Itt az újhelyen hányadik tanéveteket kezditek? Belaktátok már az új helyeteket? Hogy érzitek magatokat?

Ez lesz a második teljes tanévünk itt a Művelődési Házban. Úgy érzem, hogy sikeresen átköltöztünk, és talán eddig még nem mondtuk ki nyilvánosan és ezt a kollegáim nevében is mondhatom, hogy jó helyre kerültünk. Persze ehhez kellett a megfelelő hangszigetelés, van még néhány dolog, amit szeretnénk, és erre a költözéskor ígéretet is kaptunk, de sajnos erre az anyagi fedezetet biztosító pályázat hiányában várnunk kell. Az üveg portálok cseréjére gondolok elsősorban.

Hogy indult a tanév? Van elegendő tanulótok?

Szerencsére már az elmúlt tanévben sem kellett pótfelvételit hirdetnünk, idén pedig nagy örömünkre 10% -al növekedett a tanulólétszámunk! beérni látszik az a munka, az a stratégia amit elképzeltünk. Az óvodákban tartott hangszerbemutatók, a „Kakaó Koncertek" nagy népszerűségnek örvendenek, és nagyban segítgették a gyerekek érdeklődésének felkeltését. Minden tanszakunkon van kellőszámú növendékünk.

Beszélgetésünk apropója, hogy az iskola felvette Hidas Frigyes nevét. Arra kérlek egy kicsit mutasd be nekünk laikusoknak névadótokat.

Hidas Frigyes egy világhírű zeneszerző. Tudom, hogy a magyar köztudatban róla ezt nem tudják. Saját magáról azt vallotta, hogy Ő az utolsó romantikus szerző. És én ezzel mélyen egyetértek. Nagyon széles az a repertoár amit életműveként ismerhetünk. Szólódaraboktól kezdve az operáig írt szinte mindent, nagyon sokrétű a munkássága. Legfőbbképpen, a legutolsó időszakában alapvetően fúvós darabokat írt.

A zeneiskolánkban eléggé meghatározó módon van jelen a fúvós oktatás, talán ezért is esett rá a választás, amikor a névadásról gondolkoztunk. Azt is hozzáteszem, hogy a fúvószenekarunk repertoárjában egyre több Hidas darab szerepel. Érdekes módon annak ellenére, hogy elég sok atonális darabot írt a fiataljaik is szívesen játsszák a darabjait.

Érdekességképen mondom, - szerintem nem sokan tudják -, de a Szomszédok című nyolcvanas évekbeli nagyon népszerű televíziós szappanopera főcím zenéjét is Frici bácsi szerezte.

A zenei körökben rettentő nagy respektje volt, nagy ismertségnek és főleg nagy tiszteletnek örvendett a mester.

Hogy történik egy ilyen névadó? Gondolom, - mivel már nincs közöttünk a mester-, az örökösöket kell megkeresni?

A mester 2007 –ben halt meg. Valamikor tavasszal vetődött fel bennünk, hogy nevet kellene választani a Zeneiskolánknak. Az első ötletünk is a Frici bácsi - bocsánat a névért, de zenészkörökben, főleg a fúvósok között mindenki így hívta és ő ezt örömmel is fogadta -, volt, és Nála is maradtunk. Természetesen megkerestük az örökösöket, nem volt egyszerű dolog. De sikerült „kinyomozni" és egy levélben kerestem meg Őket a szándékunkkal. Nagy örömmel fogadták, és hozzájárultak a névválasztáshoz. Mi vagyunk az elsők, akik felvettük a mester nevét. Sikerült egy igazi jó kapcsolatot kialakítani Péterrel, az örökössel.

Tervezünk egy ünnepséget, amin megünnepelnénk a névadást, valamikor 2015 tavaszán. A zenekarral, már tanuljuk a megfelelő Hidas darabokat, a kollegáim is keresik azokat a műveket, amelyekkel hozzájárulhatnak majd az ünnephez. Nagyon szeretnénk meghívni azokat az embereket, akik egyrészt élete során baráti kapcsolatban álltak vele, olyanokat, akik nagyon tisztelték és tisztelik ma is, és egyébként, akik megbecsülésnek örvendenek a mai magyar zenei életben.

Természetesen várjuk majd az örökösöket is! Egy hosszabb előkészítő, szervező munkát igényel mindez, hogy megtaláljuk a megfelelő időpontot, illetve az ünnepség is méltó legyen egy zeneiskolai névadóhoz, a mester személyéhez.

Neked nem csak az anyaintézményben, hanem a tagintézményetekben a Balatonkeresztúron is van feladatod. Mit kell tudni a Balatonkeresztúri tagozatról?

Amikor több mint harminc éve elvégeztem a Zeneművészeti Főiskolát három lehetőségem volt elhelyezkedni tanárként. Keszthely, Pécs, és Balatonkeresztúr. Azért választottam Balatonkeresztúrt, mert egy nagy álmom volt egy gyermek fúvószenekar. Akkor már Balatonkeresztúron működött egy Úttörő zenekar. Annak a vezetője akkor költözött el, én pedig a nagyvárosok helyett inkább a gyerekzenekart választottam. Amúgy Balatonmáriafürdőn lakom, de a két település szimbiózisban működik. Akkoriban azt a feladatot kaptam, hogy a zeneiskolai kihelyezett tagozat mellett működtetessek egy fúvószenekart is. Ma is ez a dolgom ott, bár nagyot változott a világ.

A keresztúri tagozatot, de nevezzük inkább helyesebben osztálynak, 1980 szeptemberében indítottuk. 34 éve dolgozom ott. Az elmúlt években minket is sújtott a demográfiai mélyhullám, de szerencsére most már egyre több a tanulónk. Ez természetesen kihatással volt a Balaton M.&K. Fúvószenekar létszámára is.

Amikor nagyzenekari produkciót adunk elő akkor bizony segítségül hívjuk a régi tagjainkat, és hát néhány kisegítőre is igényt tartunk. Szerencsére a régi barátaink szívesen jönnek hozzánk.

Volt alkalmam ott lenni, amikor a Balaton M.&K. Fúvószenekar a balatonkeresztúri sportcsarnokban a Fúvószenekarok Világszövetségének zsűrije előtt koncertezett, hogy megszerezze a WASBE minősítését. Tudom ma is büszke vagy az akkori teljesítményetekre. Jól emlékszem? „D" minősítést szereztetek?

2007 –ben volt, nagyon szalad az idő. Az a zenekar ma már persze nincs, mert a fiatalok nem csak felnőnek, hanem elmennek egyetemre, főiskolára, férjhez mennek, elköltöznek. Persze továbbra is hozzánk tartoznak, és tarjuk is szinte a napi kapcsolatot. Sokan elmentek, de folytatják, a hangszer ott marad a kezükben. És ez a legnagyobb elismerés a zenetanár számára.

De ha már szóba került a WASBE koncert, akkor szeretném elmondani, hogy az egyik választott mű, akkor is egy Hidas Frigyes darab volt. A Szvit, egy olyan nehézségű darab volt, a többi zeneszám közt, zeneileg, technikailag, amivel ellehetett érni az legmagasabb kategóriát a „D" –t. E felett már nincs kategória, ezen belül mi az ezüst fokozatot szereztük meg. Jelzem, hogy a „D" kategóriát, tudomásom szerint, a mai napig nem pályázta még senki Magyarországon, csak az M.&K.! Nagyon kemény egy év volt a felkészülés, de az egy csodálatos év volt!

Beszéljünk egy kicsit Rólad. A nyáron volt alkalmam tudósítani a fúvóstalálkozó Téged érintő eseményéről. Egy elismerést kaptál a 30 éves zenekarvezetői munkádért. Ráadásul az elismerés nem protokollárisan, hanem a résztvevő zenekarok a Balaton partján köszöntöttek. Hogy érintett ez az elismerés?

Ez egy torokszorongató történet. Számomra nagy meglepetés volt ez az ünneplés, nem tudtam róla. És ezt az elismerést én az életem egyik legnagyobb elismerésének tartom. A fúvószenekari találkozók zenekarai mindig meghallgatják egymást. Az Ő értékítéletük az egyik legfontosabb mérce, a találkozók alkalmával. Ezért számomra azoknak a kollegáknak az véleménye, akikkel több évtizede együtt dolgozom, azoknak a köszönete és elismerése számomra egy rettentő nagy érték! Nagyon nagy boldogságot okozott nekem, hogy így megtiszteltek! Most is csak megköszönni tudom!

Tudom, hogy közéleti ember is vagy. Tudom, hogy sok éve már képviselőként is tevékenykedsz a balatonmáriafürdői önkormányzatban. Mindig is érdekelt engem, lehet az őslakosokat összehozni, a közel 10 km hosszú településen, ahol nyaranta több ezren élnek, télen meg csak néhányszázan. Arra is kíváncsi lennék, hogy miért kezdtél közügyekkel foglalkozni?

Minden bizonnyal örököltem, vagy egy példa volt édesapámtól. Ő volt az, aki folyamatosan tevékenykedett, mindenben részt vett. Annak idején tanácstag volt és mindig mindenhol ott volt. Én ezt láttam, ezt tapasztaltam mellette. Ez a fajta tenni akarás késztetett a Fúvószenekari Találkozók 30 évvel ezelőtti kezdeményezésére, és sok más civil kezdeményezésre. Aztán 2002 –ben először megmérettem magam az önkormányzati választásokon. Azóta ténykedek önkormányzati képviselőként. Szeretem a képviselői munkát is. Örülök, hogy bele tudtam szólni, formálni tudtam, a fejlődő falunk történetét. Pár nap múlva ismét választások lesznek mint tudjuk, és szeretném folytatni a képviselőséget.

Az pedig mindig is a „vesszőparipám" volt, hogy hozzuk össze a balatanonmáriai őslakosokat. Teremtsünk, helyet és alkalmat az együttlétre. Részben ezért is támogattam, hogy épüljön meg Balatonmáriafürdő-alsón a Közösségi Ház, amely élettel teli. Rendszeres programjai vannak, a helybéliek szívesen időznek ott. Jól működő intézmény. Én nem csak a nyári programokat tartom fontosak számunkra, hanem a szezonon kívüliek is. Több éve visszatérő program a községünkben a Húsvéti, vagy az ötletem alapján létrejött Adventi rendezvény a Vár Üzletház udvarán.

Nagyon nehéz dolgunk van, mert nagyon sok idős ember él a falunkban, őket nehéz kimozdítani otthonról. Az idősekkel kapcsolatban a következő időszakban lesz feladatunk, ahogy eddig is volt. A fiatalok egyre többen külföldön vállalnak munkát, ezért egy kicsit magukra maradnak az idős emberek. Az önkormányzatnak ebben feladata lesz, meg kell erősítenünk a szociális ellátó rendszerünket, terveket kell készíteni, hogy miként gondoskodhatunk magas színvonalon az idősekről, esetleg elesettekről.

Igazad van abban, hogy a Mária egy sajátos helyzetben van, mert nyaranta több tízezer vendég lakja, télen meg csak néhány százan vagyunk. Itt teszem hozzá gyorsan, hogy egyre többen! 2001 -ben még 502 állandó lakosa volt Balatonmáriafürdőnek ma meg 831 ! A délipart egyik legdinamikusabban fejlődő települése vagyunk, és nem csak a lakosságszám növekedésekben, hanem a jelentős beruházások eredményeképpen is.

A betelepülők jelentős része olyan nyaraló tulajdonos, aki végleg letelepült a településen, de jelentős számban vannak nagyvárosokból kiköltöző, a nyugalmat kereső új polgártársak, és egyébként továbbra is érkeznek hozzánk külföldről is.

Úgy gondolom ez nem véletlen. Van Máriának egy hangulata, ezen kívül egyre több olyan fejlesztést sikerül megvalósítanunk, amivel egyre „élhetőbb" egyre szebb és vonzóbb lesz a településünk. Én is szeretek ott élni nagyon és lokálpatriótának is vallom magam.

Köszönöm a beszélgetést!