Augusztus 31-én Nagykanizsán, a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban tartották a 2026/2027-es tanév országos tanévnyitó ünnepségét Magyar Péter miniszterelnök és Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter részvételével.

Az esemény nem volt sajtónyilvános, ugyanakkor az interneten élőben lehetett követni.

A beszédeket hallgatva egy apróság ragadta meg a figyelmemet. Lannert Judit azzal kezdte, hogy diákként ő sem szerette a tanévnyitókat, hiszen azok mindig a nyári szünet végét jelentették. Magyar Péter pedig felidézte, hogy ő sem kedvelte ezeket az ünnepségeket, különösen akkor nem, amikor a felnőttek az árnyékban, a diákok pedig a napon álltak.

Az MTI későbbi tudósításában aztán egy rövid hírrel is találkoztam: az ünnepség elején az első sorban álló diákok közül egy fiú elájult és arccal az aszfaltra esett. Mentő érkezett érte, majd kórházba szállították.

Ekkor jutott eszembe: vajon szükség van-e még ma is ezekre a sokszor hosszú, ünnepélyes tanévnyitókra?

Nem vagyok híve annak, hogy mindent központilag szabályozzanak. Sőt. De talán érdemes lenne egyszer elgondolkodni azon, hogy a tanévnyitók hosszát és kötelező elemeit ésszerű keretek közé szorítsák.

Nem hiszem, hogy a gyerekek különösebben igénylik a hosszú beszédeket és műsorokat. Valószínűleg a szülők többsége sem. A pedagógusok pedig talán sok helyen egyszerűen azért rendezik meg évről évre hasonló formában az ünnepséget, mert így szoktuk meg. Mert hagyomány.

De vajon mióta hagyomány?

Régen egészen másképpen kezdődött az iskola

Megpróbáltam utánanézni, a ChatGPT segítségével.

Az ünnepélyes tanévkezdés valóban régi szokás Magyarországon, de korántsem biztos, hogy mindig azt a hosszabb, műsoros tanévnyitót jelentette, amelyet ma ismerünk.

A régi, különösen az egyházi iskolákban a tanév kezdetének egyik legfontosabb eseménye a Veni Sancte volt. A latin kifejezés jelentése: „Jöjj, Szentlélek!” A tanulók és tanáraik istentiszteleten, illetve szentmisén kértek áldást az előttük álló tanévre.

Találtam egy 1913-ból származó korabeli beszámolót a pápai tanítónőképző intézet 1912–1913-as tanévéről. Eszerint az iskolai év szeptember 8-án ünnepélyes Veni Sanctéval és az igazgató „megnyitó, buzdító beszédével” kezdődött.

Vagyis már több mint száz évvel ezelőtt is volt ünnepélyes tanévkezdés és igazgatói beszéd. A rendelkezésünkre álló forrás azonban nem egy hosszú, több műsorszámból álló iskolai rendezvényt ír le, hanem egy vallási szertartással összekapcsolt évkezdést.

A két világháború között ugyanez a hagyomány tovább élt. Egy 1938-as korabeli újság már egyszerűen „Veni Sancte” címmel írt az iskolakezdésről, jelezve, mennyire természetes része volt ez akkor a tanév kezdetének.

Érdekes az is, hogy maga az iskolakezdés időpontja sem volt mindig olyan egységes, mint manapság.

A mezőgazdaságból élő családok gyermekeinek munkájára ősszel még szükség volt. Egyes vidéki és tanyasi iskolákban ezért felmerült az október 1-jei tanévkezdés, sőt bizonyos korszakokban a mezőgazdasági munkák miatt a felsőbb évfolyamok tanítása is később kezdődhetett.

Az iskola alkalmazkodott az élethez – nem feltétlenül fordítva.

A maihoz hasonló tanévnyitó később erősödött meg

A második világháború után alapvetően megváltozott az iskolarendszer.

Az egyházi iskolák 1948-as államosításával az addigi vallási szertartások szerepe az állami oktatásban megszűnt. A tanév ünnepélyes megnyitása azonban nem tűnt el.

Éppen ellenkezőleg.

Fokozatosan kialakult egy új, világi iskolai ceremónia: felsorakozó diákok, ünneplő ruha, Himnusz, igazgatói beszéd, versek, énekkar, később úttörők és kisdobosok, az elsősök külön köszöntése.

Az 1960-as évekre ennek már nagyon jól felismerhető nyomai vannak.

Egy 1961-es korabeli újságban több iskola egymás mellett közölte tanévnyitójának időpontját. A Janus Pannonius Gimnázium reggel kilencre hívta a tanulókat, az énekkar tagjainak viszont már egy órával korábban meg kellett jelenniük. A Leöwey Klára Gimnázium tanulóinak egy része egyenruhában gyülekezett, egy másik intézmény pedig külön hangsúlyozta, hogy a tanulók megjelenése kötelező, és a szülőket is meghívták.

Ez már nagyon hasonlít arra a tanévnyitóra, amelyet a saját gyerekkorunkból ismerünk.

És mi történt Marcaliban?

Itt még vannak fehér foltok.

A marcali polgári iskola története a 20. század elejére nyúlik vissza. A ma is álló, impozáns iskolaépület építése 1926 őszén kezdődött, és 1928. október 16-án nyitotta meg kapuit. Az 1929–1930-as tanévben már 133 fiú és 67 leány tanult benne.

A régi marcali polgári iskola tanévi értesítői is léteztek, ezért jó esély van arra, hogy egyszer pontosan rekonstruálható lesz egy száz évvel ezelőtti marcali tanévkezdés is.

Azt azonban már most látjuk, hogy a hagyomány tovább élt.

1994-ben a Somogyi Hírlap éppen arról írt, hogy a marcali Noszlopy iskola tudatosan ápolja az egykori polgári iskola hagyományait, és ismét kiadja az iskolai értesítőket.

Ha pedig nagyot ugrunk az időben: a Noszlopy 2012/2013-as munkaterve szeptember 3-án reggel 8 órára már egészen természetesen „Tanévnyitó ünnepélyt” ír elő, kijelölt pedagógus felelősökkel.

És elérkeztünk 2026-hoz.

Ma reggel a Marcali Portál ahogy korábban is ott volt a Noszlopy tanévnyitóján. Három osztályban 58 első osztályosnak ez volt az első napja az iskolában.

Nekik ez természetesen egészen más nap, mint a nyolcadikosoknak. Az első osztályos gyereknek, szüleinek és nagyszüleinek valóban emlékezetes pillanat az első bevonulás, az első találkozás a tanító nénivel és az iskolával.

Talán ezt az élményt kellene megőrizni.

Kell-e ehhez hosszú ünnepség?

Nem gondolom, hogy a tanévnyitókat meg kellene szüntetni.

Van helye az ünnepnek. Különösen az elsősök köszöntésének, néhány kedves mondatnak, a Himnusznak és annak a pillanatnak, amikor az igazgató kimondja: megnyitom a tanévet.

De talán éppen a múlt mutatja meg, hogy a hagyomány nem feltétlenül azonos a hosszúsággal.

Száz évvel ezelőtt más volt a tanévnyitó. Ötven-hatvan évvel ezelőtt megint más. Az ünnep formája mindig alkalmazkodott ahhoz a korhoz, amelyben az iskola működött.

Miért éppen most ne változhatna?

Lehet, hogy egy tíz-tizenöt perces, szép és tartalmas tanévnyitó többet jelentene egy gyereknek, mint egy hosszú műsor, amelynek a végére már csak azt várja, mikor mehet be végre az osztályterembe.

És talán azt sem ártana megfordítani, amit Magyar Péter a nagykanizsai tanévnyitón tréfásan megígért.

Ha már hosszabb ideig kell állni, legalább a gyerekek álljanak az árnyékban.

Végül is róluk szól az iskola.

Kép: ChatGPT - Illusztráció!