Táplánszentkereszten, a Szarka Zoltán kispályás emléktornán szerepelt szombaton a Marcali VFC U-11-es focicsapata. Számunkra szokatlanul gyors-, agresszív-, kemény-, de ezzel együtt magas játéktudású csapatokkal szemben sikerült szép eredményeket elérnünk, mert felvettük ezt a stílust és tudtunk mi is így játszani. Megjegyzem az ottani játékvezetők engedték is ezt a fajta játékot.
Az eredmények ismertetésekor egy kis kettősség van az emberben, mert amilyen magas szinten megszervezték, és lebonyolították a tornát, úgy sokkal kisebb figyelmet fordítottak az eredmények pontos követésére, így a helyezések pontos eldöntésére is. Nem csak mi láttuk így, a többi csapat is.
Az első két helyezett nem volt kérdés, mert a Szombathelyi Illés Akadémia, és a Büki RUFK kiemelkedett a mezőnyből. Ugyanígy egyértelmű volt a sor végén végző Szombathelyi Haladás helyezése. A többi csapat viszont nagyon hasonló eredményeket ért el, körbeverések-, nem egy esetben pontazonosságok voltak.
Minket hivatalosan 6. helyezettnek hoztak ki, holott a bronzéremért játszottunk az utolsó meccsünkön. Egy pont, pontosabban egy gól kellett volna ennek eléréséhez. Bronzérmes lett az az osztrák csapat, akit mi megvertünk, és aki a „mi könyvelésünk” szerint 2 ponttal kevesebbet szerzett mint mi ...! /ők is így tudták/ Ennyit a helyezésekről.
Mert természetesen a játék, a fejlődés volt a lényeg! Örültünk, hogy olyan csapatokkal találkozhattunk, olyan mérkőzéseket játszhattunk, amilyenekre ritkán van lehetőségünk. Köszönet érte Bandi bácsinak is, hogy eljuttatott minket ide!
Végül, de nem utolsó sorban dicséret illeti valamennyi játékosunkat, akik a csapatot alkották! Az eredményességért is, de leginkább a mutatott játék miatt. Régen láttuk őket ennyire küzdeni, ennyire lendületesen, határozottan, keményen játszani, ennyire akarni a jó eredményt, a győzelmet! Csak így tovább!