Élmények határon innen és túl. - Jutalomkirándulás a Marcali Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulóinak

2025. október 20-én 35 tanuló és két kísérő útnak indult, hogy rendhagyó és a Nemzeti Ünnephez méltó módon ünnepelhessék meg október 23-át és felfedezzék Eszék értékeit.
A magyar-horvát határt az M6-A5 határátkelőhelyen lépték át.
Az Eszéken felkeresett Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ egyedülálló lehetőségeket kínál a horvátországi magyar, de a nem magyar anyanyelvű diákok számára is, hiszen kitűnően felkészült tanárok, a modern kori oktatásnak megfelelő felszereltség és kis létszámú osztályok várják az intézményben tanulni vágyókat. Az oktatási struktúrájuk lehetőségeket kínál már az óvódás kortól a középfokú tanulmányok befejezéséig a jelentkező gyermekek számára.
Megköszönve a szíves fogadtatást, a csapat következő útja a Hermann Paulina villához vezetett. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el Magyarországot, nagy részük Ausztriában, 20 ezer fő pedig Jugoszláviában kapott menedéket. A magyarországi menekültek felét a mai Horvátország területén szállásolták el, a legtöbb személyt Rijekában és környékén, míg a többieket Eszék, Csáktornya, Vinkovci, Virovitica, Našice, Makarska és Ilok településeken fogadták be.
A Magyarországot maguk mögött hagyók – a megtorlás elől menekülők, illetve a jobb életkörülményeket keresők – egy részének az első állomása az eszéki Hermann Paulina-villa volt. Az épületről és erről a szomorú időszakról számos adatot, dokumentumot őriznek az eszéki levéltárban. Tanulóink az épületnél egy koszorú elhelyezése után néma főhajtással emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc áldozatairól.
A Magyarországhoz is ezer szállal kötődő Eszék Szlavónia fővárosa, egy ízig-vérig közép-európai nagyváros, mediterránosan horvát nyüzsgéssel, Monarchia korabeli épületekkel, gyönyörűen felújított barokk kori erődvárossal. Fiatalos hangulatú egyetemi város tágas, gondozott zöldfelületekkel, Dráva-parti sétányokkal és kicsinosított történelmi emlékekkel.
A középkori mezővárosból nem sok építészeti emlék maradt fenn, a tipikus kereskedő- és kézművesvárost 1526-ban, a mohácsi csata előjátékaként a török csapatok a földig rombolták. A város végül 1687-ben szabadult fel a török iga alól, a muzulmán lakosság nagyrésze Boszniába menekült, német telepesek jöttek helyükre, akik egészen a 20. századig a lakosság többségét képezték. A török kiűzése után az osztrák katonai határőrvidék egyik központja lett, a 18. század elején a török erőd kibővítésével épült ki a ma is látható erődváros, a Tvrđa.
Eszék a délszláv háborúban sokat szenvedett, 1991 novemberétől megszaporodtak a bombázások, ágyúzások, jelentős károk keletkeztek a belvárosban és az ipari üzemekben, rengeteg civil is áldozatul esett a harci cselekményeknek.
Az utóbbi években rengeteget fejlődött a város, az erődvárost teljesen felújították, a sokat ágyúzott Felsőváros is régi fényében tündököl.
Tanulóink lehetőséget kaptak a belváros kiscsoportos felfedezésére. A kapott szabadidőt kihasználva sétálhattak a hangulatos utcácskákban és lógathatták a lábukat a Dráva-parton és kipróbálhatták a helyi étkezési lehetőségeket.
Eszék nyugat-keleti irányban hosszan elhúzódva, mintegy 25 km hosszúságban terül el a Dráva déli partján. A belvárosból a gyönyörűen felújított gyalogos híd (Pješački most) a legfontosabb, turisták által is látogatott átkelési lehetőség.
A Gornji grad (Felsőváros) főtere háromszögű, autóforgalomtól elzárt tér. Itt megy keresztül a villamosvonal is, a közelében magasodik a neogótikus Székesegyház, és csak pár lépés a Dráva-part legmozgalmasabb része, a Téli kikötő. Keletre, sétálóutcaként nyílik a térből a Kapucinska ulica, mely a romantikus Sakuntala park után a város legnagyszerűbb útjában, a szecessziós épületekkel határolt Európa sugárútban folytatódik, majd hatalmas parkok mentén ér ki az erődváros közelébe.
A Tvrđa központja a tágas, négyzet alakú Szentháromság tér, melynek közepét az ország egyik legszebb barokk szobra, az 1729-ben emelt Szentháromság-oszlop díszíti. Itt időzött egy kicsit a csapat, majd a pihenő után buszra szálltak és elindultak Magyarország felé. A határt a Alsómiholylác határátkelőhelyen lépték át.
A csapat a tartalmas program végén egy szigetvári kitérő után érkezett meg a késő esti órákban Marcaliba. Egy rövid belvárosi séta után az 56-os emlékműnél tanulóink mécseseket gyújtottak és néma főhajtással emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc hőseiről.
A kirándulást a Rákóczi Szövetséghez benyújtott, október 23-hoz kapcsolódó Diákutaztatási Programnak köszönhetően valósíthattuk meg, a Marcali és Környéke Hagyományőrző Ipartestület kiegészítő támogatásával.
Köszönjük szépen Andócsi János igazgató úrnak és a HMOMK
munkatársainak, hogy partnereink voltak a program megvalósításban!