Ötven éves találkozó
Az 1968-ban végzett Kereskedelmi osztály találkozója volt szombaton. Nosztalgiázva beszélgettünk, egy napra újból fiatalok, diákok lettünk. Életünkben számtalanszor búcsúzunk, s mire feleszmélünk, az, kitől búcsút vettünk már ott is hagyott.
A ballagó, búcsúzó diákok esetében ez fordítva van, ők hagyják ott az iskolát, ahová négy évig jártak és elindulnak a nagy betűs Életbe. A tovatűnt évek után mindig nagyon jó érzés újból találkozni, akár spontán a szomszéd faluban, akár egy idegen városban, vagy alaposan megszervezve egy közös helyen és felidézni az elszállt iskolai évek megannyi szép emlékét. Az öreg diákok a találkozás pillanatában alaposan megnézik egymást, aztán felkiáltanak: „Jaj de sokat változtál! Te is!- vágja rá a másik”.
Ötven évvel ezelőtt 1968. június utolsó napján a mi osztályunk is búcsúzott a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnáziumtól a visszamaradó kisebb diákoktól, a tanítóktól, a bejáró diákok pedig a helytől is, magától a falutól Marcalitól. Némelyikünk sírt, mert átéreztük, hogy ez a búcsúzás egyszeri és megismételhetetlen, hiszen az ember gyereke csak egyszer búcsúzik a gimitől.
32 fős osztályunkból sajnos 2 fő örökre itt hagyott bennünket de 16 fővel jelen voltunk ezen a napon. Drága osztályfőnöknőnk Suminéni sajnos nem tudott eljönni.
Legyen előtted mindig út,
Fújjon hátad mögül a szél,
Melegen süsse arcodat a Nap,
Az eső puhán essen földjeidre,
S amíg újra találkozunk, hordozzon tenyerén az Isten!
Ezzel az ír mondással búcsúzva várjuk az újabb találkozást.
A galériához kattintson a képre!
