Tisztelt Olvasó!
Nagyatádi Bringás cimboráktól meghívást kaptunk egy laza tereptúrára. 10 órára menet kész volt a csapat a nagyatádi fürdő bejáratnál.
9 rutinos terep bringás vágott neki a tervezett 50-60 km-s távnak. Nagy kíváncsisággal vártam a Lábod környéki nagy erdők csodás árnyait, mert hogy ezen időszakban zajlik a dám szarvasok násza, barcogása. Kíváncsiságomat az előző évek ezen időszakában megtapasztalt szarvas populáció látványa generálja folyamatosan.
Csapatunk egyre beljebb verekedte magát a kisebb nagyobb dagonyákon. Csapatunk vezetője, Szakonyi Gabi bemutatott egy rutinos átkelést a mély sáron. Felelevenítette magában az általános iskolában tanult tigris bukfencet, csak azt felejtette el, hogy alatta a biciklije. Magyarul, hatalmasat eset szegény pára. Teste, mint a varacskos disznó, áztatás után. Se baj, majd megszárad! Hamarosan elértünk egy patakhoz, amely katlanjához meredek letörésen vezetett egy fából fabrikált, nagy százalékban elkorhadt lépcső.
Szakonyi Peti sporttárs nagy vehemenciával, megeresztette paripáját a többiek után. Dombról látszott, hogy necces a leérkezése. Landolás pofára, vállra, hátra, de nem talpra történt. Majd én is lezúgtam társaim után. Peti nem állt fel, csak vizet kért. Hujuj!!! Hamarosan megállapította a csapat, hogy kulcscsont balhé van a póló alatt. Tartalék belső elő ugrik, kar felköt, terepmentő leszervez, azt irány gyalog az első faluszélig. Majd 1 óra gyaloglás után a szabási erdő szélben várt bennünket a terepes mentő. Irány a kaposi kórház. Jobbulást Petike!!!
Nyolcan folytattuk utunkat, igyekeztünk visszatalálni az eredetileg tervezett erdei útra. Nagykorpád után a vidra rezervátum lakóit szerettük volna lencsevégre venni, de a park lakói inkább lustálkodtak valahol az őszi napsütésben. Közben egy luftmentes gumi csere, s egyre intenzívebben haladtunk úti célunk felé, ami a Sziágyi tűzrakó volt. Ide terveztük a vasárnapi ebédet, szalonna, hagyma és minden hasonló kalória „szegény" étek. Gyors sütögetés után hamar indulás, mert a nap rohamosan igyekszik nyugovójára. 16 óra környékén még egy fotó erejéig megálltam Görgeteg szélén, hogy megörökíthessem a háborús hősök emlékét.
Nehogy minden jóból kimaradjak, Csongi társamnak köszönhetően, megszerettem az anyaföldet úgy rendesen. Theo papa a Hollandiából hazánkba költözött (70) kegyetlen fitt rider, olyan tempót diktált, majd a belünk szakadt. Végül 62 Km megtétele után begördültünk Nagyatád városba. Petike balszerencséjét leszámítva minden nagyon jól sikerült. Az élményekért hatalmas köszönet az atádi bikának, Szakonyi Gabi személyében! Köszönjük.
{besps}2014a/2014-10-20-04-35-54{/besps}
Navigáció a nyilakkal lehetséges, illetve a galéria automatikusan töltődik a lejátszás gombra kattintva. Nagyobb méret jobb egérgomb ... megnyitás új lapon
