Még egy "túra" a városban
Azért „még egy”, mert egy már volt. Október 5-én az egészségügyi és az oktatási intézmények tájékán sétálgattunk. Oka volt annak is.
És hogy most miért került az útvonaltervbe a rendőrség, a kormányhivatal, a bíróság érintése? Oka van ennek is.
Erősen sajnálatosnak vélem, hogy ennyire lezüllött a közéleti-társadalmi erkölcs, amennyire. Hogy a szaktudás helyett a lakájmentalitás enged „önmegvalósítást”. Hogy a szakértelemnél többet nyom a latban a lojalitás. Hogy az egyének és „magánközösségek” java a nagyobb közösségek rovására érvényesül. Amikor a kontraszelekció tombolhat, bizony illegalitásba kényszeredik az értelem.
Bár József Attila gondolatai némely körökben elég sokat veszítettek mára varázsukból, teszek ide egy idézetet tőle – talán éppen ezért:
„Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
És hogy miért is adtuk sétára a fejünket? (Bár talán a „lábunkat” helyénvalóbb lehetne.) A hang gyakorta elvész az éterben. Olykor még úgy is, hogy írásban van különben. Talán akkor a mászkálók lábdobogása hangozik fel a magyari mennyekig? Hát amennyien mi voltunk, annyié semmiképpen sem.
(Éppen negyedszáznyian – köszönet is a résztvevőknek!) De ha megfelelő mennyiségű láb indul el együtt és egyidőben, akkor akár a csoszogás hangja is fölérhet!
Maradjon a végére – mivel kellőképpen kedvelem a verseket – Babits! Jónás szájával…
„…szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.”
(A fentebb fellelhető gondolatok teljes mértékben a magánvéleményemet tükrözik. Horváth László)
A galériához kattintson a képre!
