„A világban 60 év csak egy parányi részlet, egy nemzet életében is csak apró mérföldkő, de egy iskola életében a hatvan év alatt történt események, élmények a világot jelentik.” Érzéseket, gondolatokat, hagyományokat, visszaemlékezéseket kötöttünk ma egy csokorba, hogy tisztelegjünk elődeink előtt, hogy felköszönthessük iskolánkat, hiszen 60 éves lett.

E csodaszép őszi napon iskolánk díszbe öltözött. Kicsit megilletődve vártuk a meghívott vendégeket, hogy részesei legyenek az ünneplésnek. Kőhalmi Anita oktató köszöntötte iskolánk egykori alapítóját, Ott Györgyné Mária nénit, Kiss Vince nyugalmazott igazgató urat, Káplár János nyugalmazott igazgatóhelyettest, Pápai János nyugalmazott kollégiumvezetőt, Szerdai Zsuzsannát a Déli Agrárszakképzési Centrum főigazgatóját, dr. Sütő Lászlót Marcali polgármesterét, Madarász Zoltánt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Somogy Megyei igazgatóját, Huszti Gábort Somogy Vármegye Közgyűlésének alelnökét, a társiskolák igazgatóit, a környező települések polgármestereit, a SEFAG Zrt. képviselőit, iskolánk volt és jelenlegi dolgozóit, a nyugdíjas kollégákat, volt és jelenlegi diákjainkat.

A vadászkürt és a Himnusz taktusai után Tóth Krisztina igazgató asszony köszöntötte a megjelenteket. Felelevenítette, hogyan lett egyáltalán iskola, milyen nehézségekkel nézett szembe egykor Ott György és felesége Mária néni, hogy 1963. június 17-én 30 fővel elindulhasson az első osztály. Ma már ez történelem, de nekik az életet jelentette. S hogy pontosan milyen is volt? A megújult iskolatörténeti kiállításunkkal ezt szeretnénk megmutatni.

Ezt követte főigazgató asszony ünnepi beszéde, aki kiemelte a mai iskola erényeit, a fejlődés töretlen voltát, a szakmailag jól prosperáló, a munkaerőpiac követelményeinek megfelelő intézményt, amely három éve a Déli Agrárszakképzési Centrum szerves része.

Az ünnepi műsor megálmodója Anticsné Pápai Éva volt, melyben fellépett a Hidas Frigyes Zeneiskola néptánc csoportja, Takács Gábor és Takács Gáborné vezetésével. A vadászkürt, a versek mind-mind megdobogtatták a szíveket, a dallamok könnyeket csaltak a szemekbe. Az ünnepi műsort színesítették azok a levelek, amelyek régi osztálynaplókból kerültek elő és az akkori szülő-gyerek-tanár kapcsolatát mutatták meg a mai kor diákjainak. Mária néni arcán legördülő könnyek azt mutatták, hogy visszarepült a múltba, hogy újra átélte azokat a pillanatokat, amelyek egyszer már megtörténtek. A műsort Kovács Réka éneke zárta, amely egyszerre volt felemelő és szívszorító. Ugyan Réka nem a mi tanítványunk, de ezer szállal kötődik iskolánkhoz, hiszen nagypapája gyakorlati oktatásvezető volt ezen falak között, és édesanyja is itt dolgozik nap mint nap. Köszönjük az élményt!

Az ünnep talán legfontosabb eseménye volt a „Szőcsényi iskoláért” emlékplakett átadása. Tóth Krisztina igazgató asszony négy olyan embernek a nevét mondta, akik élete, mindennapjai a mi iskolánkban zajlottak. Ott Györgyné Mária néni, Kiss Vince, Káplár János és Pápai János vehette át ezt az emlékplakettet. Nehéz lenne felsorolni, hogy miért is kaphatták meg, de egy biztos, az életük Szőcsény volt.

Ezek után az „égi tantestület” tagjaira emlékeztünk, megkoszorúztuk a kopjafát, majd diákjaink is lerótták kegyeletüket egy-egy virággal azok előtt, akik már csak emlékeinkben élnek. A meghívott vendégek a kastélyba vonultak, itt avatták fel az iskolatörténeti kiállítást, amely az elmúlt 60 évet mutatja be. Nagy öröm, hogy volt kit kérdezni, hogy volt kitől régi felvételeket kölcsön kérni, hogy minden egyes képhez, újságcikkhez egy-egy történet társulhatott. A napot az ünnepi ebéd zárta.

A mai nap nem egy volt a sok közül, a mai nap az az egy volt, amelyre mindenki emlékezni fog, aki részese lehetett. Tisztelet az elődöknek, köszönet mindenkinek, aki szívén viselte a mai napot!

Írta: Mózes Brigitta

Fotók: Matakovics István

A galériához kattintson a képre!

A galériához kattintson a képre!

A galériához kattintson a képre!