Szombaton …újra „csörömpöltek” a lánctalpak, hangzottak a tüzérségi lövészet vezény szavai
Ha csak a szívünkben és a lelkünkben, de újra „csörömpöltek” a lánctalpak, hangzottak a tüzérségi lövészet vezény szavai Várpalotán a korábbi Magyar Néphadsereg 7025 152mm-es önjáró ágyútarackos tűzérosztály és jogutó szervezetei katonái találkozóján.
A magyar hadsereg legkorszerűbb és kiemelkedő kiképzettségű alakulata hosszú éveken keresztül a Marcali külső laktanyában állomásozott, kis Várpalotai – három év – kitérővel egészen a hadrendből való kivonásáig.
A vezető és katona állományból már sokan eltávoztak közülük, de legfájóbb Kránitz Antal (Tóni) őrnagy elvesztése volt, aki 1994. július 25-én a várpalotai lőtér un. Csörlőházi pontján vizsgalövészet alkalmával, aknavető csőrobbanás következtében halt hősi halált.
A találkozó kezdetén a várpalotai Kossuth laktanya udvarán elhelyeztük Tóni barátunk emlékhelyénél a barátság és bajtársiasság virágait.
A baráti találkozó ezt követően Várpalota legszebb részén, a Mandulásban folytatódott. (Várpalota és Kincsesbánya akkor nagyon szívünkhöz nőtt. Az alakulat 1987-1990 között állomásozott az említett helyőrségekben. Várpalota akkor még a legélhetőbb szénbányászati központ, Kincsesbánya pedig a bauxit bányászat kiemelkedő helyszíne volt.)
Ami ezek után történt az leírhatatlan, nekünk a jelenlévő, volt vezető állománynak – jó magamnak, Juhász Kálmán nyugállományú őrnagynak, Krizsán Tibor nyugállományú alezredesnek, Lakics László nyugállományú századosnak -, az a szeretetet, melyet harminchétév után kaptunk a jelenlévőktől.
Ez a legszebb elismerés amit egy vezető kaphat a már meglett szülőktől, nagyszülőktől, kiváló és sikeres, az élet nagydolgait megoldó és sok vihart megélt emberektől. Köszönet érte! Jó lélekkel és tisztelettel gondolunk és emlékezünk mindenkire, aki akár tisztként, tiszthelyettesként, akár sorkatonaként valaha is szolgált a 152mm-es önjáró ágyú-tarackos tűzérosztálynál.
Úgy döntöttünk, hogy ameddig megtehetjük évente találkozunk, remélhetőleg mindig többen és többen az élők közül.
Dr. Mészáros Géza az alakulat korábbi parancsnok helyettese különösen hálás Csarmasz Gyulának, Makavei Attilának, Varga Péternek és Molnár Józsefnek, hogy az évtizedek múlásával sem feledték közöségünket és elévülhetetlen érdemeket szereztek a találkozó megszervezésében. Köszönöm Pálmai Árpád ezredes úrnak, a Magyar Honvédség Böszörményi Géza Csapatgyakorlótér (Várpalota) parancsnokának, hogy elhelyezhettük az emlékezés virágait hős katonatársunk emlékhelyénél.
A galériához kattintson a képre!
