A talpra állások történetének nevezte a magyar történelmet Magyar Péter miniszterelnök szombaton Mohácson, a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott megemlékezésen.

A kormányfő hangsúlyozta, hogy Magyarország elvesztett egy sorsdöntő csatát, de nem tűnt el.

Magyar Péter a mohácsi csata évfordulóján tartott emlékhétvégét megnyitó beszédében azt mondta: a mohácsi csatában elvesztettük a királyunkat, elveszett az ország politikai egysége.

Olyan évszázadok következtek, amelyekben sokszor maga a magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált. De Magyarország nem tűnt el, "mi nem tűntünk el" - emelte ki, hozzátéve: ez talán Mohács legnagyobb üzenete.

"Itt vagyunk 500 évvel később ugyanazon a földön, ugyanannak az országnak a polgáraiként, ugyanazon a nyelven emlékezve", de "nincsenek már itt azok a birodalmak, amelyek akkor Európa sorsáról döntöttek"

- mondta Magyar Péter.

Nem azért, mert mindig mi voltunk a legerősebbek, mert mindig mi voltunk a leggazdagabbak, mert mindig mi dönthettünk a saját sorsunkról, hanem azért, mert minden történelmi törés után voltak emberek, akik azt mondták, folytatjuk, és ha kell, ehhez újjáépítjük a hazánkat - tette hozzá.

A miniszterelnök úgy folytatta: újra felépítették a házat, felszántották a földet, kinyitották az iskolát, újra megszólaltak a harangok, újra gyermekeket neveltek magyar szóval e földön, könyvet írtak, újra templomot, várost, országot, hazát építettek.

Ez a megmaradás titka, nem valamilyen elvont történelmi csoda, hanem emberek millióinak mindennapi döntése: dolgozni, tenni, cselekedni, gyarapodni - mutatott rá.

Magyar Péter kiemelte, hogy a magyar történelem fájóan sokszor tanított meg veszíteni. Muhi, Mohács, Világos, Trianon, világháborúk, 1956 olyan szavak, amelyekben egy egész nemzet fájdalma sűrűsödik össze.

De van valami, amit talán ritkábban mondunk ki: az, hogy mi túléltük a tatárjárást, Mohácsot, Világost, Trianont, a világháborúkat, a diktatúrákat. Nem sértetlenül, nem veszteségek nélkül, nem felejtve, hanem tovább élve - hangoztatta.

Hangsúlyozta, hogy

a magyar történelem nem a veszteségeink, hanem a talpra állások története: a megmaradásé, az újrakezdésé, annak a makacs, néha megmagyarázhatatlan képességnek a története, hogy amikor úgy tűnik, mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége.

Mint mondta, talán éppen ezért kell ma is beszélni az összefogásról. Egy kis nemzet nem engedheti meg magának, hogy önmagát gyengítse. Azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy magyar embert magyar ember ellen fordíthassunk, hogy a vitáinkból gyűlöletet építsünk - emelte ki Magyar Péter.

Hozzátette: természetesen vitatkozhatunk, és vitatkozni is kell, mert sokan másképpen gondolkodnak a világról. Ez egy szabad ország természetes állapota, de van egy határ, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk, ez pedig Magyarország - mondta, megjegyezve, hogy 500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk.

Úgy értékelt:

az összetartozás nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy felismerjük egymásban azt, ami közös. Ha egy magyar ember bajban van, nem azt kérdezzük, mit gondol a világról vagy a politikáról, ha Magyarországot veszély fenyegeti, nem egymás vereségének drukkolunk, hanem tudjuk, hogy egymásra vagyunk utalva - mondta, rámutatva: ez a sorsközösség.

Magyar Péter kitért arra, hogy a magyar történelem egyik legkeményebb tapasztalata, hogy amikor együtt voltunk erősek, volt esélyünk, amikor önmagunk ellen fordultunk, akkor mások döntöttek helyettünk. Mohács emléke nem szolgálhat arra, hogy 500 évvel később különféle magyarázatokat gyártsanak, és újra lefolytassanak régi vitákat arról, ki hibázott, ki késett, ki nem érkezett meg, ki adott rossz parancsot, ki tehetett volna többet - jelezte.

Úgy vélte, a dolguk nem az, hogy ítéletet mondjanak, hanem, hogy méltóak legyenek az egykori magyarok örökségéhez, és ebben az örökségben ott van egy nagyon egyszerű felismerés, az, hogy az országot, a hazát az emberei, a polgárai tartják meg.

Az a gazda, aki tavasszal akkor is vett, ha előző évben rossz volt a termés, az a tanár, aki megtanítja a gyermekeinket, unokáinkat olvasni, az az orvos vagy ápoló, aki éjjel is fent van, az a katona, aki esküt tesz a hazájára és az esküjét megtartja, az a vállalkozó, aki munkát ad, az az édesanya és édesapa, aki gyermeket nevel, az a család, amely vasárnap leül együtt az asztalhoz, az a közösség, amely nem hagyja magára a gyengébbeket - sorolta. Ők Magyarország, mindig is ők voltak, Mohácsnál is és ma is - jelentette ki a kormányfő.

Mohácsról azt mondta,

azok az emberek, akik 1526 nyarán itt éltek, talán büszkék lennének a város és Magyarország kultúrájára, arra, hogy Mohács évszázadok óta példát mutat Európának magyarok, horvátok, sokácok, bunyevácok, szerbek és svábok békés együttélésével. Mohács a béke és a sokszínűség városa, a kultúránk egyik szimbóluma

- fűzte hozzá.

Magyar Péter arra szólította fel az emlékezőket, hogy amikor fejet hajtanak a mohácsi csata halottai előtt, ne csak egy elveszített ütközetre gondoljanak, hanem arra az 500 évre is, amely utána következett.

Minden gyermekre, amely megszületett, minden családra, amely otthont teremtett, minden emberre, aki őrizte a nyelvünket, minden katonára, aki védte a hazánkat, minden tanárra, papra, lelkészre, munkásra, gazdára, orvosra, művészre, aki hozzátett valamit ahhoz, hogy ma mi itt lehessünk - mondta.

Hangsúlyozta, az ő közös művük Magyarország, "a mi feladatunk pedig az, hogy a munkát folytassuk, még akkor is, ha ehhez újraépítésre van szükség".

Magyar Péter kijelentette: a nemzet erejét nem az mutatja meg, hogy soha nem bukik el, hanem az, hogy a legnagyobb veszteség után is képes felállni és megmaradni.

A miniszterelnök úgy fogalmazott, a magyar út fájdalmas, vérrel és verejtékkel teli, de a legnagyobb veszteség után is képesek vagyunk talpra állni.

Hozzátette, Mohács, Muhi, Világos, Trianon és 1956 egyaránt azt üzeni, hogy a nemzet a vereségek után újra és újra megtalálta egymást, volt benne elég erő a megmaradáshoz.

A kormányfő arra kérte a megemlékezőket, hogy őrizzék meg Magyarországot, a magyar nyelvet és a közösségeket, valamint egymást. Amíg képesek vagyunk egymásban magyart, honfitársat és embert látni, addig meg is fogunk maradni - mondta.

Mohács igazsága mindenekelőtt az, hogy egyetlen vereség sem a magyar történet vége. Nem az a tanulság, hogy mindig győzünk, hanem az, hogy "a legnagyobb veszteség után is képesek vagyunk talpra állni" - fogalmazott.

A miniszterelnök szerint Mohács üzenete nem az, hogy a magyarok soha nem szakadtak szét, hanem az, hogy egy idő után újra és újra megtalálták egymást. Nem azért maradtunk meg, mert mindig erősebbek voltunk mindenkinél, hanem azért, mert volt bennünk elég erő a megmaradáshoz.

Magyar Péter arra kérte a magyarokat, hogy emlékezzenek és legyenek büszkék arra, hogy 500 évvel a mohácsi csata után együtt, magyarul, Magyarországon lehetnek. Meg kell őrizni ezt az országot, a magyar nyelvet, a közösségeket és egymást

- mondta.

A magyar nép számára sorsfordító 1526. augusztus 29-iki, a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom seregei között lezajlott csata ötszázadik évfordulóján tartott emlékhétvége keretében a miniszterelnöki beszédet követően ünnepi szentmisét mutatnak be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai.

Délután az egykori csatatér közelében a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen állami és katonai tiszteletadást követően megáldják az ott újonnan megépített emlékkápolnát, majd annak altemplomában elhelyezik a tömegsírokból feltárt, szórvány aprócsont-maradványokat.

Délután 5 órától a Sátorhelynél a hétvége leglátványosabb programja várható: a mohácsi csata megelevenítése, amelyben száz lovas és háromszáz gyalogos hagyományőrző vesz részt.

Borítókép: Mohács, 2026. augusztus 29. Magyar Péter miniszterelnök beszédet mond a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott állami megemlékezésen, az egyházi újratemetési szertartás előtt Mohácson, a Fogadalmi templom előtti Széchenyi téren 2026. augusztus 29-én. MTI/Illyés Tibor