Ma délelőtt megkerestem a Marcali VFC felnőtt és ifjúsági labdarugó csapatának vezető edzőjét, és arra kértem értékelje a 2013/2014 –es bajnoki szezont.

Mielőtt arra kérnélek, hogy értékeld csapataid szereplését a bajnokságban, felteszem azt a kérdést, amire tulajdonképpen mindenki kíváncsi, aki a labdarúgással foglakozik városunkban. Mész? Maradsz?

Körülbelül három hete leültem az Elnök úrral (Csehkis Gábor a Marcali VFC elnöke) egy beszélgetésre, ahol közöltem vele, hogy eldöntöttem szögre akasztom a focicsukát, és befejezem az edzőséget. Elsősorban családi és egészégi okok miatt hoztam meg a döntésemet.

Mostantól a családomra kell koncentrálnom, számomra Ők a legfontosabbak. Az alatt a harminc év alatt, amit a futballban eltöltöttem, nagyon sokat voltam távol Tőlük.

Úgy gondolom, hogy elértem a futballban azt, amit tudtam, nagyon nehezen, de úgy döntöttem az életem egy szakaszát lezárom, és ahogy mondtam mostantól számomra nem a futball, hanem a család az első!

Nagyon fájó dolog ez, nekem mert nagyon közel kerültek hozzám a gyerekek. Ők is Marcaliak én is itt születtem, itt kaptam lehetőséget, sokat adott a Város én megpróbáltam visszaadni valamit, de lehúztam a rolót! Vége!

Akkor így utoljára, kérlek értékeld előbb a felnőtt csapat teljesítményét, tekintsünk vissza erre a meglehetősen változatos bajnoki évre. Amikor is egy elfogadható ősz után, következett egy furcsa botladozás a tavaszi szezonban, és lett a kilencedik hely. Bár az lehetett volna szebb is, hiszen 43 pontja van több csapatnak is a középmezőnyben.

Ahogy mondtad tényleg egy elfogadható őszi szezont fociztunk. Ott voltunk az élen és több ponttal megelőztük a középmezőnyt. A tavaszi szereplésünk számomra egy kicsit érthetetlen volt. Egy megfelelő alapozást követően a Berzence ellen kezdtünk egy nyögvenyelős hazai mérkőzéssel, hoztuk a kötelező győzelmet, de onnantól kezdve nagyon sok döntetlent csináltunk.

Azon az első mérkőzésen kiállították és eltiltották a Laki Olivért, kapott 13 meccset ... Az Olivér játéka az Ő szerepvállalása, a csapat számára nagyon fontos volt. Nagy részben az Ő támadó játékára építettünk. Egy nagyon kreatív csatár, nagyon váratlan húzásokkal. Nem igazán tudtuk megoldani a pótlását, nagyon hiányzott a csapatnak a gólképessége, a mentalitása. A megyében talán egy-két hasonló tudású játékos van, és nem tudtuk pótolni a kiesését ezeken a döntetlenre hozott mérkőzéseken. Ha Ő játszik, akkor abban biztos vagyok 6-8 ponttal több lett volna csapatnak, és mindjárt más helyen végeztünk volna.

Természetesen az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy játékosnak a szerepe ekkorát nem változtat egy csapat összteljesítményén. Sajnos azt kell mondanom egy két játékosomban nagyot csalódtam. A sportemberi magatartásuk, hozzáállásuk számomra csalódás volt.

A csapat amúgy tette a dolgát az edzéseken és a mérkőzéseken, aki pályára lépett az megpróbált 100 % an teljesíteni. Amikor már sorozatban értek minket kudarcok, akkor sajnos már egy kicsit görcsössé vált a játékunk. Ez eredményezte a tavaszi bukdácsolást.

Én hozzáteszem, az ellenfeleink is látták ... nem megy a Marcalinak és vérszemet kaptak.

Így van. Aki végig követte a bajnokságot az tapasztalhatta, a marcali ellen senki nem vállalta fel a nyílt játékot. Mindenki berendezkedett a „bunker futballba" vagy ahogy mostanában mondják a cél futballba. Elrontották a játékunkat, és megkontráztak minket, és sajnos nekünk kellett menni az eredmény után.

De ismétlem, kivétel nélkül minden játékosom, aki pályán volt, az mind odatette magát.

Ezt a kérdést majd a következő edzőnek kell feltennem, de azért Téged is megkérdezlek. Mi lesz a csapattal? Mennek? Maradnak?

Én, amikor elbúcsúztam a játékosaimtól arra kértem Őket, hogy megfontoltan döntsenek. Gondolkodjanak! Igaz ugyan, hogy a csapat és a vezetőség egy kicsit eltávolodott egymástól. Vannak okok és okozatok, kár lenne ma már ezekbe a dolgokba belemenni. Azt kértem a gyerekektől, hogy mindenki fontolja meg a döntését. Itt dolgoznak, itt kaptak munkát, normális kulturált körülményeket biztosít számukra a Város. Ezt kell, hogy értékeljék, és ez alapján döntsenek arról, hogy mennek vagy maradnak.

Biztos lesz távozó, mert egy-két ember a munkahelyi dolga miatt, vagy magánéleti problémák miatt elmegy. De én azt gondolom a csapat zöme, nagy százaléka marad. Az ifiből is sajnos néhányan elmennek.

De mindettől függetlenül és a pénteki évzárón is el fogom mondani, hogy gondolkodjanak hosszútávra, higgadt fejjel és maradjanak.

Ez volt a felnőtt csapat ..., egy sokkal kellemesebb értékelésre kérlek, az U21 –es csapatod az elmúlt évben bajnok lett, idén pedig ezüstérmes. Kevés edzőnek adatik meg pályafutásában, hogy bajnok csapata volt ...

Ők azok, akik, amikor elmondtam nekik, hogy abbahagyom könnyet csaltak a szemembe ... mert egy nagyon szép időszakot tudtam velük végigcsinálni. Egy bajnokság és egy ezüstérem, amire ugyan úgy büszkék lehetnek, mint a bajnoki aranyra!

Természetesen jóval kellemesebb dolog az Ő teljesítményük értékelése. Az mondom, hogy Ők kihozták magukból a 100% -ot, néhányan erőn felül is teljesítettek!

Itt is voltak olyan játékosok, akik egy kicsit kevesebbet, de zömében a játékosaim többet teljesítettek. Mindig vannak, akik szorgalmasabbak, de őszességében elégedett vagyok a csapattal.

Nagyon jól össze tudtam dolgozni Kiss Lajossal az U18 edzőjével, Ő tudott nálam játszatni a keretéből, nagyon jól működött ez a kapcsolat. Amikor tehettem én is tudtam neki játékost adni, és mondom Ő is sokszor kisegítette a csapatot.

Ami az U21 –es csapat jövőjét illeti ... Őket igazán sajnálom, mert, ha valamiért érdemes egy edzőnek dolgozni, akkor ezek azok a gyerekek!

Amikor átvettem őket akkor egy kicsit „zabolátlan csikók" voltak, mára, - az elmúlt két és félév alatt – komoly, felnőtt emberek lettek. A sportban kötelesség tudattal tették a dolgukat, ami nagyon dicséretes. A magánéletükben is megkomolyodtak mára. Nagy értéke ez a csapat, a Marcali labdarúgásnak! Bennük van a jövő!!!

Mi lesz Velük???

A gyerekek is feltették ezt a kérdést, amikor elbúcsúztam Tőlük – egy nagyon finom Tokaji borral, és egy angol szöveggel búcsúztak tőlem, hogy „Találkozunk még!" - nem tudtam válaszolni nekik.

Egy biztos, hogy beléjük érdemes „invesztálni", komoly munkát végezni. Ők már alkalmasak arra - akár a felnőtt bajnokságban is - hogy jól teljesítsenek. Az utánpótlásban pedig komoly esélyük van a pozíciójuk megtartására.

Ebben a csapatban nagyon sok értékes játékos, nagyon sok értékes ember van, akik hosszútávon meghatározói lehetnek akár a Marcali futballnak, akár Somogy labdarúgásának. Ha csak 2-3 gyerek elmegy az NBIII –ba vagy „ne adj Isten" feljebb, akkor már érdemes volt.

Biztos vagyok abban, ha egy olyan edzőt találnak nekik akit elfogadnak és tud rájuk hatni akkor a siker sorozat nem szakad meg, szép eredményeket fognak elérni.

Így a beszélgetésünk végén a magam nevében, és sok Marcali labdarúgó szurkoló nevében szeretném megköszönni a munkádat.

(Én nem követtem a korábbi pályádat - meccsre sem jártam - de mindenki, akivel beszéltem jó emlékkel gondol vissza Rád, mint játékosra, mint sportemberre. Az elmúlt néhány évben egyre többet járok meccsre és ez úgy gondolom, már nem csak azért van, hogy képeket készítsek ... ma már ez nem csak munka számomra, hanem már a kíváncsiság a csapataidra, és teljesítményükre. Még a végén újra megkedvelem a focit! :-) Bocsánat olvasóinktól a magánjellegű megnyilvánulásért!)

Itt az alkalom, hogy a labdarúgásban eltöltött évtizedek után elköszönjél ...

Én nagyon szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik segítették a munkámat, a csapat munkáját. Köszönöm a Városnak a segítségét, hogy ennyi éven keresztül biztosították azt, hogy futballozhattam, jó körülmények között játszhattam.

Mindig úgy fogok visszagondolni a Marcali futballra, hogy ez életemnek az egyik meghatározó része. A harminc éves pályafutásomból 5-6 év idegenlégiósságon kívül másutt nem futballoztam.

Köszönöm azoknak a szurkolóknak, akik eddig is a csapat mellett álltak, arra kérem őket, hogy most is tegyék ezt, mert a srácok a mi játékosaink, nagy részük marcali gyerek. Hajrá VFC!

Köszönöm a beszélgetést! Sok boldogságot a családodhoz, az élethez!