Tisztelt Olvasó!
Marcali Kerékpáros sportegyesület az elmúlt héten két alkalommal szervezett tereptúrát. Ezen utak élményeit szeretném megosztani önökkel!

(Somogyvár)
Október 23. n Somogyvár irányába állítottuk bringáinkat. Marcali várost a széles csapáson hagytuk el. A síneken átkelve szembesültünk a hatalma szárral, ami cirka 600m hosszan kitöltötte a szedresekkel szegélyezett utat. Semmi gond, találtunk kerülőutat. Boronkai legelőt elhagyva a Vöröséri patak mentén eszembe jutott gyermekkorom. Merthogy idejártunk kéziszerszámainkba nyelet vágni. Mogyoróval benőtt területem még látszanak a háborúból maradt lövészárok nyomai. Tovább haladva a valamikori nyíres mellet kerestem az utat, több - kevesebb sikerrel. Aztán a Gyótai bekötő úton átkelve, irány a Libickozmai rakódó. De közben megtekintettük a Szökepusztai imaházat is. Pusztakovácsit a község temetőjénél értük el, ahol a helyi traktorostól kértem információt, hogy célunk megközelítéséhez használhatóak e a régi utak. Pamuk község határát érintve, Mári pusztán átkelve Hegyesdnél elértük Somogyvárt. Széchenyi kastély parkjában még élveztük a késői nyár melegét. Majd 31 Km terep tekerés után a Kiskupa vendéglőben feltöltöttük energia háztartásunkat, és tűz vissza. Hiszen most vagyunk fél úton. Pamukon még megtekintettük a háborúban elesett emberek emléktábláját, amelyet a helyi imaház őriz az utókornak. Végül 62 Km-t magunk mögött hagyva visszaérkeztünk szeretett városunkba.

{besps}2013/2013-10-28-03-41-29{/besps}

Navigáció a nyilakkal lehetséges, illetve a galéria automatikusan töltődik a lejátszás gombra kattintva. Nagyobb méret jobb egérgomb ... megnyitás új lapon.

(Hollád, Balatonszentgyörgy)
Október 27.
Jó időt kihasználva kikerekeztünk az általunk nagyon kedvelt öreg erdőkbe. Most is mint mindig, indulás előtt átbeszéljük a tervezett útvonalat, hogy menetközben senkit ne érhessen meglepetés. Természetesen ez nem kötött, hiszem rengeteg oka lehet annak, hogy más ösvényen kell mennünk mint amik a tervekben szerepelnek. Első állomásunk a sokak által ismert kezesfa volt, amit már kerülővel tudtunk megközelíteni, a nagy sár miatt. Roppanó falevélszőnyeg takarta a talajon fekvő ágakat, amelyek pattogva törtek szét kerekeink alatt. S amit még nem bomlasztott meg eléggé az erózió, azon viszont hatalmasakat lehetett perecelni. Sajnos nekem is volt részem e napon ilyen élményben. Talán megúszom kis bordazúzódással, de a látvány, a természet nyújtotta gyönyörök, kárpótolnak minden esésből származó fájdalomért. Barihegyen átnyargalva bejutottunk a Csillagvári erdőbe. Itt számos olyan utat próbáltunk feltérképezni, ami több Km után zsákban végződött. De semmi pánik, hát visszafordulton a kiindulási ponthoz. Közben a Panoráma étteremben némi energia bevitele közben gyönyörködtünk a Balatoni tájképben, aminek nagyban része volt a tapolcai Y házaknak is. Erdészek, (halászok és madarászok) segítségét kérve eljutottunk a Vörsi elágazóhoz, ahonnét cirka 2 Km-t aszfalton haladva megint terepen mehettünk tovább. Battyányipusztai Vöröskeresztnél aztán ismert úton tudtuk gyűjteni a kilómétereket. E helyeket ismerve, a különböző tájékozódási pontokat figyelve, abszolút nem lehet utat téveszteni. Meg hát verseny időben, szinte naponta erre kerekezünk, erre készülünk a hétvégi összecsapásokra. Az erdők mélyén több alkalommal találkoztunk ismerősökkel, akik a téli tüzelőt szedegették. Esetleg gyaloglásztak, erdeink friss levegőével tisztítva tüdejüket. Mai napon 53 Km-t sikerült begyűjtenünk, s rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak!

Ami szomorú, hogy az emberek zöme nem tud vagy nem képes kiszakadni a kényelemből az elektronika állta nyújtott, számomra műanyag világból! Kérdezem hát, nem fizikai munkára teremtett bennünket a jó Isten? Mindenkit várok szeretettel a következő túránkon!

{besps}2013/2013-10-28-03-42-31{/besps}

Navigáció a nyilakkal lehetséges, illetve a galéria automatikusan töltődik a lejátszás gombra kattintva. Nagyobb méret jobb egérgomb ... megnyitás új lapon.

Tisztelettel, Zsiga-bá