Tudomásom szerint január harmadika óta edzetek, készültök a tavaszi szezonra. De mielőtt erről kérdeznélek arra kérlek, hogy egy kicsit beszéljünk még az őszről. Egy teljesen új csapattal kezdtél augusztusban készülni a bajnokságra. Egy jó kezdetet követően sajnos egymásután jöttek a nagy gólkülönbségű vereségek. Én úgy fogalmaztam magamban, hogy egy félidős csapat lettünk ... egy jó első félidőt követően, rendszeresen belefutottunk nagy vereségekbe.

A marcali kézilabdát szeretők, ismerők tudják, hogy augusztusban egy teljesen új csapattal kellett kezdenünk. Meghatározó játékosok távoztak. Befejezték középiskolai tanulmányaikat és egyetemre, főiskolára mentek továbbtanulni. Egy új csapatot kellett építeni.

Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, mert jó ideig azt sem tudtuk, hogy honnan pótoljuk a távozottakat. Nyolcan mentek el a csapattól. Augusztusban sikerült megállapodást kötnünk a Siófok KC csapatával. Ők adtak nekünk kettős igazolással, illetve kölcsön játékosokat. Takács Inez személyében pedig Győrből tudtunk egy lányt igazolni. Az érkezők fiatalok, akik még iskolába járnak, hamar beilleszkedtek. Az alapozásunk nagyon jól sikerült, mert akkor létszámban is elegen voltunk, tudtunk normálisan dolgozni. Napközis rendszerben készültünk, ez bevált. Voltak felkészülési mérkőzéseink, és egy kupán is kipróbáltuk magunkat Pécsen.

Jól kezdtük a szezont, optimisták voltunk. A verhető csapatokkal szemben eredményesek voltunk. Aztán következett egy holtpont ami sajnos végig kitartott. A Szombathelyi Haladás ellen kellett volna győznünk, de sajnos kikaptunk. Nagyon rosszul játszottunk a meccsen. Ezen a mérkőzésen már sérülés miatt nem játszott a Borbély Lili, aki addigra már meghatározó játékosa lett a Marcalinak. Az Ő kiesésével megbomlott a játékrendünk.

Nekem is nagyon beszűkültek a lehetőségeim, mert az amúgy is nagyon alacsony csapatlétszám nem nagyon adott lehetőséget a Lilike pótlására, beszűkültek a lehetőségeim támadásban, de hát a Lili a védekezéseben is fontos szerepet kapott, onnan is nagyon hiányzott. A szabályok miatt a siófoki lányokból is csak az egyik kettős igazolásunkat küldhetem pályára mezőnyben, a Tóth Alexandra a kapuban volt a másik játékos amit a szabály megengedett egyszerre a pályán, ez is nehezítette a helyzetemet.

A kettősök közül a Sárosi Nanettát vagy megkaptam, vagy nem, mert rá számítanak az NBI -es csapatnál Siófokban is alkalmanként. A Bozsóki Dóra is kettős igazolással van nálunk, a Nanival felváltva szerepeltetem. A két kölcsön játékosból a Duzsik Nikire és a Szabadi Szimonettára számíthattam. A Szimiről tudni kell, hogy Ő kétéves kihagyást -súlyos sérülés miatt - követően játszik nálunk. Neki még nem lehetett teljes terhelést adni, most ősszel még egy kicsit kevesebbet játszattam, azért hogy összeszedje magát. Tavasszal már teljes értékű játékosként számítok rá.

Nem tudtunk túljutni ezen a szombathelyi mérkőzésen, sorozatban egy jó első félidőt követően betliztünk a második játékrészben. Jöttek olyan vereségek amik „várhatóak voltak” de voltak meccseink amelyek a „kötelező győzelem” kategóriába estek és sajnos nem sikerültek.

Én nem a „nemakarásban” látom a kudarc okát, hanem döntően az összeszokatlanságban. Tudomásul kell venni, hogy a bajnokságban van legalább 7-8 olyan csapat ahol évek óta ugyan az a sor játszik, ismerik egymás gondolatát is. Nálunk is így volt ez néhány évvel korábban, de amikor visszavonultak a Major Andiék, azóta állandóan változott a kezdő, és hát azok a felnőtt korú játékosok egy az egyben is eredményesek voltak. Az elmúlt években nálunk nem tudott kialakulni a stabil kezdősor, a sérülések és a fluktuáció miatt. Ez komoly hátrány egy csapat életében. Nagyon fiatalok voltak a lányok, és most is nagyon fiatalok a siófoki lányok. Egy 18-19 éves lány még másképpen játssza a kézilabdát, mint egy 25-30 éves játékos. Fel kell nőni a feladathoz.

A lányok nagyon jól dolgoznak, kiváló az edzésmunka. Nincsenek szerintem fizikális gondjaink sem. Nem azért „bukjuk” a második félidőket mert elfáradunk fizikailag, hanem azért mert fejben fáradunk el.

Négy ponttal zártuk az őszt, de zárhattuk volna nyolccal is. Az elvesztett négy pont tényleg nagyon kevésen múlott, kis szerencsével zárhattuk volna az őszt nyolc ponttal, ami viszont elég lett volna a 10. helyhez! Nagyon markánsan elkülönül ma már három csoportra a mezőny. Vannak a profi csapatok: a Mosonmagyaróvár, a Szombathely, a NEKA és talán ma már a Kozármisleny is, ezek a csapatok ellen csak nagy bravúrt játszva tudnánk nyerni, vannak a fél profi csapatok a Mohács, a Nagyatád, a Szekszárd, a Győr, akik ellen azért lenne esélyünk, és vannak az amatőrök mint mi. Ha megszerezzük a nyolc pontot akkor mögöttünk lenne a VKLSE, a Csurgó, a Pilisvörösvár és a Szombathelyi Haladás.

Egyetértek veled, ezért nagyon fájó, hogy azokat az un. kötelező meccseket elveszítettük. 8 ponttal a 10. helyen lennénk és nagyon jó esélyekkel indulnánk neki a tavaszi szezonnak.

A téli szünetben ismét változott keret.

Igen változott. A Takács Inez átigazolt a Szombathelyi Haladáshoz.

Örömünkre a Sziló ismét harcra kész a műtétjét követően, és a Borbély Lili is egyre jobb állapotban van. Én már nagyon várom a visszatérésüket.

Sikerült igazolni egy balkezes játékost is Szekszárdról, Papp Vivien személyében. Vivi Siófokról igazolt a Szekszárdhoz, és mostantól ismét együtt játszik a volt csapattársaival.

Újra kezdte a játékot a VSZSE volt játékosa Urbán Renáta, Ő már az ősz vége óta készül velünk.

Azt is el kell mondani, hogy a Dudás Meme sajnos befejezte.

A fiatal játékosaink közül a Szeli, a Megyeri Zsófi, a Gaál Virág, a Kuti Melitta lelkiismeretesen jártak, és járnak edzésre a felnőtthöz, bár csak kevés játék lehetőséghez jutottak. Nekik majd az ifi meccseken lesz lehetőségük a játékra.

Már készültök a tavaszi szezonra, a siófoki lányok folyamatosan itt vannak?

Nem, hetente csak háromszor jönnek, a másik két napon otthon készülnek az általam megadott anyag alapján. Tulajdonképpen Ők is ötöt edzenek egy héten ahogy mi is.

Február 2.- án a bajnokságot vezető Mosonmagyaróvárral kezdünk idegenben. Addig még van 15 nap. Ahogy tudom lesz még két edzőmeccsünk és megyünk egy felkészülési tornára is. Elég lesz ez? Összerázódtunk már?

Én bízom benne, hogy elég lesz. 18 -án jön a Siófok, 23 -án a Csurgó, és 28 -án utazunk Szekszárdra. Rövid a felkészülési idő, edzéseken is nagyon komplex feladatokkal kell készülnünk. Viszont a mérkőzések nagyon fontosak.

Úgy gondolom az esélylatolgatást a második mérkőzéssel kezdjük, mert hát a Mosonmagyaróvár ellen nem sok reményünk lehet. Ők készülnek vissza az NBI -be, nem a mi „súlycsoportunk” bár ahogy szokták mondani a labda gömbölyű!

Természetesen mi nem megyünk egyetlen mérkőzésünkre sem eleve feltartott kézzel! Azzal egyetértek, hogy egy jobb csapat a Móvár, de mi azért igyekszünk tisztességgel helytállni, ahogyan az eddig is tettük. Minden mérkőzés előrébb visz minket a célunk felé, hogy bennmaradjunk a bajnokságban. Az esetleges vereségből is lehet tanulni.

Aztán következik a VKLSE itthon február 10 -én, azt a mérkőzést mindenképpen meg kell nyernünk. És hát folytatódik a bajnokság. Összességében elmondhatom, hogy bizakodó vagyok, és a csapat is bizakodik. Összekovácsolódni látszik egy jó csapat. Nagyon várjuk a szurkolóinkat, jó lenne ismét telt házat látni a Csarnokban. Mi a magunk részéről mindent megteszünk amit megtehetünk. Jöjjenek és segítsenek minket!

A végén szeretnélek arra kérni, hogy válaszolj arra a minden edző számára „kedves” kérdésre, hogy ... hova város a csapatot a bajnokság végére?

Azt szeretném, ha nem a kieső helyek valamelyikén végeznénk. Én a kilencedik helyet tűztem ki célnak magunk elé. Azon leszünk, hogy az utolsó a Marcalinak még elérhető NBI/B -s bajnokságban (2019-2020) még ott legyünk, és az elmúlt 25 évet zárjuk az élvonalban. A következő bajnokság után már egy csoportos NBI/B lesz ahol amatőr csapatok már nem tudnak elindulni.

Köszönöm a beszélgetést! Hajrá Marcali!