volt rögzítve a konzolhoz.

 

Fotó: Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum

 

 

A marcaliportal.hu sütiket használ. A sütik elfogadásával kényelmesebbé teheti a böngészést. A honlap további használatával hozzájárulását adja a sütik használatához.