Augusztusban, amikor beszéltünk a várakozásaidról a bajnokságban, előbbre gondoltad az ősz végére a csapatodat. Nem sikerült, a 11. helyen zártuk az őszt. Mi történt?

Több dolgot említenék az okok között: a kupaszerepléssel megnőtt terhelés, ezzel együtt nőtt a sérülések száma, az edzéslátogatottság, illetve a 10 idegenbeli meccs.

Átnéztem a szezont és készítettem egy kis statisztikát. 25 mérkőzést játszottunk - edzőmeccs, kupameccs, bajnoki mérkőzés – 54 edzést tudtunk tartani az őszi szezonban Kiss Lajos kollegámmal és Háromi Zoltán kapusedzővel. Azt gondolom, hogy több megye I.-es csapatnak az egész éves munkája nincs ennyi. Sokat dolgoztunk, és ez megterhelő volt. Az is kiderült számunkra, hogy amint sérültünk vagy eltiltottunk volt, akkor a létszámunk nem mindig bizonyult elegendőnek.

A Magyar Kupa elég sokat kivett belőlünk. Az a tény, hogy többször szerdán is kellett játszanunk, sérüléseket okozott a fiataloknál és az idősebbeknél is. Év közben sérülések miatt 2-3 kezdő játékosunk hosszabb időre kidőlt, pótlásuk gondot okozott a csapatnak.

A játékosok edzésen való részvételét erősen befolyásolta az, hogy többen két/három műszakban dolgoznak, egyetemekre járnak, illetve esti vagy nappali tagozaton érettségire is készülnek. Vannak olyanok, akik az utánpótlás nevelésben is részt vesznek, így ők sem tudnak mindig a felnőtt csapattal edzeni. A többiek is dolgoznak, ők munka után veszik el az időt a családjuktól és jönnek edzésre.

Idén ősszel több ellenfelünk megkért bennünket a pályaválasztói jog felcserélésére, így 10 mérkőzést játszottunk idegenben. Tehát a mérkőzéseink 2/3 –át.

Úgy gondolom, hogy ezek a tényezők mind közrejátszottak abban, hogy nem szereztünk annyi pontot, mint amennyit terveztünk.

Feltételezem a kupa siker a csapatnak egy tartást adott, egy közös örömet okozott, hogy bejutottatok a legjobb 64 közé. Ekkora sikere a marcali focinak nem mostanában volt. Jól gondolom?

Kb. 15 éve volt utoljára hasonló eredménye a marcali focinak. És tegyük hozzá, hogy az akkori lehetőségekhez képest nagyjából tizedannyi költségvetésből sikerült ugyanazt elérnünk, mint 15 évvel ezelőtt.

Le a kalappal a fiúk előtt. Mindent megtettek. A munkahelyet próbálták úgy igazítani, hogy egyáltalán el tudjanak jönni a szerdai mérkőzésre, de ez a tanulóinknak is hasonlóképpen gondot okozott. A kupaszereplésünk mindent összevetve- úgy gondolom - egy nagy siker volt.

Utána volt egy hullámvölgyünk. A bajnoki szereplések alkalmával volt 2-3 olyan mérkőzésünk, ahol nem csak eredményben, hanem mentalitásban is többet vártam a csapattól. A bajnokság végére aztán sikerült összeszednünk magunkat, többet tettünk a győzelemért ellenfeleinknél. Sajnálom, hogy ez szerzett pontokban nem minden esetben realizálódott.

Amatőr csapatról van szó a szó szoros értelmében a Marcali VFC esetében. Munka és iskola mellett fociznak a csapatban heti 2-3 edzést tudsz tartani a csapatodnak. Vannak viszont a bajnokságban összehasonlíthatatlanul gazdagabb csapatok ahol profi játékosok futballoznak. Az őszi gólkirály is egy afrikai származású focista. Kétfelé, háromfelé szakad a mezőny a lehetőségek tekintetében. Mi itt Marcaliban inkább azt az utat választottuk, hogy saját nevelésű játékosokkal próbálunk helyt állni. Nem tudunk, nem akarunk fizetésért labdát rugó sportolót igazolni. Marad ez a szándék?

Az egyesületünk vezetése több évvel ezelőtt elhatározta, amivel én is teljes mértékben egyetértek, hogy az utánpótlás nevelés a legfontosabb feladatunk!

15-20 évvel ezelőtt, amikor az NBI/B –en szerepelt a Marcali akkor a kettős igazolással nálunk játszó Honvédos labdarúgók egy-egy meccsre annyi pénzért jöttek le, mint ma nekünk a havi költségvetésünk. Minden csapatunkat beleértve! Ismétlem 1 mérkőzésről van szó!

Több évbe került a városnak konszolidálni az akkor keletkezett adósságokat.

Visszatérve napjainkhoz. Mi nem akarunk olyan áron bajnokságot nyerni, mint akik a megyei bajnokságok élén vannak. Összevásárolják a játékosokat és a hírek szerint vannak, akiknek hat számjegyű összeget fizetnek.

Mi annak örülünk jobban, hogy több volt játékosunk van már a környező akadémiákon, akik Pesten, Kaposváron vagy Szombathelyen már komoly eséllyel „kacsingatnak” az élcsapatok irányába. Ez sokkal fontosabb, mint hogy az egyik évben nagy anyagi áldozat árán egy dobogós csapatunk van a bajnokságban.

Higgyék el nekem, hogy arra kevesen emlékeznek, hogy 5 évvel ezelőtt második vagy harmadik helyen voltunk a bajnokságban... de arra igen, hogy melyik fiatal kezdte Marcaliban pályafutását!

És azért tegyük hozzá azt is, hogy az amatőr csapat is tud „csodát” csinálni, mint ahogy tettük azt a Magyar Kupában. A mi szintünkön emberfelettit teljesített a csapat azzal, hogy egy NBI –es csapatot hozott ismét Marcaliba. Az pedig, hogy hétköznap, munkaidőben több száz szurkoló kijött a nézőtérre, azt gondolom egy közös szép emlék.

Mi a menetrend a továbbiakban?

Január 10 –én kezdjük az alapozást, heti 3 edzéssel. Lesz a hétvégén is edzés azért, hogy akik dolgoznak, vagy tanulnak, részt tudjanak venni azokon. Februárban az edzések mellett három edzőmérkőzést tervezünk, mind a hármat idegenben, mert nálunk nincsen műfüves nagypálya vagy megfelelő villanyvilágítás. Február végén kezdődik a bajnokság.

Biztos vagyok abban, hogy ha marad az év végén már újra tapasztalt pozitív hozzáállás, fegyelem és játék kedv, akkor sokkal több pontot fogunk szerezni, mint ősszel.

Terveztek változást a keretben?

Elsősorban a pálya tengelyét szeretnénk megerősíteni. Mindenképen Marcali, vagy Marcali kötődésű játékosban gondolkodunk. Nem célunk egy „zsoldos brigádot” összeszedni, viszont azt is látjuk, hogy növelnünk kell a létszámot és a minőséget is.

Köszönöm! Jó pihenést a csapatnak! Hajrá VFC!