A júliusban fejlődésnek indult népes árvaszúnyog generáció fejlődése a számukra kedvező időjárás és algatömeg hatására gyors volt, a lárvák nagyobb részben augusztus első felében már ki is rajzottak.

A Siófoki-, Szigligeti- és Keszthelyi medencék üledékében ugyanakkor ezen generáció egyedei még mindig jelentős mennyiségben vannak jelen, nagyjából 750 egyed négyzetméterenként.

A lárvák előrehaladott fejlettsége alapján az elkövetkező napokban, mintegy kéthétnyi időintervallumban továbbra is nagy tömegben fognak kirajzani – közölte a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet a BalatonScience közösségi oldalán.

Meleg, szélcsendes, vagy csak enyhén szeles időjárás esetén kifejezetten nagymértékű lehet a rajzás a tó ezen térségeiben. Különösen zavaró lehet a rajzás a Siófoki medence napnyugta utáni légáramlatoknak, szélnek kitett partvonala mentén.

Ellenben a tó középső szakaszán, a Szemesi medencében a helyzet átmenetileg kedvezőbben alakulhat, itt jelenleg kevés a rajzás érett lárva, mérsékeltebb lehet az elkövetkező időszakban a rajzás.

Ugyanakkor itt egy újabb, nagyon népes (közel 4000 egyed négyzetméterenként) fiatal generáció kezdte meg fejlődését. Hogy-e generáció még idén eléri-e a rajzás érett kort, vagy csak jövő év nyár elején fog kirajzani, azt most még nem tudni. Ez a szeptemberi időjárás függvénye lesz.

A Siófoki-, Szigligeti- és Keszthelyi medencékben jelenleg kevés a fiatal lárva, így, amennyiben idős példányok rajzása véget ér, szeptember közepétől a rajzások jelentős mérséklődése is bekövetkezhet e területeken. A jövő év (2027) nyár elejét érintő rajzások várható mértéke október vége felé lesz legkorábban előre jelezhető.

Amit érdemes tudni a balatoni árvaszúnyogról (igen, „ez az a zöldszúnyog”)

Nem csípnek. Az árvaszúnyogok nem azonosak a vérszívó csípőszúnyogokkal. Nem szívnak vért, és nem terjesztenek szúnyogok által közvetített fertőzéseket. Nagy tömegben ugyanakkor kifejezetten zavaróak lehetnek.

Életük nagy részét a Balatonban, lárvaként töltik. A nőstények a vízbe rakják kocsonyás petecsomóikat, amelyekből kikelnek a lárvák. A lárvák több lárvastádiumon keresztül fejlődnek, főként a tó üledékében, ahol szervesanyagot, szerves törmeléket, elhalt és élő algákat, valamint mikroorganizmusokat fogyasztanak. Ezzel a szerves anyag egy részét saját biomasszájukba építik.

Az utolsó lárvastádium után bebábozódnak, a bábok a vízfelszínre emelkednek, majd belőlük bújik elő a repülő, kifejlett árvaszúnyog. Ami a víz felszínén marad az az „üres” báb-bőr.

Az imágók (kifejlett egyedek) már rövid életűek: fő feladatuk a párzás és az újabb petecsomók lerakása. Vagyis amit esténként rajzani látunk, az egy hosszú, nagyrészt az üledékben zajló fejlődés utolsó, rövid szakasza.

Fontos részei a Balaton táplálékhálózatának. Lárváikat és kifejlett egyedeiket halak, madarak és más állatok fogyasztják. A tömeges rajzás ezért hatalmas, időszakosan rendelkezésre álló táplálékforrás.

A seregélyek és fecskék megjelenése jó dolog. A nagy árvaszúnyograjokra a természetes fogyasztók is reagálnak. A vízben számos halfaj tömegesen fogyasztja lárváját. A fecskék, seregélyek és más rovarevő madarak nagy mennyiségű kifejlett árvaszúnyogot fogyasztanak el, és ezzel a Balatonból származó biomassza kikerül a vízi-, és bekerül a szárazföldi táplálékhálózatba.

Az árvaszúnyogok tápanyagot (a tóba az elmúlt évtizedekben a társadalom a tóhasználattal bejuttatott terhelését, szennyezését is) „kirepítik” a Balatonból. Lárváik a tó üledékében fejlődnek, és szerves eredetű táplálékot hasznosítanak. Ezt részben saját testükbe építik, majd kirepüléskor a biomassza kikerül a vízből. Ha a rovarokat a madarak elfogyasztják, a szél messzebbre sodorja, vagy a parton elpusztulva eltávolítjuk őket, akkor anyag és vele tápanyag kerül ki a Balaton vízi rendszeréből.

Ezért az elpusztult árvaszúnyogokat ne mossuk vissza a tóba! A teraszokról, járdákról, kikötőkből és egyéb parti felületekről összegyűjtött tetemeket lehetőség szerint távolítsuk el a parttól. Ha visszasöpörjük vagy vízzel visszamossuk őket a Balatonba, az általuk megkötött szerves anyagot és tápanyagokat is visszajuttatjuk a tóba (és közvetve elősegítjük a jövőbeni, nagyobb árvaszúnyogok tömegeinek a kifejlődését).

Az egész Balatonon rajzanak, mégsem mindenütt egyformán érezzük. Naplemente környékén hatalmas területen (akár a tó teljes „felületén”) indulhat meg a kirepülés (ez az esti órákban a meteorológiai radarokon is látszik), de az árvaszúnyogok gyenge repülők.

Az esti légáramlások ezért jelentősen meghatározzák, hogy melyik parton koncentrálódnak. Egy enyhe északi–északnyugati légáramlás (általában ez az uralkodó) például a déli part irányába sodorhatja őket (de a ritkább déli, délkeleti áramlatok éppen az északi vagy észak nyugati partra is sodorhatják a tömegeket). Emiatt ugyanazon az estén az egyik partszakaszon alig észrevehető, néhány kilométerrel arrébb pedig rendkívül intenzív lehet a rajzás.

A fény is erősen befolyásolja, hol gyűlnek össze. Az erős mesterséges világítás, különösen a nagy kék–zöld komponensű, hideg fehér fények erősen vonzhatják az árvaszúnyogokat.

Ezért egy kivilágított színpad, büfé, kikötő vagy terasz körül sokkal nagyobb tömeg alakulhat ki, mint a közvetlenül mellette lévő sötétebb területen. A helyi „fényklíma” alakításával sokat tehetünk.

Rajzás idején érdemes mérsékelni a szükségtelen kültéri világítást. Érdemesebb kisebb intenzitású, melegebb, sárgás-vöröses fényeket használni, és a lámpákat úgy elhelyezni, hogy lehetőleg ne világítsanak közvetlenül a tó és a vízpart felé.

A légmozgás is segíthet. Az árvaszúnyogok rossz repülők, ezért az erősebb helyi légáramlást kerülik. Teraszokon, vendéglátóhelyeken megfelelően elhelyezett ventilátorokkal csökkenthető a közvetlenül az emberek körül kialakuló rovar-koncentráció.

Kirepülés után rövid életűek. A kifejlett árvaszúnyogok életének célja elsősorban a párzás és a szaporodás. Sok egyed már néhány órán belül, mások néhány nap alatt elpusztulnak.Éppen ezért az árvaszúnyogok vegyszeres irtása nem jó megoldás, még kósza ötletnek is katasztrofális. Rövid életű állatokról van szó, amelyek fontos ökológiai funkciót töltenek be.

A legjobb az, ha a kirepült biomassza nem kerül vissza a Balatonba. Ha az árvaszúnyogot elfogyasztja egy fecske vagy seregély, elsodorja a szél a tótól, vagy az elpusztult rovarokat összegyűjtjük és eltávolítjuk, akkor a lárvák által korábban felvett anyag egy része ténylegesen elhagyja a tó vízi rendszerét.

Ha hosszú távon kevesebb árvaszúnyogot szeretnénk, a Balaton tápanyagterhelését kell csökkentenünk. A nagy árvaszúnyog-állomány kialakulását alapvetően az határozza meg, hogy mennyi táplálék áll a lárvák rendelkezésére az üledékben.

A nagyobb tápanyagterhelés – különösen a foszfor hozzáférhetőségének növekedése – fokozhatja az algatermelést, amiből végül több szerves anyag kerül az üledékbe, és ez több árvaszúnyog-lárva fejlődését tarthatja fenn.

Ezért a tartós megoldás nem a már kirepült, néhány napig/óráig élő árvaszúnyogok esetleges irtása, hanem a Balaton külső és belső tápanyagterhelésének mérséklése, az algásodást elősegítő folyamatok visszaszorítása.

Kép: ChatGPT - Illusztráció!