Aludtam egyet a mérkőzésre, de még mindig nagyon mérges vagyok. Elvettek a csapatomtól egy győztes meccset. Nem feltételezek szándékosságot a bírópáros részéről, de szerintem Ők sem fognak úgy emlékezni a mérkőzésre, hogy jól teljesítettek. Viszont az a csapat amelyik „megdöglött” a pályán a győzelemért, nem érdemelt vereséget szenvedett. És ez nagyon szomorú.
Szántó Angéla nyilatkozata:
Lentiben játszani minden csapatnak nehéz, akik normál pályához vannak szokva, hiszen az iskola pályája, ahol a meccseiket rendezik rövidebb és keskenyebb, mint a szabályos kézilabda pálya. Ezt mi is megszenvedtük a mérkőzés elején, hiába készültünk rá. Nehezen lendültünk játékba. Védekezésünk jól működött, sajnos a bírók szinte mindenért hétméterest adtak, így az ellenfél 7 db büntetőt lőhetett az első félidőben. Szerencsére Szeli jól védett, kettőt hárított, egyet pedig mellé lőttek. A második félidőben még harcosabban támadtunk, keményen védekeztünk és így fej-fej mellett haladtak a csapatok. Rendkívül ritkán foglalkozom a bírókkal, de most azt kell, hogy mondjam mindig akkor "nyúltak" bele a meccsbe - akarva-akaratlanul - amikor nekünk állt a zászló.
A játék képe alapján nem érdemeltünk vereséget. Nagyszerűen küzdöttek a lányok, Szeli jól védett, Lili és Heni hátukon cipelték a csapatot, a többiek a támadások előkészítésében, a védekezésben jeleskedtek. S ami számomra nagyon örvendetes, hogy a kispad hihetetlenül együtt élt a játékkal, biztatták a pályán lévőket, nagy támogatást adva nekik.
Góllövőink: Hajdu Heni 9, Borbély Lili 6, Kuti Meli 3, Jasek Dominika, Álmos Eszti 1-1.
{gallery}2016/2016_03/2016-03-03-10-31-46{/gallery}
{gallery}2016/2016_03/2016-03-03-10-32-02{/gallery}
{gallery}2016/2016_03/2016-03-03-10-32-17{/gallery}